A brit politikai elit elárulja a népét, csakhogy mentse a bőrét?

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésétől a brit átlagember életminőségének javulását várja, nagy részben a bevándorlás megállítása révén. A brit politikai vezetés pedig hagyja, hogy ez az átlátszó hazugság megmérgezze a köztudatot.

  Az Egyesült Királyság EU tagságáról szóló népszavazás egyre közeledik, az előzetes felmérések szerint pedig a brit társadalom teljesen megosztott. A legfrissebb, 2016. április végi adatok alapján a maradás és elszakadás mellett szavazók aránya 47% és 41%, a Financial Times adatai alapján.

  Az egyik legdöntőbb tényező az elszakadás mellett szavazók érveiben és a mellettük kampányolók táborában a bevándorlás ellenesség. Az Európai Unió állampolgárainak szabad a belépés és a munkavállalás az Egyesült Királyságban, mely lehetőséggel több százezer ember él évente. A brit állampolgárok pedig a bevándorlást okolják az alacsonyabb bérek, a szociális hálózat működésének romlása, a házárak emelkedése miatt.

  Ennek ellentmondóan a valóságban a bevándorlók magasabb végzettséggel rendelkeznek más országokba bevándorlókhoz hasonlítva, döntő többségben munkavállalás reményében érkeznek az Egyesült Királyságba és hozzájárulnak a szociális hálózat működéséhez, hiszen ott adóznak és fizetik a járulékokat. Gazdasági és politikai elemzők állításai szerint a romló szociális hálózat és gazdasági helyzet belpolitikai hiányosságokra és hibákra vezethető vissza, így a kormány hibáztatható elsősorban érte, nem a bevándorlók.

 Ezen kívül az Európai Unióból való kilépés szorgalmazása a bevándorlás megállítására más okból is nyilvánvaló félrevezetése a brit társadalomnak, ugyanis a brit nemzeti statisztikai hivatal adatai szerint a bevándorlók mindössze 48%-a érkezik az EU országaiból, míg a maradék 52% az EU térségén kívülről érkezik, például az Egyesült Államokból, Kanadából, Indiából vagy Ausztráliából. Ráadásul a bevándorlónak nevezettek nagyjából 13%-a valójában brit állampolgárnak született, külföldről hazatérő személy.

  Mindezek alapján aligha mondható el, hogy a bevándorlás kérdését tekintve bármiféle megoldást jelentene az Egyesült Királyság számára, ha kilépne az Európai Unióból. A bevándorolni szándékozók száma csökkenhetne, de nem olyan mértékben, mint azt szeretnék. Tekintve, hogy a legtöbb problémát, amiért az átlagemberek a bevándorlókat okolják, nem ők okozzák elsősorban, így ezek a problémák is várhatóan fennállnának a kilépést követően is. Végül, a legvalószínűbb, hogy a gazdasági veszteségeik minimalizálása érdekében kénytelenek lennének a személyek szabad áramlását fenntartani az EU-val, a szervezeten kívül maradva is, így a bevándorlás csökkenése pedig csak álom maradna számukra.

  Mindezek az adatok és tények természetesen teljesen hozzáférhetőek a brit átlagemberek számára is, ezért a helyzet meglehetősen paradox. Amennyiben a bevándorlás ellenesség mégis a kilépés felé döntené a mérleg nyelvét, úgy annak lehetünk szemtanúi, ahogyan egy vezető európai ország politikai elitje inkább hagyja, hogy idegenellenesség uralkodjon el állampolgárai szívében, mintsem beismerje hibáit és valódi alternatívákat kínáljon a megoldásra.

https://ig.ft.com/sites/brexit-polling/

https://www.cer.org.uk/sites/default/files/bulletin_105_st_article1.pdf

http://www.telegraph.co.uk/news/2016/04/27/britain-brexit-one-month-income-oecd-pmqs-live-cameron-corbyn/

http://money.cnn.com/2016/04/07/news/economy/uk-immigration-brexit-eu-referendum/

Trójai faló Európa központjában

Brüsszel, az európai terrorizmus melegágya

A bűnözéssel szembeni, mérsékelten sikeres állami fellépés Törökország vagy Olaszország esetében még talán megbocsátható lenne, ám komoly aggodalomra adhat okot, hogy az Európai Unió központjában a belga állam szinte teljesen tehetetlen a fokozódó bűnözéssel és terrorizmussal szemben.

Nagyon fontos, hogy a terrorizmust ne kössük össze a migrációval, azonban az sajnos kétségtelen tény, hogy a nagy százalékban valamely európai ország állampolgárságával rendelkező második, harmadik generációs, idő közben radikalizálódott, és a terror eszközéhez folyamodó muszlimok kihasználják a bevándorlók, migránsok által járt útvonalakat, illetve javukra fordítják a válság következtében a kontinensen kialakult zűrzavaros politikai, rendvédelmi és társadalmi helyzetet.

Néhány évvel ezelőtt Belgium még az egyik legbiztonságosabb ország volt Nyugat-Európában: 2007-2011 között a bűnözés szintje csupán 4 %-ot emelkedett egyes statisztikák szerint, és a növekedés is főleg az internetes bűncselekményeknek volt köszönhető. A legfrissebb, 2016-os statisztikák azonban már sokkal aggasztóbb képet mutatnak: míg 2012-ben Belgium még csak a harmadik helyen állt a nyugat-európai régióban Franciaország és Ausztria mögött a bűnözés mértékét tekintve, idén már Európa–szinten nyolcadik, a nyugat–európai országok közt pedig az első helyet birtokolja.

Belgium nem csak etnikailag és nyelvileg megosztott ország, hanem bonyolult szövetségi rendszerének köszönhetően a rendvédelmi szervek és a hatósági struktúra is igencsak széttagolt. A hatóságok központi irányításának hiánya és az ennek köszönhető akadozó információáramlás pedig megnehezíti a hatékony munkát, így a szétszabdalt államigazgatás szinte képtelen effektív munkát végezni.

Erre tökéletes bizonyítékot jelentenek a közelmúlt eseményei is: nem csak a brüsszeli robbantások, hanem a párizsi támadások szálai is ide vezethetőek vissza. Igaz, a belga hatóságoknak eredményei is vannak, hiszen nekik sikerült elfogniuk még márciusban Salah Abdeslamot, a párizsi merényletek fő vezetőjét, illetve legutóbb Mohamed Abrinit is kézre kerítették, akinek feltehetőleg köze volt a márciusi reptéri robbantáshoz.

Azonban közel sem mondható, hogy a belga állam a helyzet magaslatán állna, hiszen a belügyminiszter már novemberben elismerte, hogy Brüsszel Molenbeek kerülete felett elveszítették a hatóságok az ellenőrzést, kontroll hiányában pedig az itt lakó terroristák számára tökéletesek lettek a feltételek a támadások megtervezéséhez, megszervezéséhez. Továbbá a rendszerben meglévő hézagokat mutatja az is, hogy Belgium nem képes ellenőrizni a Szíriába, Közel-Keletre utazókat és az onnét visszatérőket, illetve kérdéses az is, hogyan tudtak a terroristák gond nélkül bejutni a repülőtér területére robbanószerkezetekkel a testükön.

Belgium továbbra is a nemzetközi együttműködés szükségességét hangsúlyozza, hiszen teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az állam nem képes a bűnözés terjedésének megelőzésében és a terrorizmus elleni harcban hatékonyan fellépni. (Bár naivitás is lenne azt feltételezni, hogy bármelyik állam önállóan képes volna erre.)

A brüsszeli események talán azért is rázták meg nagymértékben az európai közvéleményt, mert rémisztő, hogy tulajdonképpen Nyugat-Európa egyik központjában ilyen egyáltalán megtörténhetett, hiszen az állampolgárok jogosan várhatják el egy európai jogállamban a biztonságuk szavatolását. Az pedig már az Európai Unió számára lehet fenyegető tény, hogy a brüsszeli uniós központi szerveket és a rettegett Molenbeek kerületet csupán pár metrómegálló választja el egymástól.

Források:

https://www.washingtonpost.com/world/the-belgian-neighborhood-indelibly-linked-to-jihad/2015/11/15/02bba49c-8b39-11e5-bd91-d385b244482f_story.html?tid=sm_fb

http://www.theguardian.com/world/2015/nov/15/molenbeek-the-brussels-borough-in-the-spotlight-after-paris-attacks

http://www.politico.eu/article/molenbeek-a-terrorists-den/

http://www.numbeo.com/crime/rankings_by_country.jsp?title=2016&region=150

http://www.expatica.com/be/about/Crime-and-the-legal-system-in-Belgium_106440.html

http://www.theguardian.com/world/2016/mar/18/paris-attacks-suspect-salah-abdeslam-wounded-in-brussels-terror-raid-reports

http://edition.cnn.com/2016/04/08/europe/brussels-attack-arrests/

ARAB „HÓDÍTÁS”   KELET-AFRIKÁBAN

Az Európai Unió egyre nagyobb aggodalommal figyeli az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) arab államainak térnyerését Eritreában, amely az iszlám szélsőséges mozgalmak erősödésével fenyeget. A hat arab olajmonarchiát tömörítő regionális szervezet számára a kelet-afrikai diktatúra nemcsak a Vörös-tenger menti kőolaj készletek gazdasági kiaknázásának lehetőségét rejti magában. A geostratégiai szempontból kiemelt jelentőségű Eritreát a jemeni polgárháborúban tranzitországként és a katonai műveletek logisztikai bázisaként kívánják felhasználni.

Miközben az emberjogi szervezetek körében egyre nagyobb aggodalmat okoz, hogy az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat a menekültválság megoldása érdekében együttműködést sürget Eritreával, az EU számára a kelet-afrikai országban utóbbi hónapokban tapasztalható arab befolyás növekedése okoz fejtörést. 

Eritreában ugyan békében él egymással a lakosság muszlim és kopt keresztény közössége, a radikális szalafi mozgalmak már az egykori olasz gyarmat Etiópiától való elszakadása előtt megjelentek a területen. Az Eritreai Iszlám Dzsihád Mozgalom (EIJM) 1975-től vált ki az Eritreai Felszabadítási Frontból. Az 1993-as függetlenedés után az Al-Kaidával is kapcsolatban lévő szervezet fő célja az iszlám kalifátus megvalósítása volt. A kelet-afrikai iszlamista csoportjai tagjai kizárólag Eritreai célpontok ellen intéztek támadásokat. Napjainkra az EIJM jelentősen meggyengült a kormány diktatórikus hatalmának köszönhetően, de a szervezet hitet tett amellett, hogy a dzsihád nevében együttműködik a térség szudáni és szomáliai szalafi mozgalmaival. 2015-ben az ENSZ BT újra hatályba léptette a kelet-afrikai ország elleni fegyverembargót, mert az amerikai hírszerzés adatai szerint eritreai iszlamisták a szomáliai Al-Shabaab terrorszervezetet támogatták.

A GCC számára Eritrea geostratégiai jelentősége is kiemelkedő. Szaúd-Arábia a jemeni polgárháborúba történő beavatkozás és az Ádeni-öböl ellenőrzése céljából kibérelte Asszab kikötőjét. A parányi öböl megszerzése a Szuezi-csatorna felé vezető vörös-tengeri kereskedelem feletti befolyás megszerzése miatt is nagyon fontos az olajmonarchia számára. 2015-ben Isaias Afwerki elnök személyes találkozó után biztosította a szaúdi királyt, hogy országa kész a houthi milíciák elleni harcban támogatni az arab országok katonai akcióit, továbbá 400 katonával segíti a GCC országainak jemeni lázadókkal szemben folytatott küzdelmét. Eritrea cserében jelentős támogatást kapott hadseregének fejlesztésére.

Külön kiemelendő Katar szerepe, amely hosszú évek óta jó viszonyt alakított ki Eritreával, miután a Dzsibutival fennálló határvita során a kelet-afrikai országok közötti közvetítő szerepét játszotta el. Katar nagy valószínűséggel Aszmarán keresztül támogatja a Boko Haramot és más afrikai szélsőséges szervezeteket annak érdekében, hogy segítse a szalafi mozgalmak térhódítását Észak- és Kelet-Afrikában.

A GCC Eritrea iránti gazdasági érdekeltségét fejezte ki, hogy a Dubaiban megrendezett Vörös-tengeri Olaj- és Gázipari Csúcstalálkozóra meghívták a kelet-afrikai ország hivatalnokait. Kutatások szerint a Vörös-tenger menti partvidék hatalmas kőolaj és földgázforrásokat rejt, amelyek a diktatúra izolacionista politikája miatt kiaknázatlanok. Az arab olajmonarchiák, köztük főleg Katar, az afrikai kontinensre érkező kínai tőkeáramlásnak is gátat szeretnének szabni. Kína ugyanis jelentős összegekkel támogatta a Dzsibuti-Addisz-Abeba vasútvonal korszerűsítését, emellett pedig a grandiózus etióp befektetés, a Nagy Etióp Reneszánsz Gát vízerőműveinek építési munkálataiból szintén kiveszi részét. Az ázsiai regionális hatalom Etiópiában földvásárlásokkal is gyarapította érdekeltségeit.

A GCC arab államinak térnyerése nem fenyeget közvetlen terror veszéllyel Eritreában, de növelheti az iszlamista csoportok jelentőségét a kelet-afrikai térségben. Eritrea stratégiai szempontból egyszerre jelent tengeri előnyt a GCC arab országai számára, kontinentális szempontból pedig az olajmonarchiák befolyást szerezhetnének az Afrikai Unió központjának helyszínt adó Etiópiában is.

http://www.globalresearch.ca/saudi-arabia-and-the-gcc-are-expanding-to-eritrea-geopolitical-implications-for-ethiopia/5489868

http://index.hu/kulfold/2016/04/15/az_eu_afrikai_diktaturakkal_is_egyuttmukodne/

http://www.ehrea.org/EJIM.pdf

http://www.bloomberg.com/news/articles/2016-02-23/eritrea-denies-it-sent-troops-for-saudi-arabia-s-war-in-yemen

http://www.madote.com/2015/12/president-isaias-held-discussions-with.html

Fiatalok Tanácsa – A Migrationsverket egyéni kezdeményezése migráns fiatalok megsegítésére

Svédország az Európába érkező migránsok egyik főbb célpontja. A menedékkérők, akik között rengeteg a fiatal, nagy százaléka igyekszik a skandináv ország felé egy jobb élet reményében. A svéd bevándorlási hivatal, a Migrationsverket, egy állandó tanács létrehozását tervezi, amely fő célja, hogy segítse a migráns fiatalok könnyebb integrációját.

A BBC honlapján megjelent 2015-ös adatok szerint, Svédország a második helyen áll a menedékkérelmek 100.000 főnyi lakosságra jutó hányadát tekintve. Ez a szám igen jelentős, alig marad el a magyar rekordtól. A napjainkban is tartó bevándorlás azonban nem az első az ország történelme során, amely jelentősen érintette a skandináv államot. A nyolcvanas évek során Chiléből, Irakból és Iránból érkeztek a menekültek, majd a kilencvenes években, a balkáni háborúk kitörése után, rengetegen kaptak letelepedési engedélyt. Abban az időszakban Szomália és Irak volt a két fő kibocsátó közel-keleti ország, ma pedig Szomália, Irak és Afganisztán területéről érkeznek a legtöbben.

A statisztikák szerint, például az Eurostat honlapján, a menedékkérők nagy hányada férfi, de jelentős a gyermekek és még kiskorúak száma is. A politico oldalán olvasható 2016 elején közzétett cikk szerint, a Svédországba érkezők között számon tartanak kísérettel és kíséret nélkül érkező kiskorúakat, akik száma szintén igen magas. Kíséret nélkül érkezők például kiteszik a fiatalkorúak több, mint felét.

Éppen ez lehet az oka annak, hogy Svédország nagy hangsúlyt fektet a fiatalok integrálására. Az országban mindenkit megillet a tanulás joga, iskolába járni éppen ezért mindenkinek szabad. Azt azonban semmi sem garantálja, hogy ezek a gyerekek be is tudnak illeszkedni svéd vagy már sokadik generációs bevándorlók gyerekei közé.

Nagy valószínűséggel ez lehet az alapja annak a kezdeményezésnek, amelyről a svéd bevándorlási hivatal, a Migrationsverket honlapja írt elsőként. Az ötlet egy tanács felállításának terve migráns fiatalok helyzetének megsegítésére. Az állandó tanács elsődleges célja egy olyan platform biztosítása, ahol bárki szabadon hallathatja hangját. Az ötlet a krízis tetőpontján egy TV stúdió előtt fogant meg Anders Danielsson igazgató és Hamza Ibrahim fejében, aki a Kísérő Nélkül Érkező Fiatalok Egyesületének (Ensamkommandes förbund) oszlopos tagja. A Migrációs Ügynökség a programért felelős munkatársa, Eva Thyselius elmondta: „A Fiatalok Tanácsa lehetőséget ad a fiatalok számára, hogy arról beszéljenek, amiről csak akarnak. Ha javaslataik vagy észrevételeik vannak mások irányába, mi azokat közvetíteni fogjuk az illetékesek felé.”

A tanács elsősorban fórumként funkcionál majd, amelynek ülésein részt vesz a két fő, a kíséret nélkül érkező fiatalok jövőjével foglalkozó egyesület képviselője. Hamza Ibrahim, a már fentebb említett szakértő munkatárs azt is elmondta továbbá, hogy a kezdeményezés céljai között szerepel még, hogy megváltoztassa az ezekről a gyerekekről alkotott képet, amely a nyugati emberek fejében kifejlődött.

Svédországban egyébként nagy hangsúlyt fektetnek az integrációra és emellett számos más csatornán keresztül is megpróbálják bevonni a fiatalokat. Készült egy videó például, amelyben svéd tinédzsereket kérdezték arról, ők hogyan éreznék magukat, ha el kellene hagyniuk hazájukat. Ezzel a menekülő fiatalok helyzetébe helyezkedhettek kicsit a megkérdezettek.

A Fiatalok Tanácsa nagyon jó irányú kezdeményezés annak érdekében, hogy megváltozzon a menedékkérő fiatalokról alkotott kép. 

Források:

http://www.bbc.com/

http://www.migrationsverket.se/

http://www.politico.com/

http://www.foreignpolicy.com/

http://www.theguardian.com/

Egyszer fent, egyszer lent: a görög-török hullámvasút

Görögország a napokban új menekülttörvényt fogadott el, melynek értelmében módosult a menedékkérési eljárás, valamint megkezdődött a bevándorlók visszaküldése az úgy nevezett biztonságos országokba. A gyakorlatban Törökország is ezen országok közé tartozik. Hogyan befolyásolja mindez az amúgy is hullámzó görög-török külkapcsolatokat?

Április 4-én megkezdődött a Görögország területén tartózkodó bevándorlók visszatelepítése Törökországba. Az újonnan elfogadott törvény magába foglalja az Európai Unió és Törökország megállapodását a migránsok visszaküldéséről. A török fél körülbelül 500 olyan embert fogadott eddig, akiknek Görögország elutasította a menedékkérelmét. Ez az intézkedés óvatos közeledésre enged következtetni a két fél között, mert úgy tűnik, szükség esetén félre tudják tenni évtizedek óta húzódó konfliktusaikat.

Görögország és Törökország kapcsolata régóta nem felhőtlen, körülbelül a 19. századtól kezdődően beszélhetünk éles ellentétekről kettejük között. Akkor a görög nemzetegyesítési törekvések váltak a konfliktusok fő forrásaivá. Nem csitult a helyzet a 20. században sem. Az 1950-es években szinte tapintani lehetett a feszültséget a két ország között, annak ellenére, hogy 1952-ben mindkét ország a NATO tagállama lett. A 21. század aztán három olyan problémát konzervált, melyet máig nem sikerült megoldaniuk: egyrészt a másik ország területén élő görög, vagy török kisebbség helyzetét, másrészt a ciprusi rendezés kérdését, harmadrészt pedig az égei-tengeri határsértések problémakörét. Mindkét fél tett közeledési kísérleteket a másik irányába, de ezeket mindig megakasztotta valami. A görög-török külkapcsolatok nagyon hullámzó alakot kezdtek ölteni.

Ma, 2016-ban még mindig folyamatos ellentétet jelent Észak-Ciprus helyzete, melyet nem ismer el, csak Törökország. Ebből fakadóan ez megakasztotta Törökország uniós csatlakozási folyamatát is, melyet ezáltal a török fél Görögország számlájára ír. Ezenkívül egyre gyakoribbá váltak a török határsértések az Égei-tenger Görögországhoz tartozó részein, szigetein. Tavaly nyáron azonban Törökország bejelentette, hogy támogatni szeretné a görög felet a válságból való kilábalásban, most pedig együttműködésüket fejezték ki a menekültkrízis megoldásával kapcsolatban. A pozitív lépések azonban valószínűleg nem baráti alapon, vagy a tényleges megbékélés céljából történnek, sokkal inkább érdek fűzi mindkét felet a partnerségi viszony kialakításához. Ha a menekültügyet sikerül is közös erővel megoldaniuk, a három alapvető problémával még mindig szembe kell nézniük.

A tények azt mutatják, hogy Görögország és Törökország még sokáig nem fog leszállni arról a bizonyos hullámvasútról.

Források:
english.ahram.org.eg
telegraph.co.uk
reuters.com
independent.com

Elkendőzött valóság 

 

A Közel-Keletről és az újságírásról eddig csak főleg szárazabb tanulmányokat olvastam, ezért örültem, hogy egy ilyen stílusú, olvasmányosabb írást, Joris Luyendikj Elkendőzött valóság című művét most el kell olvasnom. A Közel-Kelet világa kicsit távolabb áll tőlem, így másképp talán kezembe sem akadt volna ez a könyv. 
 

Nagyon hasznosnak találtam azt, ahogy az író taglalja a külpolitikai újságírás mechanizmusait: a hírügynökségek működését, a különböző intézmények és embereik szerepeit, a „tuti idézetek” gyűjtését. Valójában még sosem gondoltam bele, hogy a külföldi tudósítók honnan tudják a híreket, hogy döntik el azt, hogy mik legyenek a hírek, így ez különösen érdekes volt számomra. A szerző megjegyzését, miszerint ezeket a híreket akár otthonról is meg lehet írni, azonban jobb ha „helyben van” kicsit megdöbbentőnek találtam. Ennek ellenére teljesen megértem a mögöttes motivációkat: jól cseng, hogy ott van, valamint én is, mint néző elhiszem, hogy ő biztos jobban tudja a dolgokat a helyszínen, mint aki itthon van. Így az sem volt nagyon megdöbbentő, hogy a szerző, habár sokszor saját meggyőződése ellenére, azt írja, amit hallani akarnak tőle. Végtére is, ha nem ezt tette volna, akkor küldenek helyette mást. Mindezek ellenére kicsit túlzásnak éreztem a média manipulatív erejének a hangsúlyozását. Úgy gondolom, hogy a mai világban ezzel nagyrészt tisztában vagyunk, azonban érdekes volt ezt egy médiában dolgozó ember szemszögéből látni.

Különösen jó volt, főleg most, arról a kicsit emberibb Közel-Keletről olvasni, amiről a szerző az ott szerzett tapasztalatai alapján ír. Ez rádöbbentett arra, hogy a háborúról, erőszakról, bombázásokról szóló hírek tükrében hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy valahogy ott is élik az emberek a mindennapjaikat.Nagyon megragadta a figyelmemet az, ahogy a diktatúrák jellemzőit bemutatja, és teljesen egyetértek azzal, hogy ezt jobban kellene hangsúlyozni, így talán jobban megérthetnénk a Közel-Keletet. Továbbá rendívül érdekes volt a könyvben egy bekezdés, amiben a szerző 2008-ban arról ír, hogy a növekvő népesség, a munkahelyek és az ivóvíz hiánya miatt majd Európába áramlanak az emberek. 

Ami számomra megdöbbentő volt, az a sok bürokratikus akadály, amit az újságíró elé állítottak az utazás, a költözés során. Ebből azt szűrtem le, hogy megfelelő kapcsolatok, nem túl legális eszközök, valamint megdöbbentően sok pénz nélkül nem is tehet ott az ember semmit. A könyv alapján rettentő mennyiségű pénz megy el csak arra, hogy a megfelelő emberek megvesztegessék, és habár azt megértem, hogy ezt másképp nem lehet kivitelezni egy ilyen világban, mégis megdöbbentő, hogy ez így is megéri az újság számára.

Számomra az Elkendőzött valóság egy rendkívül tanulságos könyv volt, habár sokszor kicsit szomorú és kiábrándító is egyben. Sokat formálta, és sokban alátámasztotta a Közel-Keletről és a médiáról eddig alkotott képemet.

Veszélyben az uniós-török migrációs megállapodás?

Még életbe sem lépett a márciusi török-EU csúcson megfogalmazott migránsokra vonatkozó alku, máris komoly nehézségekkel kell szembenézniük a feleknek. Az uniós és török vezetők szerint történelmi jelentőségű áttörést sikerült elérni a csúcson, azonban már egy felületes rátekintésből látszik, hogy milyen elképesztő logisztikai, adminisztratív és jogi kihívásokkal kell megbirkózniuk a feleknek, ahhoz hogy a megállapodásban foglaltak maradéktalanul teljesüljenek. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk az egyes pontokat még aggasztóbb képet kapunk a sikerként beharangozott egyezségről.

Számos olyan faktorról beszélhetünk amelyen az egész megállapodás áll vagy bukik. Az egyik ilyen a brüsszeli terrortámadások hatására megfogalmazódott biztonsági aggályok az egyes tagállamok részéről. Lengyelország már most bejelentette a támadásokra hivatkozva, hogy nem kíván több migránst befogadni, ezt a példát más tagállamok is követhetik, különösen azok amelyek eddig is ellenezték a menekültek szétosztását. A fokozott biztonsági ellenőrzések továbbá még jobban lelassíthatják az amúgy is döcögős logisztikai folyamatokat, illetve amennyiben a migránsok közül bárki gyanúba keveredik a terrortámadásokat illetően, az további feszültségek forrása lehet. 

A másik fontos tényező, hogy vajon Törökországnak sikerül-e a megállapodásban foglaltak értelmében gátat szabni az Európára nehezedő migrációs nyomásnak? Az unió számára ez az elsődleges fontosságú, minden más csak mellékes. Ha az elkövetkező hetekben a migrációs nyomás továbbra sem enyhül, a megállapodás virtuálisan halottnak tekinthető. A megállapodás egyik sora is világossá teszi, hogy amennyiben a Törökországba visszatérő szír menekültek száma meghaladja a 72.000-et az alku érvényét veszti. Ez egyesek szerint egyfajta nyomásgyakorlás a törökökkel szemben, hogy lezárva tartsák a határaikat. Mindenesetre április végére egyértelműen ki fog derülni, hogy a törökök képesek-e megbirkózni a feladattal.

Egy újabb kényes pont a vízumliberalizáció kérdése, ami viszont a törökök vesszőparipája. A megállapodás értelmében a törökök számára biztosított vízummentes belépés az Európai Unió területére legkésőbb júniusig meg kell hogy valósuljon, feltéve hogy a törökök addig teljesítik az összes szükséges kritériumot. Jelenleg azonban nem úgy néz ki, hogy sikerül tartani a határidőt, Ankara ugyanis eddig mindössze 37 kritériumnak felelt meg a 72-ből. A hátralevő 35-ből 12 – t eddig még nem teljesítettek, vagy csak részben találkozik a követelményekkel, a munka pedig még lassabban halad a fennmaradó 23 pont esetében. Ankarának évekbe tellett az első 37 pontot is teljesítenie, úgyhogy nem hisszük hogy Törökországnak az összes fennmaradó követelménynek sikerül eleget tennie mindössze pár hét alatt. – mondta Alexandra Stiglmayer vezető elemző a European Stability Initiative nevű think thankél. „Biztos vagyok benne hogyha Törökország nem kap vízummentességet, a megállapodást törlik vagy elhalasztják.”

Szorít a határidő, ha ugyanis T.o-nak május végéig nem sikerül megfelelnie a követelményeknek, a megállapodás komoly veszélybe kerülhet. 

Források:

http://www.reuters.com/article/us-europe-migrants-turkey-davutoglu-idUSKCN0WK0QQ

http://www.politico.eu/article/5-deadlines-to-watch-on-the-eu-turkey-migration-deal-refugee-crisis-asylum-greece-mediterranean-syria-war/

http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-16-963_en.htm

http://www.hurriyetdailynews.com/turkey-pm-says-returns-under-eu-migrant-deal-to-begin-on-april-4.aspx?pageID=238&nID=97185&NewsCatID=339

Még mindig tart a határzár a görög-macedón határon

Még mindig tart a határzár a görög-macedón határon

Több ezer menekült ragadt a görög-macedón határon, miután a macedónok lezárták a határt. Az elmúlt hónapokban több összetűzésre került sor a menekültek illetve a görög és macedón kormányerők között, miközben a menekültek helyzete nem javult, így rengetegen gyalog akartak átvágni Macedónián.

Az idomeni menekülttáborokban rossz körülmények között tengődő migránsok helyzete eddig sem volt túlságosan bíztató, mivel a macedón kormány lezárta határait. Miután a görögök megkezdték a határ menti táborokból a menekültek kiürítését, több százan gyalog indultak Európa felé. Az óriási esőzések és viharok sártengerré változtatták a táborokat, a menedéket jelentő sátrak többségét pedig megrongálták a viharok. Ez után sokan döntöttek úgy, hogy gyalog indulnak el, és egy 20 km-es kitérővel megkerülik a kerítést, majd gyalog vágnak át Macedónián.

A viharok miatt viszont szörnyű körülmények között kellett menetelniük a menekülteknek, 2 folyón is át kellett kelniük amiknek a vízszintje igen megemelkedett az óriási esőzések miatt. Eddig legalább 4-en fulladtak meg miközben a folyó másik partjára próbáltak jutni.

Egyes adatok szerint 13 000-en ragadtak a görög-macedón határon, és ebből kb. 2000-nek sikerült gyalog - a kerítést megkerülve - bejutni Macedóniába. Ott a macedón hatóságok várták őket, katonai teherautókra rakták őket és visszaszállították a menekülteket Görögországba, valamint egy jelenleg ismeretlen helyre.

Eközben az Európai Unió és Törökország tárgyalásokat tartott a menekültkrízis megoldására. Törökország vállalta, hogy visszafogadja azokat a menekülteket akik nem kapták meg a menekültstátust, valamint hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek a menekültek átvizsgálására és csak azokat engedik át akik valóban menekültek. A török kormányfő ugyanakkor bejelentette, hogy a Görögországban rekedt szír menekülteket csak akkor fogadja vissza, ha az EU ugyanannyi szír menekültet fogad be Törökországból.

Rossz hír a menekültekre nézve, hogy nem csak a macedónok döntenek a határzár mellett. A közelmúltbeli terrorcselekmények miatt Szerbia, Horvátország és Szlovénia is úgy döntött, hogy lezárják a határaikat a menekültek előtt.

A visszafogadási terv szerint minden menekültet görög szárazföldre szállítanának, azokat is akik illegálisan érkeztek görög szigetekre, majd akik jogosultak rá megkapnák a menekültstátust és visszaszállítanák Törökországba. A terv megvalósítására a törökök 3 milliárd eurót kaptak az EU-tól, valamint ezzel felgyorsítanák Törökország EU-hoz való csatlakozását is.

Források:

http://uk.reuters.com/article/uk-europe-migrants-idUKKCN0WH1T0
https://www.rt.com/news/335534-migrants-macedonia-border-greece/
http://www.bbc.com/news/world-europe-35763101
http://www.theguardian.com/world/2016/mar/14/one-thousand-people-camp-macedonia