Irán és a világ kapcsolata
Robert Keohane- neoliberalizmus (institucionalizmus)
Az
Európai Unió gazdasági szankciókkal próbálja nyomását gyakorolni Iránra és
ezzel megakadályozni az atomprogram fejlődését.
Az embargó célja az iráni kormány tárgyalóasztalhoz ültetése, amivel egy
közös norma kiépítését remélik. Az intézkedések nem csak a fém és olajtermékek
illetve a gázra vonatkoznak, hanem a pénzügyi szektort is teljesen aláássák.
Azt mondhatjuk, hogy az Európai Uniótól nem kevéssé
függő országot e lépések nem tántorították el, és megakadályozni sem sikerült a
célba érést. A New York Times szerint ugyanis elkészült a földalatti urándúsító
üzem, tehát a korlátozások nem lassították le az iráni atomprogramot.
Láthatjuk, hogy míg az
Európai Unió szankciókkal és tárgyalásokkal próbálja Iránt az együttműködés
felé terelni, Izrael és az Egyesült Államok politikája eltér. Bár nem
tagadható, hogy elsősorban mindenki a gazdasági megszorításokra és bojkottra
gondol, viszont a katonai beavatkozás sem tekinthető kizárt lépésnek.
Az érintett témában nem
csak államok közti kapcsolatáról beszélünk, hanem a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia
Ügynökség) szerepét is figyelembe kell vennünk. Nem rég ismét látogatást tettek
Iránba a nemzetközi szervezet ellenőrei, tárgyalásukról ugyan még nincs
jelentés, viszont tudjuk, hogy folyamatos ellenőrzéseket tartanak.
Az iráni atomprogram
egy globális problémát jelent, egy olyan veszélyt jelenthet, ami az egész világot
érinti. Ezzel is magyarázható a nemzetközi összefogás, akár az Izrael- Egyesült
Államok, az Európai Unió, vagy Oroszország szerepét nézve.
Az
eddigi gazdasági megszorítások ugyan generáltak feszültséget az országban, de
se kooperációhoz se további konfliktusokhoz nem vezettek a nyugattal szemben.
Az Iránnal való esetleges összefogásból eredhet egy rezsimváltás, ami elősegíthetné
a béke fenntartását, és a harmadik világháború kitörés esélyét is csökkentheti.
B.H.T