A Bíróság 2017. májusában egy manipulált videó alapján első fokon kétéves börtönbüntetésre ítélte az iszlám megsértése miatt az indonéz főváros kínai származású keresztény kormányzóját, Basuki Tjahaja Purnamát. A nemzetközi média szerint a jelenség egy olyan politikai trendet képvisel, amely a világ legnagyobb muszlim országát a politikai szélsőségek felé sodorhatja. A hitvilág sokszínűsége az ország egyik legfőbb alapértékének számít, ugyanakkor a közelmúlt eseményei kapcsán egyre többen féltik a vallási szabadságjogokat Indonéziában. Milyen jövő vár Délkelet-Ázsia legszínesebb muszlim nemzetére? Milyen befolyással lesznek a demokráciára a vallási és etnikai ellentétek?
A világ
negyedik legnépesebb országa és 16. legnagyobb gazdasága, a 260 millió lakosú
Indonézia (amelyből 200 millióan muszlimok), méretéhez képest azonban nagyon
ritkán szerepel a hírekben. Az ország lakosságának hivatalosan 87 százaléka
muszlim, mégis a holland gyarmati uralom alól 1949-ben felszabaduló Indonézia
évtizedeken át a világ viszonylag stabil, sőt, viszonylag demokratikusan stabil
országaként működött, az egyébként forrongó Délkelet-Ázsia szomszédságában (a
világ harmadik legnagyobb demokráciájaként). A muszlim többség ellenére,
Indonéziában 60 millióan élnek más vallásúak is. Az alkotmány a függetlenségtől
kezdve egyenrangúként kezelte valamennyi vallást, azzal a kitétellel, hogy csak
az egyistenhiteket ismerték el hivatalos vallásnak, de a társadalmi békéért
mind az állam, mind a vallási vezetők hajlandóak voltak a kompromisszumra.
Egészen a legutóbbi évekig ez a rendszer jól és
stabilan működött: a hivatalosan szekuláris államforma annak volt köszönhető,
hogy a trópusi szigetország iszlámja nagyon messze volt attól a harcos
vallástól, ami a Közel-Keleten és Afganisztánban népszerű. Ugyan több szigeten
is éltek az iszlámot egészen szélsőségesen értelmező vallási vezetők – akik
közül sokan a globális iszlám terrororizmus legnagyobb szponzorai – de soha nem
tudtak komoly bázist kiépíteni. Sőt, a dzsihadizmus annyira nem tudott gyökeret
verni Indonéziában, hogy a világ legnagyobb muszlim országából száznál is kevesebben
csatlakoztak a más országokból ezreket is vonzó Iszlám Államhoz.
Hogy a többnyire muszlim indonézek mennyire
toleránsak, azt az előző dzsakartai kormányzóválasztás szemléltette még
2012-ben. A választást az a Joko Widodo nyerte, akinek alkormányzó-jelöltje a
mindenki által csak „Ahok”-ként ismert Basuki Tjahaja Purnama volt, aki nemcsak
keresztény, hanem még kínai származású is. Miután Jokowi két évvel később megnyerte
az indonéz elnökválasztást, a világ legnagyobb muszlim városának kormányzói
székébe addigi helyettese, Ahok ülhetett be. Kiemelkedő népszerűségének kulcsa
korrupcióellenes harca volt, azonban ezzel ellenségeket is teremtett magának, ez
az ellenség pedig a hagyományosan összefonodó, oligarchikus gazdasági-politikai
elit egy része lett, mivel Ahok intézkedései sokuk érdekeit sértették. Egy
beszédét szándékosan félreértelmezve blaszfémiával vádolták meg, mivel az
indonéz törvények szigorúan büntetik a vallásgyalázást, ezzel pedig nemcsak megpecsételték
politikai karrierjét, de börtönbe is juttatták.
A 200 millió muszlim hazájában évtizedeken át
sikeresen különült el vallás és politika, és az országot rendszeresen hozták
fel annak példájaként, hogy iszlám és demokrácia igenis megvalósulhat egymás
mellett. Indonéziában legközelebb 2019-ben lesz elnökválasztás, az egyre
nagyobb hatalmú iszlám érdekcsoportok pedig döntő mértékben szeretnék uralni a
törvényhozói folyamatokat, kiterjeszteni a szigorú ellenőrzést a muszlimok
mindennapjai felett és eltörölni a kisebbségek jogait. Még ha nem is sikerülne
az egész országban átvenni a hatalmat, az iszlamisták annyit már a tavalyi
dzsakartai kormányzóválasztáson elértek, hogy bevitték az indonéz politikába a
fanatikus iszlamizmust. Innentől kezdve könnyen elképzelhető a további
radikalizálódás, s kérdéses, hogy az indonéz politikai változások a nyugati
demokráciákat követik-e majd, vagy integrálják az iszlámot a törvényhozásba. A
végkifejlet minden esetben nemcsak Indonéziát, de Délkelet-Ázsiát és az egész
világot is érintheti.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése