A
dél-szudáni kormány pénteken bejelentette, hogy több napos heves harcok után a
felső-nílusi Malakal városa a felkelők kezére jutott. A kormányerők a további
tragédiák elkerülése érdekében visszavonulást hajtottak végre – írta a The New York Times. Az UNMISS (United Nations Mission in South
Sudan) elnevezésű ENSZ békefenntartó missziót egyre több bírálat éri a nyilvánosság
felől.
A konfliktus múlt hét kedden
erősödött fel ismét a két fél között és eszkalálódott fegyveres erőszakká,
jelentősen megsértve ezzel a januárban kötött tűzszüneti megállapodást, amely
békét hozhatott volna a fiatal nemzetnek.
A kormány jelenlegi
szóvivője, Ateny Wek Ateny úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy a lázadó csapatok
meglepően jól felszerelten indították a támadást: több AK47-es és RPG használatára
is sor került. A felkelők részéről, Lul Ruai dandártábornok ugyanakkor azzal
védekezett, hogy nem bonyolódtak volna küzdelembe, ha a Salva Kiir elnökhöz
lojális erők nem támadtak volna folyton támaszpontjaikra és ha Uganda távol
tartaná magát az eseményektől. A szomszédos ország ugyanis korábban már
biztosította támogatásáról a kormányfőt, s repülőgépeket is küldött
megsegítésére. A vezető erők természetesen tagadják mindezt.
A dél-szudáni viszály politikai
konfliktusként kezdődött Salva Kiir elnök és korábbi alelnöke, Rick Machar
között. Tavaly júliusban Kiir elbocsátotta hivatalából Machart, és még jó pár hozzá hű politikust. A helyzet december közepén kezdett erőszakossá válni, mikor harc
tört ki egy katonai táborban a fővárosban, Jubában. Az elnök puccskísérlettel
vádolta korábbi helyettesét, aki távozott a városból, minek következtében az irányában
lojális csoportok fegyvert ragadtak Kiir kormánya ellen. A kezdeti politikai
ellentét az idő előre haladtával egyre inkább egyfajta etnikai színezetű polgárháborúba
csapott át: a népesség legnagyobb hányadát kitevő dinka és a nuer törzsek közti
véres mészárlás kezdetét vette. Az elnök – lévén dinka származású – keményen
szembeszállt a Machar vezette nuer felkelőkkel. Az ellentétek miatt mára már
több százezer ember vált földönfutóvá és több tízezrek keresnek menedéket az
ENSZ által létrehozott bázisokon országszerte.
A borzalmakat látva felmerül
a kérdés, hogy vajon képes lesz-e az Egyesült Nemzetek Szervezete
visszaszorítani a tömeges kegyetlenkedéseket és meg tudja-e előzni olyan
szörnyűségek bekövetkeztét, amelyek megakadályozására húsz évvel korábban
Ruandában nem volt meg a megfelelő ereje. Kezdetben úgy tűnt, hogy a szervezet
megérett egy hatékony és gyors stratégia végrehajtására– a Biztonsági Tanács
ígéretet tett a Dél-Szudánban állomásozó katonák, békefenntartók számának
megduplázására. Mindez a mai napig nem történt meg. Annak ellenére sem, hogy
már a Human Rights Watch is felszólította az ENSZ-t a stratégiai lépések
gyorsítására a civil lakosság védelme érdekében. Richard Gowan, a New York
Egyetem egyik elemzője szerint az UNMISS egyetlen érdeme az ártatlan polgárok
védelmének biztosítása, viszont a háború mérséklésének problémája továbbra is
megoldatlan. Ahhoz, hogy a nemzetközi entitás visszaszerezze hitelességét,
fokoznia kellene mind a katonai, mind pedig a politikai beruházásokat az
országban – ami a jelenlegi helyzetet elnézve nem lesz egy könnyű feladat.
(Források:
South Sudan ceasefire
'ends' amid Malakal fighting. BBC. Febr.18, 2014
South
Sudan’s Forces Clash With Rebels Near U.N. Base. The New York Times. Febr.18,
2014
South Sudan: Rebels Control
Major City. The New York Times. Febr.21,2014
In
South Sudan, Some Lessons of Rwanda Learned, Others Revisited. The New York
Times. Jan.16,2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése