Közelkép a Közel-Keletről – Mi is a valóság?

    Joris Luyendijk könyvében őszintén mutatja be mindazt, amit saját munkája során tapasztalt, és amely elrejtve marad mindazok elől, akik nem nyernek betekintést a „valós történések” világába. Az ember szomjazik a tudásra és az igazságra, így mindenkinek joga van tudni mindarról ami körülötte történik a világban, akár közvetlenül, akár közvetetten érinti. Az emberek többségének egy kialakult képe van a médiáról-híradásról, legyen az pozitív vagy negatív kép, de véleményt tudunk formálni mindarról, amit nap mint nap látunk és hallunk. A médiával kapcsolatban mindig megvolt a saját álláspontom, fel lehet ismerni a gyengeségeket és ellentmondásokat, ugyanakkor a naivitás és a jóban való hinni akarás is része ennek a kialakult képnek.

    A könyv elején a tudósító igazi szerepének és feladatának a felfedése csalódást okozott, hiszen –ha nem is mindenki, de sok ember számára ez egy kihívásokkal és kalandokkal teli feladatot jelent. A képernyőn keresztül egy olyan aktív munka eredményének az átadását sejteti, amelynek valóságalapja egészen biztos, hiszen a tudósító az az összekötő személy, aki saját bőrén tapasztalja meg és tárja fel az eseményeket, amelyet az emberek számára közvetít. Sajnos a valóság ennek pont az ellenkezője, hiszen a tudósító kész dokumentumot kap a kezébe, így csak annyi a feladata, hogy azt megfelelően tudja közölni a nézők számára. A könyv azon része különösen érdekes volt és egyezett is a véleményem, ahol párhuzamot vont a média által kialakított társadalmi képről, valamint a valós, mindennapi életüket élő emberekről. Az általánosítás mindig egy torz képet mutat, ahol a hozzá nem értő embereket rendkívül jól lehet befolyásolni, hiszen az embereknek nincs módjuk arra, hogy a média által beskatulyázott csoportokat megismerje, tudja, hogy mit is gondolnak valójában, hogyan élik a mindennapi életüket egy olyan országban, ahol a szabadság fogalma nem magától értetődő. Szomorú azt látni, hogy a világban a tájékoztatás nem az emberek érdekeit, a valós erőviszonyokat és tényeket hivatott közvetíteni, hanem az érdekek és a politika alapján egyoldalú képet próbálnak mutatni, ahol esély sincs arra, hogy megtudjuk a problémák valós okát, és tudjuk azt, hogyan is éreznek és gondolkodnak az emberek.

    Legjobban az izraeli-palesztin konfliktus bemutatása tetszett, amely megerősítette a korábbi nézeteimet, azonban arról sokkal kevesebbet tudtam, hogy milyen mértékben és hogyan játszik szerepet a média a konfliktus közvetítésében. Úgy gondolom, hogy a híradásokból a tömegek széles rétege tájékozott a konfliktus kapcsán, amely már nagyon hosszú ideje tart, de a könyv olyan területeket is megmutatott, amelyet a média soha nem fog közölni. Ahogy minden területen, az országok között is megy a versengés, hogy a saját igazukról győzzék meg a világot bármilyen eszközök bevetésével, azonban pont azok a lényeges dolgok maradnak elfedve az emberek előtt, amelyek a lehető legjobban tudnák szemléltetni a valódi helyzetet.