Rendkívül érdekesnek találtam a könyvet. Elsősorban a szerző önmagát leíró egyszerűsége nyűgözött le. Luyendijk teljes mértékben őszintén vall arról, hogyan csöppent a tudósítói, szakértői munkakörbe. Nem állítja magáról, hogy "arab szakértő", nem próbálja magát nagyágyúnak beállítani. Engem elsősorban ez lepett meg. Korábban azt gondoltam, egy ilyen magas szinten dolgozó újságíró feltétlenül külpolitikai szakértő, aki kívülről-belülről ismeri az adott térség alfáját és omegáját. Nagyon meglepett, hogy hogyan is cikáznak a tudósítók országok és konfliktusok között. Érdekes belelátni a háttérmunkába, ahogyan az alaptudással, és némi nyelvismerettel rendelkező, ám kivételesen intelligens ember próbálja feltalálni magát a "nagykutyák" között.
A Közel-Kelet eseményeinek torzítása számomra nem mondott újat. Ennek egyszerű oka, hogy Ankarában éltem. Saját szememmel láttam, amikor a médiában tömegtüntetésként eladott eseményen a vonuló rohamrendőrökön és az őket vevő sajtósokon kívül senki sem volt jelen. Egyetlen tüntetőt sem láttam! Vagy az Ankarai Egyetem "lázadó diáktömege" gyakorlatilag egy maroknyi csoportot jelentett, akikre tízszer annyi rendőr és jó néhány TOMA jutott. Számomra ezen tapasztalatok rántották le a leplet. Ezen felül a könyv olvasása mégis elborzasztott, hogy a hírek torzítása milyen mértékeket ölt Törökországtól Keletre.
Az író nagyon bátor. A nyugati oktatás és a társadalom rendkívül egyoldalú. Nagyon nehéz ilyen környezetben ellentmondani, az alap értesüléseket megingatni. Tiszteletre méltó, hogy az íróban van annyi merészség, hogy igyekszik szembemenni az átlaggal, a tömegtársadalommal. Remélem, hogy sok hozzá hasonló személlyel gyarapodik a világ, és sok ehhez hasonló könyv fog megszületni,amely talán hozzátehet a világban uralkodó félreértések, félreértelmezések tisztázásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése