Hello everybody!

„Ezeknek az embereknek a szívóssága minden képzeletet felülmúl. Ezt egyetlen nyugati ember sem élte volna túl, ők meg itt kivárják, míg újra béke lesz, több száz kilométert gyalogolnak a falujukig, mogyorót ültetnek, és újra felveszik a fonalat.”

Joris Luyendik Elkendőzött valóság. Közelkép a Közel-Keletről című művének borítója és prológusa alapján arra számítottam, hogy közelebbi képet kapok a közel-keleti eseményekről, konfliktusokról, azok hátteréről, hatásairól, s ezzel párhuzamosan bepillantást nyerek a tudósítók munkájába, életébe, a hírek közvetítésébe, kialakításába egy leleplező nagy volumenű műben. Ennél azonban komplexebb a könyv. Megismerjük a Közel-Keletet egy kis európai ország kezdő arab szakértőjének szemszögéből; végigjárjuk a megértés, felismerés folyamatát, az igazság és a valóság szemléltetésének igényét, az erre való törekvést, a rendszerrel szembeni ellenállást. A szerző a háborúk, összecsapások egyszerű emberi oldalát is felvillantja: a térségben élő mindennapi különböző származású, vallású, nemű, bőrszínű emberek életének, gondolkodásmódjának, szenvedéseinek, élni akarásának, humorának színes, megható és olykor megmosolyogtató bemutatása fontos részét képezi a regénynek. Emellett a média működése, vezérlő elve, szövevényes világa, a médiának a valósághoz fűződő kapcsolata, a tudósítók kalandos élete, munkássága is feltárul előttünk. Tisztázódnak az újságírás, a hírszerzés és –tálalás szempontjából olyan alapvető fogalmak, mint donor darling, all the news that’s fit to print, vágóolló törvény. A mű ezen a két, szorosan összekapcsolódó szálon keresztül bontakozik ki, s a szerző őszinte, közvetlen elbeszélésmódjával, érdekes információkkal, megélt történetekkel teletűzdelve válik élvezetes, olvasmányos anyaggá.

A könyv annak ellenére elnyerte tetszésemet, hogy nem lát el sok új tudnivalóval, inkább megerősíti a korábbi elgondolásaimat vagy az MTI-nél tett látogatás alkalmával hallottakat. Ugyanakkor újszerű látásmódjával, kritikus, feltáró szemléletével a közvéleményt formáló bennfentestől, első kézből kapunk bizonyságot a média egyoldalú, helytelen, a valóságot torzító tevékenységéről, mellyel megtévesztik az átlag polgárt az egész világon. Részesei leszünk egy utazásnak, átéljük az elmesélteket, összerakjuk a kirakós darabjait, s végül kissé csalódottan visszajutunk a kezdetekhez. „Back to you, Jim.”

Joris Luyendik regénye továbbá felhívja a figyelmet néhány megválaszolatlan, megoldatlan kérdésre, problémára is: a kis államok hogyan tudják érdekeiket érvényesíteni a magukat a nemzetközi közösségben jobban eladni tudó államokkal szemben? Meddig lehet elmenni az embertelenséggel, embertársaink életének megnyomorításával? Hogyan valósítható meg az események szimultán, valósághű bemutatása? Meddig hagyja a közvélemény félrevezettetni magát? Nyugat mikor érti meg, hogy a diktatúra és a háború egyformán rossz? Mikor vesszük észre, hogy kulturális különbségeink ellenére Közel-Keleten ugyanolyan emberek élnek, mint nálunk, ugyanazok az álmaik, céljaik, gondjaik? 
A történet továbbgondolása, a kérdések megválaszolása az olvasó feladata, aki ezt követően remélhetőleg soha nem feledkezik meg az egyes külpolitikai események, hírek objektív vizsgálatáról.