Elkendőzött valóság - olvasónapló

A könyv elején az újságírás problémáiról beszél a szerző, hogy gyakorlatilag minden újságíró a hírügynökségekre van ráutalva. Számomra ez nem volt meglepő, sőt, az tud számomra meglepőnek, hogy ennyire nem evidens a többi olvasó számára. A könyven végig érezhető egy nagyon finom és udvarias szájbarágó, alaposan magyarázó stílus.

A könyv első felében a fő mondanivaló az igazi tények megismerhetőségével kapcsolatos probléma. Ez a probléma a szerző szerint általánosan nem ismert, sőt, úgy próbálja az olvasóknak beállítani, mintha erről nagyon kevesen tudnának. Szerintem mindenki, aki komolyabban vizsgált valaha egy tudományos kérdést, kénytelen volt rádöbbenni a valóság megismerhetőségének korlátaira. Természetesen ez az újságírás esetén, ahol a tények tálalása a mai demokráciákban elvártnak és magától értetődőnek tűnik, jobban szembeötlő, mert az átlagember nem foglalkozik a tudományokkal, és ezért nem kénytelen ismeretelméleti problémákkal foglalkozni.

Az arab diktatúrák leírása kétségtelenül a nyugati célközönség számára készült. A megfélemlítést és a diktatúra többi jellemzőjét a vasfüggönytől keletre élők közül legfeljebb csak a legfiatalabb generációknak kell bemutatni. A leírás színes képekkel, hatásvadász újságírói fogásokkal van tarkítva, de ugyanezt a hatást sokkal kevesebb illusztrációval is el lehetett volna érni. A diktatúrák bemutatása érthető, de a mondanivaló többi része csak a végtelen ismétlése annak az állításnak, hogy a szerző milyen hibát vétett tudósítóként: nem tudta bemutatni a valóság. A folyamatos önvád, vagy látszólagos önvád ugyanakkor nagyrészt értelmetlen, hiszen épp az előbb mutatta be, hogy a valóságot bemutatni nem is lehetséges teljesen. A könyv első fele ugyanakkor nélkülözhetetlen bevezetése a második felében található résznek.

A könyv második fele a palesztin-izraeli konfliktusról szól, és bemutatja a modern nyugati média visszásságait. A sikeresebb izraeli törekvésekkel szemben a palesztinok hibái ezen a területen a nyugati sajtóból részben vehetőek csak ki. A szerző összefoglalása adja a könyv szerintem legfontosabb részét, amikor bemutatja a valódi helyzet és a médiába bekerülő hírek közötti hatalmas különbséget. A könyv legzseniálisabb része az, amikor bemutatja az izraeli és palesztin terminusok közötti különbséget, azaz rávilágít, hogy a nyugati sajtó a kettős mércét magas színvonalon alkalmazza. Ez logikusan következik a könyv első felében levezett gondolatokból, ugyanakkor bizonyos szempontból szembe is megy vele: talán mégiscsak lehetséges a valóságot bemutatni – igaz, nem a médiában, hanem ennek a könyvnek a formájában.

Cs.Zs.M.