Elkendőzött valóság

Az elkendőzött valóság c. könyvben Joris Luyendijk a Közel-Keletről és a médiaháborúról mutat be egy olyan képet, amelyről egyszerű hétköznapi emberként valószínűleg sosem értesülnénk.  Eltérő véleményeket hallottam a könyvvel kapcsolatban, de abban mindenki egyetértett, hogy nem mindennapi írásról van szó. Pár oldal után ez be is igazolódott. A szerző őszinteségén nem lepődtem meg, hiszen tulajdonképpen ezt vártam a könyvtől, viszont a leírt tényeken és eseményeken annál inkább.

Az író bemutatta, hogy sokkal összetettebb dologról van szó, mint amit mi itthonról látunk és gondolunk. Valójában sejtettem, hogy nem szabad mindent készpénznek venni, amit a média közvetít felénk, mégis megdöbbentő volt olvasni, hogy hogyan manipulálják a nézők gondolatait és ismereteit a Közel-Kelettel kapcsolatban, illetve, hogy egy állam megítélésében milyen nagy szerepet játszik a saját médiája.

 A nemzetközi hírekkel kapcsolatos jóhiszeműségemet mindenesetre sikerült lerombolnia. Hiszen ezek alapján mondhatjuk, hogy azok az információk és képek, amelyek nem jelennek meg a médiában, nagyobb jelentőséggel bírnak, mint amelyekkel a híradóban szembesülünk.

A könyv olvasása előtt azt gondoltam, hogy a személyes interjú, a hétköznapi ember megszólaltatása ad valamiféle hitelt a riportnak. Az olvasás során azonban rá kellett jönnöm, hogy ezek is előre megrendezett jelenetek, a képernyőkön jajveszékelő emberek aznap talán már többször is „eljátszották” az adott jelenetet. Ebben a bizonytalanság az, ami a leginkább bosszantó, hogy sosem tudhatjuk meg a látottak/ olvasottak hitelességét. Talán ez okozza azt, hogy mióta elolvastam a könyvet, sokkal kritikusabban figyelem a híreket.

A diktatúráról voltak elképzeléseim a tanulmányaimnak köszönhetően, de ez az írás még inkább segített megérteni, hogy mit is jelent diktatúrában élni. Ezekben az országokban egyszerűen nem lehet tudomást szerezni arról, hogy mi az igazság. Mindkét oldalról alátámasztott érvelést olvashatunk, mindenki törekszik saját igazának bebizonyítására. Valószínűleg senkinek és mindenkinek igaza van, így a káosz garantált.

Ahogy haladtam a történetben, úgy tanultam újabb és újabb kifejezéseket, akárcsak a szerző. Ilyen volt például a „tuti idézet”, „donor darling”, „talking head”.

A mű az arab világról alkotott elképzeléseimet gyökeresen nem változtatta meg, de sok újdonsággal  szolgált. Jó volt az ötlet és a cél, hogy lerántja a leplet a színfalak mögött történő eseményekről, azonban elég kiábrándító volt. Bár ha ez a valóság, akkor a szerző nem tehet róla…

Úgy gondolom, hogy a könyvben olvasottakon nem nagyon tudunk változtatni, azonban annyit megtehetünk, hogy észben tartjuk, és kicsit utána nézünk a média által használt trükköknek, amihez az Elkendőzött valóság jó eszköz lehet. Mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretne tisztábban látni a Közel-Kelet és a média tekintetében.