Mindössze
egy nappal Donald Trump amerikai-, és Hszi Csin-ping kínai elnök április 6-i floridai
találkozója előtt Észak-Korea ismét sikeres atomrobbantást hajtott végre a
Japán-tenger területén. Phenjan e legújabb erőfitogtatási akciójával sokadszorra
is megüzente a világnak: a koreai félsziget sorsának végleges rendezése 1953
óta egyre türelmetlenebbül várat magára, és minél később hívják a „nagyok” a koreai
kérdést tárgyaló asztalhoz Kim Dzsong Unt, mint egyenrangú partnert, utóbbi annál
elrettentőbb eszközökhöz fog nyúlni a meghívás és a megoldás kikényszerítése
végett. De vajon létezik-e egyáltalán megoldás erre a közel 70 éves ázsiai geopolitikai
sakkjátékra?
Észak-Korea helyzete és álláspontja egyértelmű:
mivel az 1953. július 27-én megkötött tűzszüneti egyezményt Észak-Korea és –Dél-Korea
és az ENSZ szövetségesek nevében- az USA írta alá, a végleges megoldás
kidolgozása is Észak-Korea és az USA feladata. Minden egyes atomrobbantás
egyértelmű üzenet az Egyesült Államok felé, miszerint Phenjan ereje teljében
lévő szereplő a nemzetközi színtéren, aki-, és akinek beleegyezése nélkül nem
lehet a félsziget sorsáról rendelkezni. Márpedig Phenjan számára az egyetlen
elfogadható opció az északi vezetéssel újraegyesülő Korea, ezt azonban sem az Amerika
vezette nyugati világ, sem pedig maga Dél-Korea nem fogadja el.
Az Egyesült Államok már az Obama kormányzás idején
is komoly gazdasági szankciókkal sújtotta Észak-Koreát nukleáris programja
miatt, valamint jelentős nyomásgyakorlással igyekezett Kínát is rábírni az
Észak-Koreával való kereskedelem korlátozására. Ezen felül 2016 júliusában az
amerikai vezetésnek sikerült meggyőznie Dél-Koreát az amerikai rakétavédelmi
rendszer elemét képező THAAD rendszer egy ütegének betelepítéséről, mely az észak-koreai
nukleáris veszélyt hivatott elhárítani- amellett persze, hogy az amerikai
katonai befolyást is növeli a térségben, Kína, Oroszország, és Észak-Korea
legnagyobb bosszúságára. Az immáron Trump vezette USA az elnök elmondása
alapján „egyedül is elbánik Észak-Koreával”, a tervek szerint még keményebb
gazdasági szankciókkal kívánja teljesen elvágni a globális pénzügyi rendszertől
Phenjant, valamint tovább fokozná az amerikai katonai jelenlétet Dél-Koreában
és Japánban.
A jelenlegi USA álláspont a valóságban azonban sajnos
nem ilyen kristálytiszta. Az elnök melletti külügyi szakértők és tanácsadók megoszlanak
az észak-koreai kérdés kezelésében: az egyik csoport szerint rendkívül kockázatos
akár gazdasági szankciókkal, akár megelőző katonai csapásokkal tovább hergelni
a Kim-rezsimet, és a megbékítésre kellene koncentrálni, míg a másik csoport szerint
a korábbiaknál erőteljesebb retorikával és lépésekkel rá kell bírni
Észak-Koreát arra, hogy a számára 2 legfontosabb tényező egyikéről mondjon le:
vagy a Kim-rezsimről, vagy az atomprogramról. Donald Trump kijelentését, miszerint
Amerika egyedül is megbirkózik Phenjannal, maga az amerikai stratégiai erők
parancsnoksága is vitatja, szerintük nem létezik olyan reális forgatókönyv,
amiben a kelet-ázsiai térség legmeghatározóbb hatalma, azaz Kína nélkül rendezni
lehet a koreai félsziget kérdését.
Kínát komoly gazdasági érdekek fűzik a Koreai-félsziget
egészéhez. Az észak-koreai kereskedelem 90%-ának Kína a lebonyolítója- a
gazdasági szankciók ellenére-, ő Phenjan legnagyobb olaj-, és fegyverbeszállítója,
valamint a déli állammal is szoros kereskedelmi kapcsolatot ápol. Geopolitikai
szempontból számára mindig is a megosztott Korea koncepciója volt a legelőnyösebb,
ezért nem kötelezte, és nem is fogja elkötelezni magát egyik oldal mellett sem.
Ha ugyanis az északi rezsim a gazdasági megfojtás vagy akár az amerikai katonai
megelőző lépések hatására összeomlik, a helyére pedig egy, az USA-val jobb
kapcsolatokat ápoló rezsim kerül, vagy a két Korea déli, Amerika-barát vezetéssel
újraegyesül, akkor két nemzetbiztonsági problémával „gazdagodna” Peking. Az egyik az észak-koreai menekültek számának ugrásszerű
emelkedése Kínában, a másik Dél-Korea befolyásának növekedése, amely végső soron
az amerikai befolyás további növekedését jelentené Kelet-Ázsiában.
A THAAD betelepítése miatt, amely felborította a
korábbi, Kína számára előnyös stratégiai egyensúlyt, már feszültté vált a
kapcsolat Dél-Korea és Kína között, melynek jeleként Peking meghirdette a
legnagyobb dél-koreai családi óriásvállalkozás, a Lotte Group, majd számos dél-koreai
termék bojkottját 2017 márciusában, a feszültség pedig azóta sem csökkent. Márpedig
Dél-Koreának és Japánnak (akinek kizárólagos gazdasági övezetét a
keleti-tengeren már sokadszorra sérti meg Észak-Korea az atomfegyver
kísérletekkel) is saját biztonsága érdekében két lehetősége van Észak-Koreával
szemben, és mindkettő sérti a kínai érdekeket: az egyik az amerikai katonai
jelenlétre való támaszkodás, és ennek további erősítése, a másik a saját
atomprogram beindítása, mellyel a realista nemzetközi kapcsolati elméletből
ismert biztonsági dilemma kockázatai csak még tovább nőnének.
Amint az jól látható, a Korea kérdés egy olyan összetett
hatalmi játék, ahol komolyan egymásnak feszülnek az amerikai, a kínai, a japán,
a dél-koreai, és az észak-koreai geopolitikai, biztonsági és gazdasági érdekek,
ezek összeegyeztetése pedig korunk legnagyobb diplomáciai feladata lesz, ha és
amennyiben a szereplők egyáltalán el tudnak jutni a tárgyalóasztalig. Ennek a hosszú
útnak az egyik első lépése lehet az április 6-i floridai amerikai-kínai
találkozó.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése