Új világrend épül?

A „Szép új világ? A történelem mégsem ért véget” című kerekasztal beszélgetést a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégium szervezésében, a „Beszélgetések a jövőről” vitasorozat keretein belül rendezték meg február 22-én, helyszínéül a Budapesti Corvinus Egyetem szolgált.  Mivel Francis Fukuyama jóslata nem vált be – így a kommunista rezsimek összeomlásával a történelem, mint ideológiák közötti harc nem ért véget – az emberiségnek egy sor új kihívással kell szembenéznie. Most az ezen kihívásokban rejlő veszélyekről, illetve a katasztrófa elkerülésének lehetőségeiről beszélgettünk.

A rendezvényt Szent-Iványi István nyitotta meg, aki felvázolta a legfenyegetőbb globális biztonsági kockázatokat, mint például egy nukleáris háború lehetősége, ökológiai katasztrófa bekövetkezte, vagy a mesterséges intelligencia túlzott térhódítása.  

Ezután következett a panelbeszélgetés Győrffy Dóra, Szelényi Zsuzsa, Jeszenszky Géza, Rácz András és Káncz Csaba részvételével. Szó esett többek között a 21. századi instabilitás okairól, az újtípusú hadviselésről, Kína és Oroszország revizionista politikájáról, illetve Magyarország szerepéről és helyéről a világpolitikában.

A kihívók

Mint tudjuk, a hidegháború lezárásával létrejött az úgynevezett egypólusú világrend, amelynek működése fölött az Egyesült Államok mint egyedüli hegemón „őrködik”. Azonban bőven akadnak olyan országok, melyek elégedetlenek a fennálló renddel és változást követelnek. Ezen országok közül Kína és Oroszország jelentik a fő kihívókat. Putyin elnök sosem rejtette véka alá, hogy nem elégedett országa jelenlegi világpolitikai helyzetével és az Egyesült Államok mellé emelkedve vissza kíván térni a bipoláris világrendhez. Területi igényeit továbbra is fenntartja, és a befolyási övezetek elosztásáért cserébe békét és stabilitást ajánl.

Kínának egészen más elképzelései vannak a globális rendszert illetően: külső kommunikációjában egy több pólusú világrend szükségességét hirdeti, azonban célja egyértelműen az, hogy a világ egyik legbefolyásosabb vezető országává váljon.

De milyen taktikát is alkalmaznak a kihívók Amerika „egyeduralmának” megdöntésére?

Oroszország az úgynevezett hibrid hadviselés gyakorlatát választotta. Kibertámadások révén intenzív kémtevékenységet, illetve propaganda háborút folytat: például álhíreket terjeszt, vagy szélsőséges pártokat és szeparatista törekvéseket támogat. Mindez bomlasztóan hat nem csak Amerikára, hanem az egész nyugati világra, amely sajnos még mindig hátrányban van az ilyen típusú támadások elleni védekezés terén. Így jelenleg ott tartunk, hogy az oroszok gazdasági jelentősége jóval csekélyebb, mint a Szovjetunió idején, viszont Oroszország destabilizáló képessége nagyobb, mint a világ bármely más államának.

A kínai potenciál egyértelműen a technológiai fejlesztésekben, azon belül is a mesterséges intelligencia kutatásában és felhasználásában rejlik. Habár Amerika egyelőre még mindig élen jár ezen a területen, előnye folyamatosan fogyatkozik Kínával szemben. Ennek jegyében az elmúlt időszakban több korlátozást is bevezettek az amerikai technológiai szektorban a kínai felvárlások akadályozása céljából, sőt, a kínai állampolgárok tanulási lehetőségeit is szigorítani kívánják az országban. Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont most szánta el magát ilyen drasztikus lépések megtételére az amerikai vezetés? Azért, mert habár az eddig is egyértelmű volt, hogy a kínai gazdaság mérete 20 éven belül várhatóan beéri az amerikait, arra nem számítottak, hogy csúcstechnológiában is van erre esély. Pedig a kínai központosított hatalom rendelkezik néhány olyan előnnyel, amely szabaddá tette az utat a rohamos léptékű fejlesztések előtt: például nem jelent akadályt a személyiségi jogok védelme, ha adatok megszerzéséről, tárolásáról, illetve megosztásáról van szó. Amerika szempontjából még bosszantóbb lehet az a tény, hogy a két ország gazdasági összefonódásai miatt amerikai cégek meghatározó része szervezett ki gyártást Kínába, így technológiai transzfer révén akarva-akaratlanul is hozzájárultak a kínai fejlődéshez.

Az utóbbi időszakban tehát egyértelművé vált, hogy a kínai mesterséges intelligencia fejlődése jóval előbb fenyegetést jelenthet az amerikai hegemóniára, mint azt addig gondolták. Hiszen e technológia akár egy sor, ipari forradalom szintű változást is eredményezhet - mint például a fennálló status quo átformálása.