Elkendőzött valóság
Olvasónapló
A
könyv a közel-keletet mutatja be, arabszakos újságíró tollából olvashatjuk a
valóságot. Az olvasó képet kap arról, hogy mennyire manipulálva van a média,
hogy, amit olvas, az lehet, hogy nem igaz, de az is lehet, hogy megtörtént.
Az
újságírók sokszor összedolgoznak, és pénzért hírt alkotnak, van, hogy a
szereplők pénzért fotózkodnak, vagy, amikor túlzásokba esnek, pl.: óriási
demonstráció, de a helyszín szinte üres. A pénz szerepe, a korrupció, amit Joris
bemutat, egyáltalán nem lepett meg, ahogy a szereplés se, vagy amikor leírja,
hogy egy robbanás után a romok alá miket dugdosnak jobb képek reményében,
mindezek teljesen evidensek voltak a számomra. A képek óriási érzelmeket és
tetteket képesek kicsalni emberekből. Van, amikor az embereknek nincs más
fegyvere, mint a média, és erről jut eszembe, hogy pár napja néztem a CNN
adását, amiben 7 perces tudósításból összesen 2 perc szólt a szegény
izraeliekről, a többi 5 csak a Gázában meggyilkolt áldozatokról szólt, végül
pártatlan mondattal zárták a beszámolót „mindkét oldalon érezhető a félelem”. A
médiának óriási hatása van, ez talán a fő mondanivalója a könyvnek. A
szerkesztő a filter, ő engedélyezi, és megszabja, mi kerülhet be, melyik
oldalra. Az újságíróknak sokszor nincs más eszközük, minthogy egymás cikkeiből
összeszerkesztenek egy hírt, ez ergo az a helyzet, amikor ugyan nincs miről
írni, de muszáj.
A
másik dolog, amit megmutat a szerző, az a valós élet egy ilyen országban,
legyen az Egyiptom, Jordánia, Izrael vagy Ciszjordánia. Nem tudom, milyen
Ciszjordániában élni, gondolom nem leányálom, de Izraellel kapcsolatos leírásai
számomra néha nem voltak teljesen valósak. A Hollandiában élő zsidóság
magatartása sem volt meglepő, ilyen a francia zsidóság is, és szinte egész Európában.
Amit
talán a legnehezebben fogadtam el az az, hogy Igal Amir izraeli telepest és az
1995-ös Itzchak Rabin miniszterelnök meggyilkolását úgy írja le, mint a dzsihád
izraeli verzióját!(140.oldal)
Humorérzéke,
cinizmusa kifejezetten feldobja a könyvet. A könyv összességében hatásos,
vannak szomorú részei, amikor szinte együtt érez az olvasó az íróval, a félelem
leírása, a szomorú valóság körülírása, emberek sorsai, mind nagyon eredeti. Amikor
az ember rádöbben, hogy milyen undorító világban is élünk és mindezt mi
teremtettük magunk körül, rádöbben, hogy tehetetlen, és minden ember szimplán
nyugalomra vágyik, és arra, hogy a családját egészségben tudja…
„A
háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel”. A terrorizmus más.
B.H.T
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése