Állóháború a konzulátusnál

Julian Assange-re lehet számítani: mindig kitalál valamit, amiről beszélni lehet. Ha nem így lenne, valószínűleg meghalna az unalomtól az ecuadori nagykövetségen. Akárcsak azok a rendőrök, akik irgalmatlan összegekért posztolnak a diplomáciai képviselet előtt – hiába.

A Wikileaks alapítója ellentmondásos személyiség. Sokan kedvelik, mert oldala és ő maga is folyamatosan szolgáltat érdekes, izgalmas vagy botrányos sztorikat, de más szempontból éppen ezért került támadások kereszttüzébe. A diplomáciai szennyest kiteregető portál vezetőjének joggal főhet a feje, mert bár többen szeretik, ellenfelei némileg befolyásosabbak. Ezek a fontos emberek pedig igen mérgesek, mert az ausztrálnak köszönhetően a titkaikon csámcsogott a világ.

Ennek köszönhető az is, hogy Assange egy, a nemzetközi jogban hivatalosan nem létező – ám a történelemben már többször jól bevált - eszközhöz folyamodott: idén július huszadikán egyszerűen besétált Ecuador londoni nagykövetségére. Hosszas vita után eldőlt, hogy a brit rendőrség nem fog a nemi erőszakkal vádolt vezetőért betörni a dél-amerikai ország képviseletére. Viszont, csak hogy ne érezze magát annyira jól, egy seregnyi rendőrt rendelt az épület elé energiát és pénzt nem sajnálva.

"Miért vannak ennyien?" - kérdezik a britek

Természetesen egyre többeknek szúr szemet, hogy immáron több mint száz napja rendfenntartók lepik el a Trafalgar Square környékét. Ennek költsége már közelíti az egymillió fontot (jelenlegi árfolyam szerint körülbelül 370 millió forint). A költségek tehát elszaladtak, így egyre többen követelik a kiemelt őrizet megszüntetését, melyet a brit rendőrség folyamatosan visszautasít, mondván: nekik az a feladatuk, hogy elkapják a bűnösöket.

Csakhogy a szexuális bűncselekménnyel vádolt 41 éves férfinak esze ágában sincs kijönni a védelmet jelentő ház ajtaján. Miért is tenné? Hogy kiadhassák Svédországnak a feltételezett szexuális bűncselekmények miatt? Továbbá az sem épp megnyugtató, ha valamiről vagy valakiről azt mondják Amerikában, hogy az államok ellensége, mint az Al-Kaida vagy épp a tálibok. Márpedig a Wikileaks bekerült ebbe az „exkluzív” körbe.

Stockholm ugyan bizonygatja, hogy az európai törvények alapján, ha akarnák, akkor sem adhatnák ki Washingtonnak Assange-et, hiszen olyan országnak nem lehet átadni senkit, ahol halálbüntetés is várhatna rá.

A szivárogtató oldal ötletgazdája a szorult helyzet ellenére még kreativitását sem veszítette el: még augusztusban a követség erkélyéről szólt az emberekhez, néhány nappal ezelőtt pedig az internet segítségével videóban mondta el véleményét az ENSZ-közgyűlésen résztvevő diplomatáknak. Már ez is elég lett volna, hogy a láthatóan fáradt és legyengült „fogoly” a világ címlapjaira kerüljön, ám ő tovább ment: Beszédében az Egyesült Államok elnökét azzal vádolta, hogy saját pozícióinak erősítésére használja az „arab tavasz” eseményeit, miközben régebben lelkesen támogatta a bukott diktátorokat. Ezért szerinte tiszteletlenség, ha az USA itt aktív résztvevőnek állítja be magát. A volt oknyomozó újságíró véleménye szerint fontos volna, ha szavak helyett a tettek ideje jönne el az amerikai politikában (a teljes videó alább megtekinthető).

Szóval: miért is lépne ki Assange a védelmet nyújtó épületből? A kétoldalú külügyminiszteri megbeszélések ellenére addig maradhat a konzulátuson, ameddig akar (azonban legfeljebb tíz évig), ott azt tesz, amit csak szeretne. Így aztán, ha csak nem fordul nagyot a világ, a téren álló rendőrcsapatok is munka nélkül maradnak. Erre mondják, hogy sok hűhó semmiért.

(Cs.K.)