Hogyan tovább Afganisztán?

Már több mint 10 éve folyik a harc Afganisztánban, a Táliban mozgalom és a NATO erők között. Egyik oldalnak sem sikerül felülkerekedni az ellenségen. A nyugati hatalmak összetákoltak egy demokratikus rendszert és adtak egy alkotmányt is az afgánoknak, azonban nem látszik tisztán, hogy mik a további tervek a háború sújtotta országban.

A 2001 óta tartó afganisztáni háborúban a mai napig az egyetlen értékelhető előrelépés a 2003-ban elfogadott alkotmány és a 2004-ben megrendezett elnökválasztás volt, amelyet Hámid Karzai nyert meg. Az Egyesült Államoktól átvett NATO katonai felügyelet a jelenlegi, és eddig alkalmazott, stratégiával tehetetlen a Táliban mozgalommal szemben. Egy tálib vezetőségi tag nyilatkozata szerint, a felkelők tudják, hogy nem nyerhetik meg a harcot a nyugati erőkkel szemben. Ezért hajlandóak lennének tárgyalásokba is kezdeni, ha a kabuli kormány, és támogatói, biztosítják őket, hogy kiemelkedő szerepet kapnak a politikai vezetésben.

A tárgyalások folyamatosan zajlanak a felkelők, a nyugati hatalmak, és a Karzai rezsim között. Ez a hármas szakadás a folyamatosan romló kabuli-NATO kapcsolatok miatt következett be. Mind a két félnek akad oka neheztelni a másikra, a nyugati erők információi szerint Karzai a későbbi megtorlásoktól való félelme miatt (és persze egy kisebb anyagi ellenszolgáltatás fejében) szabadon engedett korábban elfogott terroristákat. Karzai pedig kritizálja a NATO, és az USA, esetenként titkos tárgyalásait a tálibokkal.

A nyugati hatalmak csak akkor lennének hajlandóak egy asztalhoz ülni a felkelőkkel, ha leteszik a fegyvert és hajlandóak elfogadni a hatályos alkotmányt, amely biztosítja a polgári és emberi jogokat az országban. Utóbbival az a probléma, hogy ezek közé a bizonyos jogok közé tartozik a női egyenjogúság is, amely a tálib radikális gondolkodás szerint elfogadhatatlan.

A NATO-nak két lehetőség közül lehet választani, vagy tovább folytatja az eredménytelen harcot a felkelőkkel, vagy megpróbálja őket közelebb engedni a politikához és bizonyos mértékű hatalmat adni a kezükbe és ezzel megpróbálni pacifikálni a viszonyt. További problémát vet fel az a tény, hogy az afganisztáni társadalomban még mindig akad jelentős támogatóbázisa a Táliban mozgalomnak. Amely egy esetleges választáson akár fel is boríthatja a jelen lévő politikai rendszert.  

Az eddig elért eredmények alapján valószínűsíthető, hogy nem sikerül katonailag rendezni a helyzetet így két forgatókönyv közül a másodiknak kéne megvalósulnia, mivel a NATO legkésőbb 2014 végéig ki akarja vonni csapatait Afganisztánból. Azonban eddigi tapasztalatokra alapozva egy harmadik lehetőség is van. A NATO, és az Egyesült Államok, nem stabilizálják az ország politikai helyzetét, mielőtt kivonulnának az országból. Ezzel hátrahagyva egy instabil gazdasággal, társadalmi töredezettséggel, szegények tömegivel rendelkező országot, ahol a politikai ellenzék már 10 éve próbálja megdönteni a jelenlegi hatalmat. A Táliban mozgalomnak nincs más dolga, mint az eddigi „külföldi elnyomók” elleni harcot átnevezik a „külföldi elnyomók által itt hagyott csatlósok” elleni küzdelemre. 

B.B.