Joris Luyendijk könyvében a Közel-
Keleten szerzett tudósítói élményeit osztja meg az olvasóval.
Szókimondóan ír, és a megközelítése sem teljesen hétköznapi.
Túllép a nemzetközi konfliktusok tényszerű leírásán és az
arab emberek kiszolgáltatottságát igyekszik bemutatni.
A legfontosabb üzenet, amit át akar adni, hogy korántsem vagyunk olyan tájékozottak, mint ahogy azt
hisszük. A hírügynökségek szelekciója miatt sok hír még az
újságírókig sem jut el. Nem is csoda, hogy a hírek gyakran
egysíkúak. Például a hétköznapokról semmit nem tudunk, így az
a torz kép alakulhat ki bennünk, hogy minden arab agresszív,
embertelen és terrorista.
Visszatérő elem a minden szinten
megjelenő korrupció. Szemléletes példa, amikor egy kislányt
említ, aki gondolkodás nélkül próbál megvesztegetni egy
rendőrt. Az ehhez hasonló történetek voltak azok, amelyek
árnyaltabbá tették a média által kialakított egyoldalú képet.
Nekem kifejezetten tetszett,
hogy képes volt kritikus lenni a nyugati emberekkel, a médiával
sőt saját magával szemben is.
Rámutatott a diktatúrák
olyan jellemzőire, amelyek annyira egyértelműek, hogy elsiklunk
felette. Talán pont az a probléma, hogy ezeket nem vesszük elég
komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése