Éppen egy szomszédos
országban töltöttem pár nap szabadságot, mikor el kezdtem olvasni Joris
Luyendijk Elkendőzött valóság című
könyvét. Izgalmas olvasmánynak bizonyult.
Eddig is tudtam, hogy a
híreket emberek választják ki, hogy ez valamely érvelés mentén vagy valamilyen
szemléletmódból adódóan, eladási és nézettségi számok alapján történik.
„Hír az, ami eltér a mindennapostól, a szabályt erősítő kivétel" - ezt is tudtam. De nem fogtam fel, hogy „akinek csak a kivételben van része, azt szabálynak fogja tartani".
„Hír az, ami eltér a mindennapostól, a szabályt erősítő kivétel" - ezt is tudtam. De nem fogtam fel, hogy „akinek csak a kivételben van része, azt szabálynak fogja tartani".
Vakációmat a hegyek
között töltöttem. Nem vásároltam újságot, nem kapcsoltam be a tv-t, napokig
"offline voltam". Utolsó estémen - talán a hazautazás kényszerűségének
tudatosításaképp- gondoltam, megnézem az esti híreket. Meglepetésemre, a műsor
sokkal szórakoztatóbb és sokkal elszomorítóbb volt, mint valaha.
Luyendijk könyvében -
az ízlésemnek nagyon is kedvezve- két gondolati szálat fűz párhozamosan.
Egyet az újságírás mikéntjéről. A munkafolyamatról, az utazásról, az interjúkról, a szerkesztőség reakcióiról, a hírkövetésről. Olvasóként pedig, valahol a "be sem engedtek az országba" és a "hírügynökségi jelentésekre kellett támaszkodnom" között, megkérdőjeleztem mennyit is tudok ténylegesen az újságírásról.
Egyet az újságírás mikéntjéről. A munkafolyamatról, az utazásról, az interjúkról, a szerkesztőség reakcióiról, a hírkövetésről. Olvasóként pedig, valahol a "be sem engedtek az országba" és a "hírügynökségi jelentésekre kellett támaszkodnom" között, megkérdőjeleztem mennyit is tudok ténylegesen az újságírásról.
Az esti hírműsorok
közepette egyszer csak nevetésben törtem ki. Nevetnem kellett önmagamon.
Elkezdtem fejben elemezni a híreket. Milyen ország csatornáját nézem? Miért
központi hír a központi hír? A valóság melyik perspektíváját tálalják most elém?
A könyv történetének
másik szála az "arab világról" szól. Nyelvek, kultúrák, vallások,
rossz szomszédság és nagy hatalmi befolyások szövevényéről. Egy közös ponttal, a diktatúrával. Ez azt jelenti, hogy az ottani
emberek valósága nem az én valóságom. Itt ülök Európa közepén, nyugati
liberális eszméktől körbevetten, egy "háború utáni generáció" gyermekeként.
Értelmezni tudom a híreket, de átérezni semmiképp.
Lehervadt a mosolyom. Csatornát
váltottam. Egy kattintással, máris a kellemes színekkel dolgozó reklámok, és a
szórakozatóipar könnyed műsorainak tengerében találtam magam.
Végképp nem tudtam
eldönteni, hogy nevessek vagy sírjak.
Joris könyve
elgondolkoztatott: Én vagyok a célközönség, a fogyasztó, a megrendelő, nekem
készülnek a műsorok. Tényleg elégedett vagyok a szolgáltatással? Most akkor mi
a kivétel és mi a szabály?