Hollande Afrikában

Holllande Afrika-politikája sikeresebb lesz, mint Sarkozyé?

Alexander Wendt- szociálkonstruktivizmus

Franciaországban a 2012-es elnökválasztás során François Hollande legyőzte ellenfelét Nicolas Sarkozyt, aki hosszú évek óta irányította az országot és annak külpolitikáját. Hollande győzelmével egy teljesen új politikai irányító elit került hatalomra, amely szakított az elődeik eszmerendszerével és a jövőben egy nyugodtabb, nyitottabb kapcsolatot igyekszik létrehozni a külpolitikájában az Afrikai államok kormányaival.

Hollnade helyzete nem könnyű, ha a célja az, hogy a fekete kontinens államaival békés és jövedelmező kapcsolatot akar kialakítani. Franciaország és az afrikai kontinens államai között a kapcsolat sohasem volt békésnek nevezhető vagy épp nyugodtnak, a gyarmatosítás korától a mai nagyhatalmak közötti versenyfutásig a fekete kontinensért és annak értékeiért súlyos és feledhetetlen sebeket ütöttek a politikai kapcsolataikban. Közös történelmük során számos francia elnök többek között Georges Popidou, Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy Afrika-politikáját a gazdasági érdekek nagyban befolyásolták, mely érdekalapú barátságok sorozatát eredményezte, ezzel egy időben pedig a korrupt szervezetek kialakulását, az afrikai országok kiszolgáltatottságát.

Ezt az eleve sérelmekkel teli kapcsolatot tovább árnyékolta Sarkozy 2007-től 2012-ig tartó külpolitikai szerepvállalása, melyben az afrikai államokra úgy tekintett, mint a volt gyarmatokra, nem pedig úgy, mint szabad, egyenrangú államokra. Sarkozy személyéhez, elnökségéhez köthető továbbá, hogy erőteljesen fellépett az afrikai illegális bevándorlás ellen, mely tovább súlyosbította az afrikaiak ellenszenvét.

2012 októberében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban megrendezett tizennegyedik Frankofónia Nemzetközi Szervezetének találkozóján François Hollande kiemelte, hogy a jövő a fiatalok kezében van, támogatni kell a művészeket, a diákokat és a kutatókat, hogy a kultúrájuk minél szélesebb társadalmi rétegek körébe eljusson. Beszédében elmondta, hogy fontosnak tartja továbbá a fenntartható fejlődést és a biodiverzitás megőrzését, a konfliktusok békés és hatékony megoldását és a demokrácia tiszteletét, a pluralizmus és a szabad véleménynyilvánítás védelmét és a nők szerepének erősítését.

Franciaország Afrika-politikájában Hollande már az elnökké választása után váltást ígért, melyet a kongói csúcson, első afrikai szerepvállalásán szavakba is öntött. A kontinens államainak vezetőivel karöltve egy fejlődő, dinamikus régiót kíván létrehozni.

A fiatalok francia területeken való csereprogramjával és a már francia területeken élő afrikai értékeit és hagyományait őrző bevándorlók segítségével eljut az afrikai kultúra az európai polgárokhoz, és fordítva az afrikai államok lakóihoz is eljut az európai kultúra, ez pedig a kölcsönös együttműködés és a fejlődés alapja, főleg, ha a közös előbbre jutás mindkét oldalról olyan emberekhez jut el, akik nemcsak tudnak, hanem akarnak is tenni ezen ügy érdekében.

V.E.