A hintapolitika nem kifizetődő

A hintapolitika nem kifizetődő

A változó globális rendben Magyarországnak a Nyugat felé kell orientálódnia, Kelet felől ugyanis semmi jó nem várható – ebben egyetértettek a pénteken a Budapesti Corvinus Egyetemen megtartott „Beszélgetések a jövőről” című vitapanel résztvevői.

A repedező világrend

A liberális világrend jelenleg válságban van, belülről és kívülről is súlyos fenyegetésnek van kitéve – derült ki Szent-Iványi István nyitóbeszédéből. A külpolitikai szakértő szerint mindkét oldalon 2008-ra vezethetők vissza az első repedések. Belülről a gazdasági világválság súlyosan aláásta a szabad versenyes kapitalizmusba és az elitekbe vetett hitet, míg kívülről az ötnapos grúziai háborúval Oroszország az egész világ számára nyilvánvalóvá tette revizionista ambícióit. Oroszország azóta csak fokozódott nagyhatalmi szerepvállalása mellett Kínában szintén új kihívójára akadt a hidegháború utáni világrend.  Ezen szereplők által dominált törékeny, konfliktusos nemzetközi rendszerben hazánkhoz hasonló kis országok külső védelem nélkül hamar prédává válhatnak.  Szent-Iványi szerint igazságosabb, tehermegosztásos biztonsági rendszerre van szükség, hiszen nem várhatjuk el az Egyesült Államoktól, hogy egyedül biztosítsa Európa védelmét. Magyarországnak ebben a kontextusban tehát semmit nem hoz a jelenlegi világrend aláásása, sőt érdeke van annak fennmaradásában.

Az ezután megnyíló panelbeszélgetés az aktuális nemzetközi helyzet milyenségének elemzésével kezdett. Győrffy Dóra politológus-közgazdász szerint a hegemóniaváltás időszakában vagyunk, melyben a tradicionális társadalmi szerepek is átalakulóban vannak.  Szelényi Zsuzsa külpolitikai szakértő és volt országgyűlési képviselő a fosszilis üzemanyagok fogyására és az azokra épülő tömegtermelés fenntarthatatlanságára hívta fel a figyelmet. Káncz Csaba geopolitikai szakértő párhuzamot lát a mai nemzetközi helyzet és az első világháborút megelőző között: az amerikai-kínai rivalizálás megfeleltethető a huszadik század eleji német-angol konfliktusnak, ami végül az első világégéshez vezetett. A status quo-t fenntartani kívánók oldalán az USA és szövetségesei állnak, míg a revizionista oldalként a szerinte stabil Moszkva-Peking tengely szolgál. Győrffy és Rácz András geopolitikai szakértő az orosz-kínai együttműködés erősségét cáfolják. Győrffy elmondta: lényeges különbségek vannak a két ország között mind érdekeiket, mind stratégiájukat illetően. Rácz szerint Moszkva inkább fél a kínaiaktól, mint megbízik bennük. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter óvatosságra int a történelmi párhuzamok használatát illetően, azonban megjegyezte: a mai kapacitások tekintetében sokkal veszélyesebb a helyzet, mint az I. világháború kirobbanását megelőzően. A szakértők közül többen felhívták a figyelmet a haditechnika legkorszerűbb eszközeire, mint például a mesterséges intelligenciára, és az ezek fejlesztéséért folyó fegyverkezési versenyre.

Európa és Magyarország a változások közepette

Szelényi Európa szerepéről elmondta, hogy habár katonailag gyenge és külpolitikailag megosztott, kereskedelmi szempontból komoly befolyással bír. Emellett ugyancsak jó példája a szofisztikált multilaterális kapcsolatok működésének, míg Győrffy szerint a liberális demokrácia erős ideológiai vonzerő. Rácz egyetért abban, hogy Európa jelenleg katonailag gyenge, de nem tartja potenciál nélkülinek. A saját közvetlen szomszédságában van példa hatékonyságára, pl. a Nyugat-Balkán esetében. Véleménye szerint hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Németország és Franciaország mellett Olaszország és Spanyolország is ütőképes haderővel rendelkeznek.

A diskurzus ezután a globális változásokban a hazánk által játszott szerepre váltott. Habár Jeszenszky úgy véli, nem jött el a „Nyugat alkonya”, ahogyan azt egyesek állítják, a Nyugat alkonyával azonban Magyarország sem járna jól. Oroszország és Kína mindketten illiberális államok, melyek nézeteltéréseik ellenére a szabadság tagadásában egységesek. Ha ők nyernek, az oly nehezen kiharcolt szabadságunknak vége és ezért kötelességünk megvédeni a szabad világot. A hintapolitika szerinte nem kifizetődő: ahogy fogalmazott, aki a kerítésen üldögél, az előbb-utóbb megsebzi magát. Szövetségesnek ehhez egy Trump utáni USA-t, egy PiS utáni Lengyelországot, valamint a balti és a skandináv államokat és Németországot képzeli el. Káncz elmondása szerint Magyarország 2014-ben váltott külpolitikai kurzust egy sor egymás után hozott döntéssel, melyek között volt Paks2 és a Budapest-Belgrád vasútvonal megépítése.  Káncz megjegyezte: a miniszterelnök 28 éve nem esett át nemzetbiztonsági átvilágításon. Győrffy szerint Keletről semmi jó nem várható: az oroszok csak magánszemélyeknek nyújthatnak csak előnyöket, az országnak nem, a vasútvonal pedig 2400 év múlva térül csak meg. Rácz emlékeztetett, hogy Orbán Viktor 2010 előtt a térség egyik legkövetkezetesebben oroszellenes politikusa volt és az azóta bekövetkezett 180 fokos fordulata komoly kérdéseket vet fel. Elmondása szerint az oroszok egyéni döntéshozókon keresztül növelik a befolyásukat. Szelényi szintén a skandináv országokat tartja potenciális szövetségesnek, emellett újraértelmezné a V4 együttműködést. Káncz véleménye szerint pedig Magyarország nyugati beállítottsága egy ezeréves törekvés.