Elkendőzött valóság 

 

A Közel-Keletről és az újságírásról eddig csak főleg szárazabb tanulmányokat olvastam, ezért örültem, hogy egy ilyen stílusú, olvasmányosabb írást, Joris Luyendikj Elkendőzött valóság című művét most el kell olvasnom. A Közel-Kelet világa kicsit távolabb áll tőlem, így másképp talán kezembe sem akadt volna ez a könyv. 
 

Nagyon hasznosnak találtam azt, ahogy az író taglalja a külpolitikai újságírás mechanizmusait: a hírügynökségek működését, a különböző intézmények és embereik szerepeit, a „tuti idézetek” gyűjtését. Valójában még sosem gondoltam bele, hogy a külföldi tudósítók honnan tudják a híreket, hogy döntik el azt, hogy mik legyenek a hírek, így ez különösen érdekes volt számomra. A szerző megjegyzését, miszerint ezeket a híreket akár otthonról is meg lehet írni, azonban jobb ha „helyben van” kicsit megdöbbentőnek találtam. Ennek ellenére teljesen megértem a mögöttes motivációkat: jól cseng, hogy ott van, valamint én is, mint néző elhiszem, hogy ő biztos jobban tudja a dolgokat a helyszínen, mint aki itthon van. Így az sem volt nagyon megdöbbentő, hogy a szerző, habár sokszor saját meggyőződése ellenére, azt írja, amit hallani akarnak tőle. Végtére is, ha nem ezt tette volna, akkor küldenek helyette mást. Mindezek ellenére kicsit túlzásnak éreztem a média manipulatív erejének a hangsúlyozását. Úgy gondolom, hogy a mai világban ezzel nagyrészt tisztában vagyunk, azonban érdekes volt ezt egy médiában dolgozó ember szemszögéből látni.

Különösen jó volt, főleg most, arról a kicsit emberibb Közel-Keletről olvasni, amiről a szerző az ott szerzett tapasztalatai alapján ír. Ez rádöbbentett arra, hogy a háborúról, erőszakról, bombázásokról szóló hírek tükrében hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy valahogy ott is élik az emberek a mindennapjaikat.Nagyon megragadta a figyelmemet az, ahogy a diktatúrák jellemzőit bemutatja, és teljesen egyetértek azzal, hogy ezt jobban kellene hangsúlyozni, így talán jobban megérthetnénk a Közel-Keletet. Továbbá rendívül érdekes volt a könyvben egy bekezdés, amiben a szerző 2008-ban arról ír, hogy a növekvő népesség, a munkahelyek és az ivóvíz hiánya miatt majd Európába áramlanak az emberek. 

Ami számomra megdöbbentő volt, az a sok bürokratikus akadály, amit az újságíró elé állítottak az utazás, a költözés során. Ebből azt szűrtem le, hogy megfelelő kapcsolatok, nem túl legális eszközök, valamint megdöbbentően sok pénz nélkül nem is tehet ott az ember semmit. A könyv alapján rettentő mennyiségű pénz megy el csak arra, hogy a megfelelő emberek megvesztegessék, és habár azt megértem, hogy ezt másképp nem lehet kivitelezni egy ilyen világban, mégis megdöbbentő, hogy ez így is megéri az újság számára.

Számomra az Elkendőzött valóság egy rendkívül tanulságos könyv volt, habár sokszor kicsit szomorú és kiábrándító is egyben. Sokat formálta, és sokban alátámasztotta a Közel-Keletről és a médiáról eddig alkotott képemet.