Elkendőzött valóság

Joris Luyendijk: Elkendőzött valóság

Luyendijk könyvét nagy érdeklődéssel vettem a kezembe, pedig már megszereztem jó ideje, de eddig könyvespolcom egy elfeledett sarkában pihent és porosodott egészen idáig.
Kíváncsi voltam, hiszen már régóta foglalkoztat ez a kérdés, hogy mitől lesz hír a hír. Számomra ez egy belpolitikai hírnél viszonylag egyértelműen kibogozható, hiszen a lapoknak megvannak az adott pártpreferenciáik, így könnyen le lehet követni, hogy ki kinek az érdekében ír. Belpolitikai hírekkel ezért mindig kétkedő voltam, tudtam, hogy a leírtak igazságtartalma nem feltétlenül teljesen igaz, csúsztatások vannak bennük vagy nem a teljes képet mutatják, viszont a külpolitikai hírek sokkal megfoghatatlanabbak ilyen szempontból, kevésbé átláthatóak az érdekek szövevényes hálói és nehezebb rájönni, hogy ki kinek az érdekében ír. És megmarad a kérdés, hogy hogyan válik egy hír hírré egyáltalán? Egészen megdöbbentő, ahogy Luyendijk lerántja a leplet és megmutatja ennek a folyamatát belülről, hogy hogyan is működik ez a szó szerinti hírgyártás. Persze ócska frázisként bevethető a média manipulálhatósága és hogy ezt mindenki tudja. Mindenki tudja, én is tudom, olvastam már cikkeket korábban arról, hogy a Hamász direkt iskolák, kórházak udvarairól indítja a rakétákat, hogy utána az izraeli válaszcsapás lerombolja azokat. Vagy ahogy a könyvben is nagyon jól ábrázolja Luyendijk, hogyan használja fel a nyugati médiát Izrael, szinte teljesen kiszolgálva az újságírókat és hogyan manipulálja a közvéleményt Palesztína ellen. Ilyen hírek olvasása után mindig kételkedtem, egy szűrőn keresztül olvastam az egészet. Illetve felvetődik az emberben, hogy hol az igazság vagy egyáltalán van-e valahol. Meg lehet-e érteni a felek motivációit? Vagy csak az újság torz képeire lehet támaszkodni az arab-izraeli kérdésben?

Luyendijk igazából a könyv egyik részében ezt ecseteli, vagyis hogy az igazság leírása hogyan változik csúsztatásokkal, féligazságokkal teli hírgyártássá.

A másik számomra érdekes rész a diktatúra és annak hatásai a híradásra. Hiába szeretné a szerző leírni az igazságot, a diktatúra a könyv leírása szerint tele van fehér foltokkal, nem lehet adatokkal alátámasztani a hírt, ami így már kétséges, hogy hír-e egyáltalán és az egyszerű állampolgár meg félelmében nem mer beszélni vagy csak a propagandát szavalja, így ebben az esetben sem az igazság leírásáról van szó, hanem csak hírgyártásról.

Számos kérdés maradt bennem a könyv elolvasása után, vagyis inkább kételyek. Van egy belső késztetése az embernek, hogy megértse a világot és annak történéseit. Meg lehet érteni egyáltalán? Hiszen ha így működik a hírgyártás, akkor ez nem csak az arab-izraeli ellentét esetében vagy így, hanem bárhol máshol a világon. Olvasom a híreket, de mint a könyvből megtudjuk, azok teljesen hamis adatokat tartalmaznak. Vagyis én egy teljesen torz képet kapok. Ezek szerint lehetséges, hogy annak tisztább képe van a világról, aki kevésbé informált? Vagy mi a jobb? Amit nem tudok, vagy amit rosszul tudok? Nehéz kérdések, amik talán megválaszolhatatlanok, ezért nagyon olvasmányos és érdekes Joris Luyendijk Elkendőzött valóság című könyve.