Júliusban életbe lép a jogszabály, a cél: kínai orvoslással hódítani meg a
világot.
Már Mao Ce-tung sem hitt benne, a kínai és nyugati orvoslás komplett
integrálását csupán belpolitikai szükségszerűségnek tartotta. Víziója azonban
hetven év után sem merült a feledés homályába, mi több, a kínai politika
zászlóshajójává vált. Ennek bizonyítéka a hagyományos kínai orvoslás
fejlesztését, egyúttal pedig az integratív medicina létrehozását megcélzó
törvényjavaslat elfogadása.
Csakhogy Kína most egészen másra készül, mint a kommunista nagyvezér
idején. Hagyományos orvoslását a nyugati orvostudománnyal kívánja egyenjogúvá
tenni, vagyis globális szinten akarja medicináját legitimálni. A mögöttes
politikai szándék Huang Wei – az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának
igazgatóhelyettese – által is nyíltan megfogalmazott:
„Az új törvény növelni fogja a hagyományos kínai orvoslás globális
befolyását és erősíteni az ország erejét.”
Egy jövedelmező világtrend
Komoly érdek áll abban, hogy a kormány a hagyományos orvoslás jegyében
folytat "go global" politikát. Kulturális tradíció, ideológiai
verseny ide vagy oda, a gazdasági érdek jelenti a fő motivációt. A kínai
orvoslás mára 121 milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát, harmincszorosan
múlva felül a húsz évvel ezelőtti értéket. A szektor rohamos növekedése
potenciális gazdasági tényezőt jelent Kína számára egy olyan világban, melynek
gyógyszerkiadása évről évre 200 milliárd dollárt nő. Három millió tonna feletti
éves terméseredményével az iparág 220 000 tonnával múlja felül a kémiai úton
előállított gyógyszerek mennyiségét, így a belőle származó profit is jóval a
nemzeti gyógyszeripar átlaga felett valószínűsíthető. Ebből a mennyiségből
exportra is bőven jut, közel 4 milliárd dolláros nyereséget kaszálva Kína adja
a globális gyógynövénypiac 65%-t, de 80%-os részesedéssel Európában például
monopolhelyzetben van.
Ahogy Afrika országaiban is, csak ott a kínai orvoslás terjedése nem
pusztán a piaci keresletnek köszönhető. Kína hamar ráismert arra, hogy az
egészségügy nem csak jó ürügy a kontinensen való jelenlétre, de kifizetődő
vállalkozás is lehet, így orvosi csoportok fogadására vonatkozó lázas
egyezménykötésbe kezdett. Afrika majdnem összes országából húz hasznot ily
módon, mivel a szerződések értelmében a fogadó államokat terheli az érkező
szakemberek számára biztosított lakások létrehozása. Csakhogy az alacsony
költségvetésű államoknak nincs fedezetük ekkora kiadásokra, így a szükséges
pénzt a kínai kormány biztosítja hitel formájában. Peking pedig szívesen „adakozik”
még az akár 20 millió dollárt felemésztő kórházak létesítéséhez is, amiknek
kivitelezését a szükséges infrastrukturális beruházásokkal együtt rendszerint
kínai vállalatok végzik. Ezek a befektetések már önmagukban is jókora szeletet
vágnak az afrikai tortából, nem beszélve azokról a megállapodásokról, amik a
kínai gyógyszervállalatok kiváltságos helyzetét biztosítva szintén a gazdasági
érdekeket szolgálják. A malária kezelésére szolgáló gyógyszer kizárólagos
forgalmazásának joga csak egy példa arra, hogyan uralja Kína az afrikai
gyógyszerpiacot. Az orvoslás támogatásában rejlő haszon tehát nyilvánvaló,
és annak fényében, hogy a világ társadalmának érdeklődése folyamatosan bővül,
tovább gyarapítható.
Integratív medicina, a kínai politika új fellegvára
Az integratív medicina létrehozását megcélzó politika viszont már
magyarázatra szorul. A két orvoslás egyenjogúsításáról szóló diskurzus biztos,
hogy elsősorban nem a kínai gyógyászat államon belüli helyzetét hivatott
legitimálni, mivel azt az alkotmány már teljes körűen garantálja. Marad hát a
globális befolyás kiterjesztésének logikája, jobban mondva az útjában álló
akadály felszámolása. A probléma pedig nyugati orvostudomány, és annak elvei
alapján szerveződő jogszabályok árnyéka, amik a kínai medicina
áltudományosságát hirdetik. Érvelésük alapja a bizonyíthatóság, mondván, hogy
csak az a terápia nevezhető igazi gyógymódnak, amely biokémiai úton, egzakt
módon kimutatható gyógyhatással rendelkezik. Ha egy alternatív medicina
esetében sor kerül ennek bizonyítására, akkor a modern orvostudomány integrálja
eszköztárába. Onnantól pedig nem sorolhatnánk az alternatív gyógymódok
kategóriájába. Ebből vezetik le, hogy az alternatív gyógymódok – így a kínai
orvoslás is – vagy bizonyítottan hatástalanok, vagy pozitív hatásuk tudományos
eszközökkel nem igazolható.
Kínának tehát kezdenie kellett valamit az elnevezéssel ahhoz, hogy
orvoslása exportképes legyen. A propagandagépezet nagyobb fokozatra kapcsolt,
és megalkotta a megtévesztés mintapéldáját, az integratív medicina fogalmát.
Bár az új jogszabály által tudatosan használt kifejezés ugyanazokat a
bizonyítottan hatástalan termékeket és eljárásokat rejti magában, mint
korábban, tökéletes a kínai orvoslás egyenjogúságának hangsúlyozására. Kína jól
tudja, hogy a mindenre kiterjedő fejlesztési terv a modern orvostudomány által
állított elvi korlátokat feloldani nem fogja, de a két orvoslás
összekapcsolásával a gyakorlati problémákat még megoldhatja. Legyen szó a szakemberek
képzésének modernizálásáról, a szolgáltatások minőségének fejlesztéséről, a
termékek standardizálásáról vagy a környezetvédelmi előírások
kikényszerítéséről, a szabályozás számos ponton a nyugati kritériumoknak való
megfelelés irányába hat.
Ha a feltételek teljesítése révén sikerül a kínai egyetemeken
szerzett diplomákat honosítania, és a termékek forgalomba hozásához szükséges
regisztráció útjában álló akadályokat felszámolnia, Peking az egészségügyi
diplomácián keresztül globális expanzióra tehet szert. Mi pedig nyöghetjük terhét
az ősi kuruzslásnak, ami ha hatni nem is tud, veszélyes még bőven lehet.
Források:
https://chinaperspectives.revues.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése