Elkendőzött valóság

Orsó Vivien

Elkendőzött valóság

Kellemes csalódás -  egy kötelező olvasmány is lehet érdekfeszítő…

A könyv olvasása közben észre se vettem, hogy mennyire leszögez és szinte „falom” az oldalakat, fejezeteket. Bár nemzetközi szakos hallgatóként van már némi tapasztalata az embernek a média világában, sőt egy átlag újság olvasónak, TV nézőnek is feltűnik, hogy ahány csatorna, annyi változata van egy „bomba hírnek”, de ez a könyv teljesen más perspektívában tálalja ezt a jelenséget. Méghozzá azért, mert így már nem csak egy tapasztalt tényről beszélhetünk, hanem egy laikus számára is megmagyarázza ezeknek a jelenségeknek az okát.

 És ez az, amiért fantasztikusnak gondolom ezt a könyvet és igen, felmerült bennem a kérdés az olvasása során, hogy az ilyen könyvek vajon miért nem szerepelnek a középiskolák kötelező olvasmányai között?! Hiszen ki ne szeretne informálódni az őt körül vevő világról, legyen itt szó csak a helyi hetilap olvasásáról vagy az országot érintő hírekről és akkor még nem is beszéltünk azokról a bátor vállalkozókról, akik valamilyen értelmes és logikus képet szeretnének kapni a nagyvilágról.

Ez a könyv olyan fontos dolgokra hívja fel az ember figyelmét, amit a nagy többség nem is sejtett… Például ki gondolta volna, hogy egy esemény és az abból keletkezett hír ennyi áttételen megy keresztül míg eljut a „fogyasztóhoz”. Megdöbbentő.. Vagy például belegondolt már valaha valaki abba, hogy - és itt idézném - : „ Hír az, ami eltér a mindennapostól, a szabályt erősítő kivétel” ez eredményezi azt, hogy „ Akinek csak a kivételben van része, azt fogja szabálynak tartani” . Ezek után bárki meri azt állítani, hogy jól informált bármiről is amit olvas vagy néz a TV-ben? NEM, inkább szavaznék a „hiszem, ha látom” jól bevált mondásra. Holott a szerző is azt mondja, hogy az emberek azért nézik a híradót, hallgatják a rádiót, mert szeretnék jobban megismerni a világot.. Igen ám, csak, hogy ott van az a bizonyos négy információ szűrő, amely az arab területeken kifejezetten jellemző a diktatórikus berendezkedések miatt.. ezért is olyan sok a fehér folt. És akkor még csak a konkrétumokban nem is vájkálódtunk, hogy milyen szemléletesen mutatja be az író a ténylegesen átélt tapasztalatain keresztül a mindennapokat. Megfordul vajon az átlag olvasónak, nézőnek az a fejében, hogy a „félelmetes, veszélyes és egzotikus nép” vajon nem csak egy újabb klisé, amit kialakítottak bennünk a sok média manipulációval?

Mert, hogy erről van szó, kő keményen. Na meg az érdekről.. mindig minden mögött valakinek az érdeke, lobbija húzódik.. jó-jó ezt már tudjuk, de el is tudunk tőle vonatkoztatni? Vagy minket is beszippant a gépezet?

Azt már én is észrevettem, hogy a képek nagyobb, mélyebb hatással vannak rám, mint amit el kell képzelni – nyilván ez részben a vizuális beállítottságomból fakad – de sosem gondoltam még bele igazán, hogy a „kamerák úgy hatnak az emberekre, mint a kenyérmorzsák a kacsákra” … De az újságírás világában is ugyanennyire megfigyelhető a manipuláció, például amikor az író arról beszél, hogy mindenre több szó van a Szentföldön. Hát igen, ebbe se tudunk kiigazodni, így aztán akkora képzavar lesz az emberek fejében, hogy csak na. De hát pont ez a cél valahol, nem?! És ott van még az a tény, „hogy az üzenet közlésének gyakorisága legalább annyira fontos, mint maga az üzenet”.  Ilyen szűrők, torzítások és manipulációk mellett kaphatunk egyáltalán valós képet?

Ezt mindenki döntse el maga.. Részemről egy biztos, ezek után a híreket még inkább el fogom osztani kettővel…