Elkendőzött valóság-, avagy ki tartja a kendő csücskét?

Elkendőzött valóság-, avagy ki tartja a kendő csücskét?

Számomra megdöbbentően igaza van  a holland szerzőnek abban, hogy az események elnevezése, és azok más szögben való beállítása mennyire képes befolyásolni a már nem laikus újságírót is. Mint amikor egy színdarabot mutatnak, ahol a nézők a színpadon azt látják, amit  akarnak és amit engednek, hogy lássanak.

 Az ott töltött idő alatt tapasztaltakat felhasználva már nem csak társadalom, hanem világ kritikát ír Joris Luyendijk, hiszen világosan megfogalmazza, hogy míg a Nyugatnak és Amerikának érdeke, még pedig súlyos pénz és presztízs érdeke a konfliktusok fenntartása, addig sok száz-ezer-millió ember fog elpusztulni, mint ’járulékos költség’.

Rávilágított,kihangsúlyozta hogy  a Média felelőssége a háborús konfliktusokban óriási. Őszintén elmondja, hogy hogyan dolgoznak a nyugati újságírók ( saját magát is néhol beleértve), és mennyire ural mindent a pénz,a kapcsolatok kiépítésésn át, az új sztorik felkutatásáig. Mik azok a ’tuti tippek’ amiket szamárvezetőként használva, a címztehez jól megválogatott kulcsszavak megfogalmazásával bármit el lehet adni és bármiról ’ valós’ tudósítás készülhet.

Történeteivel élethűen illusztrálja a háborús mindennapokat és emberközelivé teszi a megtörtént  eseményeket és a bennük szereplő alakokat. Ugyanakkor segít egy tiszta képet adni a lehetetlenről és eligazodni a fogalmi útvesztőben ami kialalkult a Közel-Keletről való tudósítás kapcsán.

Tisztelem az őszinteségét ahogy a saját hibáiról ír, de úgy látom hogy csak  az ötödik év végére vált azzá aki ezt a könyvet képes volt megírni. Inkább ezt egy utólagos felismerésből született műnek tartom, ami az értékéből ezáltal nem veszít csak hitelességéből számomra.  
Negatívumként említeném a könyv szerkezetét, ami számomra nem egészen logikusan követhető. A szerző előszeretettel ugrál a helyszínek és az időpontok között, amik néha egészen követhetetlenek. Ez nem könnyíti meg a kezdeti lelkes olvasás fenntartását.

Javaslatom lenne hogy az összes médiában ’szorgosan dolgozó’ tudosítót adjuk oda Vöröskeresztnek mivel lehet hogy ott több hasznukat vennék.

SA