Pompeo budapesti látogatása – egy új korszak kezdete?

Michael Pompeo, az Amerikai Egyesült államok 70. külügyminisztere, ezáltal a Donald Trump-adminisztráció egyik legbefolyásosabb vezetője Budapestre látogatott 2019. február 11. és 12. között. A külügyminiszter a Liszt Ferenc Repülőtérről a Nagykövetségre vezető úton megtekintette Ronald Reagan elnök Szabadság téren található szobrát is, melynek kiemelt jelentősége van a kommunizmus megdöntésének 30. évfordulója alkalmából. Ronald Reagan volt ugyanis az az elnök, aki korábban arra ösztönözte a szovjet érdekszférába tartozó kelet-európai államokat, hogy vessenek véget a kommunizmusnak, és vívják ki a szabadságukat. Michael Pompeo a következőket fűzte hozzá a történtekhez: „A magyar emberek három évtizeden át dolgoztak azért, hogy egy szabad és virágzó országot építsenek Közép-Európa szívében. Az Egyesült Államok ebben az elejétől fogva támogatta Önöket.” A szobornál tett látogatás után a Nagykövetségen köszöntötték Őt a kollégák, beszéde után kérdésekre válaszolt, majd megtekintette Carl Lutz, svájci konzul korábbi irodáját és azt a szobát, ahol Mindszenty József bíboros lakott az 1956-os eseményeket követően. Ezután magyar civil szervezetek munkatársaival találkozott, ahol az átjárhatóság, jogállamiság és sajtószabadság kérdései kerültek megvitatásra. A délután folyamán előbb Szíjjártó Péterrel tárgyalt NATO, Ukrajna, energia diverzifikáció, kereskedelmi kapcsolatok és demokratikus alapértékek témában, majd Benkő Tibor honvédelmi miniszter fogadta a védelmi együttműködésünk elmélyítése céljából. Látogatása zárásaként Orbán Viktorral is találkozott, akivel az amerikai-magyar kapcsolatok megerősítését, a térséget érintő kérdéseket, a Nyugat-Balkánt, az energiabiztonságot és a transzatlanti kapcsolatokat vitatta meg.[1]

A találkozó kulcsfontosságú volt az a két ország közötti kapcsolatok újjáépítése szempontjából, elsősorban amiatt, mert közel nyolc éve nem járt amerikai külügyminiszter Budapesten. Szíjjártó Péter, hazánk külgazdasági és külügyminisztere a látogatás kapcsán megjegyezte az M1 műsorában: „...amikor Európára figyel az amerikai külpolitika, akkor most már nem hagyja figyelmen kívül a közép-európai térséget, és ahogyan elmondta tegnap az amerikai külügyminiszter; hogyha ők nincsenek jelen, akkor majd jelen lesznek mások...”[2]Valóban, Pompeo a sajtótájékoztatón nyíltan bírálta országa közelmúltbeli politikáját Közép-Európa „elhanyagolása”, miatt, s egyben hangsúlyozta az amerikai-magyar kapcsolatok elmélyítésének fontosságát. A szövetségi rendszer erősítését hivatott bizonyítani az, hogy új védelmi képességeket kívánunk vásárolni az amerikaiaktól, illetve az is, hogy az USA és Magyarország megkötötte a Védelmi Együttműködési Megállapodást, mely megnöveli majd az amerikai jelenlétet hazánkban. Ezzel tehát Washington elsődleges célja az, hogy kiszorítsa az oroszokat a térségből. A szomszédos Ukrajnában zajló konfliktus, a Szlovákiához kapcsolható orosz gázvezeték építése és Vlagyimir Putyin sorozatos magyarországi látogatásai miatt az USA-nak ténylegesen félnivalója van Oroszország közép-európai megerősödésétől. Nem meglepő tehát, hogy Pompeo Budapest után Pozsonyba, majd Varsóba is ellátogatott. „Nem Oroszország az egyetlen olyan hatalom, amely gyengíteni akarja a szabadságot ebben a térségben. Péternek ma felvetettem, milyen veszélyeket rejt, ha Kínának megengedik, hogy hídfőállást építsen ki Magyarországon, és nyíltan beszéltünk arról, hogyan tudnánk együtt dolgozni ezen az ügyön.”[3]– utalt Pompeo Kína egyre növekvő befolyására is, mely alatt burkoltan a Huawei növekvő magyarországi jelenlétét értette.

Valószínűsíthető, hogy az amerikai külügyminiszter februári látogatása nem „egyszeri alkalom” volt a térségben, és biztosra vehető, hogy nem kell újabb nyolc évet várni a következő találkozásra, főleg Oroszország és Kína befolyásának növekedését látva az utóbbi időben. Mike Pompeo Budapesti vizitje tehát egy új korszak kezdetét is jelentheti a közép-európai országok, s ezzel együtt Magyarország számára.

Írta: Szarvas Gellért

---

[1]https://hu.usembassy.gov/hu/secretary-pompeos-visit-in-budapest/

[2]https://streamable.com/hwxl1

[3]https://hu.usembassy.gov/hu/michael-pompeo-kulugyminiszter-beszede-a-sajtotajekoztaton/

Orosz kihívás új eszközökkel

A varsói egyetem szervezésében 2019. május 9. és 10. között került megrendezésre a NATOversity elnevezésű esemény Varsóban a Facebook székházban, amelyen lengyel és magyar hallgatók vettek részt, így emlékezve a közös 1999-es NATO csatlakozásra. A két napos programon szimulációs játék és előadások segítették, hogy a résztvevők megérthessék a NATO működését és a kihívásokat, amelyekkel manapság szembe kell néznie az idén 70 éves szervezetnek.

A NATO egyik legfőbb kihívója a 21. században kétségkívül a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország, amely nyugati globalizáció ellensúlyozásaként a tradicionális és a nemzeti értékek, mint a család és vallás, védelmét hirdeti. Putyin ideológiájának lényege éppen ebben rejlik: egyfajta erkölcsi harc a Nyugattal szemben az „érték háromság” mentén, vagyis a nemzet, család és kereszténység fontosságának hangsúlyozásával, amelyek „haldoklanak” Európában az orosz vélemény szerint. A morális harc mellett Moszkva fő eszközei közé tartozik még a kisebbségek és a pro-Kreml politikai pártok támogatása a NATO szövetséges országok területén abból a célból, hogy a status quo-t megváltoztathassák a saját javukra. Ennek elérésére pedig a legtökéletesebb eszköz a média, ezért Oroszország a diszinformáció eszközével használva támadja a nyugati világot. Az orosz média a nyugati intézményeket, mint az EU és a NATO, gyengének állítja be, amelyeket az orosz vélemény szerint tovább gyengítik a tömeges bevándorlás és a belső széthúzás. Az orosz propaganda híreit átfordítják helyi nyelvekre az orosz globalizáció részeként, így terjesztve az európai uniós országokban is a Moszkva által kreált álhíreket („fake news”). Az előadáson megtudhattuk, hogy rengeteg ilyen magyar nyelvű oldal is létezik.  

Szerencsére azt is megtudtuk, hogyan kezelhetjük a diszinformáció jelenségét a minden napi életben. Alapvetően fontos tudnunk, hogy a fake news oldalak elsősorban érzelmekre építenek, mint a bizonytalanság, ezért ha egy politikai hír túlságosan érzelmeket kiprovokáló gyaníthatjuk, hogy diszinformációval állunk szembe. Továbbá, az üzenet tartalma is árulkodó lehet, például, ha túlságosan orosz párti, gyakran Oroszországot az EU alternatívájaként állítva be, vagy euroszkpetikus a cikk üzenete gyanítható, hogy álhírt olvasunk. Valamint, fontos tudnunk mely média tartalmak pro-Kreml pártiak. Azonban, a Moszkva által kreált álhírek felismerését nagyban nehezíti a tény, amelyet előadóink többször is hangsúlyoztak, hogy bármelyik politikai párt színeiben találkozhatunk álhírekkel, hiszen az orosz diszinformáció opportunista jelleggel bír.  

Ami a mi régiónkat illeti, Oroszország szempontjából sajátos helyzetünk van. Lengyelországban az orosz befolyás hatalmas társadalmi ellenállásban ütközik, ezért itt a „a nagy szláv testvér” propaganda nem működik, főleg a határral kapcsolatos feszültségek miatt, amely történelmi gyökerűek. A nyugat barát és szövetséges Csehországban működik egy hybrid központ, amely elsősorban Kína tevékenységeit figyeli, de egy esetleges orosz cyber támadás esetén is képes lenne azonnali válasz reakcióra. Szlovákia, történelmi kötelékek miatt, az egyetlen orosz barát társadalom Közép-Európában. Ami hazánkat illeti, társadalmunk alapvetően nem orosz barát beállítottságú elsősorban az 1956-os események miatt.  

A NATOversity eseményen az előadások próbáltak választ adni a mai és jövőbeni NATO kihívásairól, valamint a NATO és Oroszország viszonyáról. Sok választ kaptunk, de a jövőben még több kérdés fog felmerülni. Mindenesetre, ami biztos: van egy erős NATO és egy erősödő Oroszország és új kihívások.

A hibrid hadviselés nem újdonság

A hibrid hadviselés nem újdonság

            A NATOveristy című kezdeményezés részeként 18 magyar egyetemista vehetett részt a NATO és a Varsói Egyetem által közösen szervezett szimulációs játékon és szemináriumon. A május 9-10.-én megtartott kétnapos program során a résztvevők megismerkedhettek a modern dezinformációs hadviselés rejtelmeivel és próbára tehették diplomáciai készségeiket is egy fiktív szcenárió keretein belül.

            Az első napon egy rövid köszöntő után kezdetét vette a játék. Az játékosoknak különböző NATO tagállamokat képviselve kellett egy krízishelyzettel megbirkózniuk: egy RED kódnévvel ellátott harmadik fél dezinformációs kampányt folytat Észtországban a szövetség ellen. A felkorbácsolt indulatok eredményként támadás is történt az országban állomásozó két brit katona ellen, amely során egyikük súlyos sérülést szenvedett. A szimuláció második felében tovább bonyolódott a helyzet: egy észt város lakossága népszavazáson az elszakadásról döntött. A játékosok feladata az volt, hogy megvitassák a fennálló helyzetet és a lehetséges válaszlépéseket. A kollektív védelmet biztosító 5. cikkely aktiválását legtöbben elvetették, a régióban állomásozó csapatok növelését azonban többen támogatták. A különböző tagállamok természetesen merőben más álláspontokat képviseltek RED-hez fűződő kapcsolataik és egyéni érdekeik mentén. Az észt és a lengyel delegációk például kemény fellépést sürgettek, míg a németek, a magyarok és a törökök óvatosságra intettek. A magyar egyetemisták mellett a játékban részt vettek lengyel, grúz és német diákok is. A szimulációt több megfigyelő is figyelemmel kísérte, köztük újságírók, diplomaták és elemzők. A játék végeztével Marosfi Gábor, Magyarország állandó NATO követségének vezető-helyettese tartott előadást a hibrid hadviselésről.  Elmondta, a hogy habár több definíció létezik a jelenségről, abban megegyeznek, hogy egyik szerint sem új dologról van szó. A történelem a harcoló felek mindig is vegyítették a különböző hadviselési módszereket. Állítása szerint a szimuláció során több szempontból is élethűen modelleződtek a valódi NATO megbeszélések. Ahogy a játékban például, úgy a valóságban sem a tárgyalóasztal mellett születnek meg a döntések, hanem az informális megbeszélések során. Hasonlóan, az hogy mi számít „megtámadásnak” ugyancsak vitatott a tagállamok között.

            A második napon további előadásokat hallhattak a résztvevők. Jakub Turowski, a Facebook Lengyelországért és a baltikumi régióért felelős közpolitikai vezetője a választásokról, külföldi beavatkozásokról és a Facebooknak az ezzel kapcsolatos politikájáról beszélt. Elmondása szerint régiókra osztott különálló moderáló csapatok ellenőrzik a közösségi oldal felületeit szabálytalanságok után kutatva. Politikai tartalmú oldalakat például külföldről nem lehet irányítani, és ezt a moderátorok szigorúan ellenőrzik. Konkrét eseteket is említett, ahol valakik úgy próbálták megkerülni a szabályozást, hogy nem politikai tartalmú oldalakat fokozatosan alakítottak át a propagandafelületekké, azt gondolva, hogy így átverhetik az ellenőrzést. Győri Lóránt, a Political Capital geopolitikai elemzője az orosz dezinformációs eszközökről és az ezek elleni küzdelemről tartott részletes bemutatót. Az orosz propaganda célja, hogy aláássa a nyugati intézményrendszerbe vetett bizalmat és ez által bomlassza a szövetséget. Ezen eszközök tárházának fontos eleme az álhírek terjesztése, amelyekkel különböző társadalmi konfliktusokat kihasználva igyekszik a Kreml ellenfelei egységét megbontani. Győri szerint az álhírek ellen több szinten is lehetséges védekezni. Egyéni szinten mindenképpen csak megbízható forrásból tájékozódjunk, és ha tehetjük, nézzünk utána cikk hivatkozásainak és az azt kibocsájtó oldal hátterének. Ezután Novák Benjámin magyar származású amerikai, és Wojciech Przybylski lengyel újságíró beszélgettek az álhírek hatásairól a társadalomra. Novák szerint a 2010 óta Magyarországon kiépült médiahegemónia rendkívül hatásos propagandagépezetként működik, amely lényegében teljesen meghatározza a közbeszédet. A Zgut Edit elemző által moderált beszélgetésen is elhangzott, hogy alaposan meg kell válogatnunk hírforrásainkat és minőségi újságírásra kell hagyatkoznunk.  Utolsóként Beata Górka-Winter, a Varsói Egyetem adjunktusa tartott előadást a közösségi médiának a társadalomra gyakorolt hatásairól. Az álhírek és a manipuláció habár mindig is léteztek, a legújabb kommunikációs technológiák és a mesterséges intelligencia terjedésével azonban ezek a társadalom egyre erősödő polarizációjához vezetnek.

NATO és fake news – szimuláció, vagy valóság?

2019. május 9-én és 10-én Varsóban tartották az egyetemistáknak szervezett NATOversity nevű eseményt, melyen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterképzéses hallgatói is részt vehettek. A kétnapos rendezvényen az előadó szaktekintélyek mellett lengyel, grúz és magyar felsőoktatási intézmények tanulói voltak jelen. Május 9-én előbb egy NATO-ülést szimuláltak a hallgatók, majd a második napon – egyfajta kiegészítésként – workshopokon és szemináriumokon vehettek részt fake news és dezinformáció témákban különböző területeken dolgozó szakemberek előadásában.

NATO szimuláció

A május 9-i szimulációs játék egy kitalált, ámde valóságosnak tűnő szituáción alapult: Észtország lakosságát feltételezhetően egy „Red” nevezetű entitás álhíreket terjesztve félreinformálja. Az államban jelentős „Red”-hez kapcsolható kisebbség él, akik egyre nagyobb ellenállást fejtenek ki az országban állomásozó NATO katonákkal szemben. Ennek következtében két brit katona megsérült a legutóbbi incidensben. A társadalom növekvő ellenszenve miatt félő, hogy Észtország elszakad a nemzetközi szervezettől. Az észt kormány továbbra is támogatja a NATO-t, így segítséget kér az ülésen a többi államtól, hogy közösen oldják meg a fennálló problémát. 

A három fős „észt delegáció” a katonai jelenlét megerősítését, tehát újabb NATO csapatok küldését és ezek finanszírozását szerette volna elérni. A hallgatók feladata az volt, hogy két, vagy három fős csoportokban minél hitelesebben képviseljék a rájuk bízott tagországokat, továbbá úgy formáljanak véleményt, javasoljanak megoldást és foglaljanak álláspontot az ügyben, ahogyan azt az adott állam is tenné a valóságban. Szimuláció közben a szervezők igyekeztek érdekességekkel, váratlan történésekkel is feldobni az esemény hangulatát, például ülés közben bejelentették, hogy az észt határon található Narva városában, ahol jelentős „Red” kisebbség él, illegális, de sikeres népszavazást tartottak az elszakadásról, a „Red” többségű országhoz való csatlakozást előrevetítve. A NATO-ülésen sürgősen kellett ezt a problémát orvosolni, melynek legégetőbb kérdése elsősorban az volt, hogy szükséges-e az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkének aktiválása az Észtországban történő kibertámadások elkerülése, és a szeparatista törekvés megakadályozása érdekében?

Az első ízben megrendezett esemény a szervezők visszajelzése alapján megfelelt az előzetes elvárásoknak: a hallgatók komolyan vették a szerepüket, illetve a szimuláció közben felállított akadály ellenére sikeresen birkóztak meg a rájuk bízott feladattal.

A dezinformáció

A dezinformáció, a félretájékoztatás és a hamis hírek terjesztése napjainkban az egyik legégetőbb megoldatlan probléma, így nem véletlen, hogy a szervezők is erre a témakörre helyezték a fókuszt az esemény mindkét napján. A május 10-i előadások rávilágítottak arra, hogy az internet világa és a folyamatosan, rohamosan fejlődő „kibertér” mindenki által ismert előnyei mellett számos veszélyforrást is rejt magában, melyekről szintén érdemes és fontos beszélni. Az előadók között szerepelt többek között Marosfi Gábor, a NATO magyar képviseletének helyettes vezetője, Jacob Turowski, a Facebook regionális vezetője, Novák Benjamin, a New York Times-hoz köthető újságíró és Wojciech Przybylski is, aki a Visegrad Insight szerkesztője. A hallgatóknak mindkét napon lehetőségük volt személyesen beszélgetni a szaktekintélyekkel, illetve feltenni kérdéseiket álhírekkel és dezinformációval kapcsolatban. A témakör relevanciáját és fontosságát hangsúlyozzák az utóbbi évtized biztonságpolitikáját meghatározó események is, úgy, mint a 2014-ben kirobbant orosz-ukrán konfliktus és az ehhez köthető hibrid hadviselés, vagy a 2011-től napjainkig tartó szíriai polgárháború és az ezzel kapcsolatos álhírek terjedése. Kiemelkedő fontosságú tehát, hogy a nemzetközi kapcsolatok szakértők következő generációját adó egyetemi hallgatók megfelelő felkészültséggel rendelkezzenek kiberbiztonság témakörében is.

Írta: Szarvas Gellért

Információs hadviselés – A Nyugat Achilles-sarka

2019 különleges év a NATO történetében, hiszen idén ünnepli 70. évfordulóját a Szövetség, melyhez pont 20 éve csatlakozott Magyarország és Lengyelország is. Ennek apropóján pedig megrendezésre került a Varsói Egyetem szervezésében a NATOversity szimulációs játék 2019. május 9-10. között a Varsóban található Facebook székházban lengyel és magyar hallgatók részvételével. A két napos rendezvény során a figyelem középpontjába a 21. században felmerülő olyan biztonsági kihívások kerültek, mint a hibrid hadviselés, a dezinformáció elleni küzdelem, a fake news veszélyei vagy a kiberbiztonság fontossága. 

NATOversity szimulációs játék

Az első napon három fős csapatokban kellett tíz NATO tagállamot képviselnünk. A szimulációs játék kiindulópontját az adta, hogy az Észtországban élő Red kisebbség egy NATO-ellenes dezinformációs médiakampányba kezdett, társadalmi feszültséget és elégedetlenséget keltve ezzel az országban, valamint veszélyeztetve a Szövetség egységét és hitelességét. Az indulatokat tovább fokozta egy a közelmúltban bekövetkezett eset, amely során ismeretlen személyek két brit katonát támadtak meg, akik közül az egyik súlyos sérüléseket szenvedett. A helyzet komolyságát tükrözte annak félelme is, hogy Észtország kiléphet a NATO-ból, ha a tagállamok nem hoznak megfelelő lépéseket a probléma kezelésére. Az aggodalmat az se enyhítette, hogy Narva város lakói népszavazás útján deklarálták az Észtországtól való elszakadásuk és a Redhez való csatlakozásuk szándékát.  

A vita középpontjában az állt, hogy a Szövetségnek hogyan kellene reagálnia a szituációra, illetve életbe lépjen-e az Észak Atlanti Szerződés 5. cikke, melynek értelmében a NATO kollektív védelmet nyújt a tagjai számára fegyveres támadás esetén. A tagállamok küldöttjei figyelembe véve egyrészt országuk érdekeit, másrészt a Reddel való gazdasági és politikai kapcsolatokat, eltérő véleményen voltak a kérdésben, ami megnehezítette egy közös cselekvési terv elfogadását. Természetesen minden képviselő egyértelműen elutasította az illegitimnek nyilvánított referendumot és támogatását fejezte ki Észtország felé. 

Számos vitarendezési javaslat merült fel a tárgyalás során. Németország és Franciaország óvatosabb lépéseket és további konzultációt szorgalmazott a NATO tagállamokkal és a Red vezetőkkel. Kihangsúlyozták, hogy szükség lenne egy békéltető bizottság létrehozására, ami közvetítene az észt kormány és a szeparatista kisebbség között, ezenkívül érdemes lenne felállítani egy független vizsgálóbizottságot is a brit katonákat megtámadó személyek felülvizsgálatára, azonban a fegyveres beavatkozást szükségtelennek tartották. Ezzel szemben a balti államok és Lengyelország erőteljesebb fellépést sürgettek a NATO csapatok fokozott jelenlétével a térségben. Végül konkrét megoldás nem született, azonban az 5. cikkely azonnali aktiválását elvetették a résztvevők. A nap végén Marosfi Gábor, a NATO állandó küldöttségének helyettes vezetője kiértékelte a játék tapasztalatait rávezetve minket arra, hogyan is zajlik a valóságban a tagállamok közötti egyeztetés.

Putyin dezinformációs propagandagépezete

A második napon neves újságírók és biztonságpolitikai szakértők előadásait hallgathattuk meg Oroszország információs hadviseléséről. Putyin a konzervatív értékek, a család, a keleti kereszténység és az orosz nemzet védelmezőjeként erkölcsi harcot folytat a Nyugattal szemben. Miután az USA-nak kétségtelen gazdasági, technikai és katonai fölénye van az oroszokkal szemben, illetve a soft power (például a kulturális termékek fogyasztása) területén is előnyt élvez, ezért Moszkva egyetlen igazán ütőképes kártyája az orosz sharp power lehet, vagyis a manipulatív információk kontrollálhatatlan terjesztése egy másik állam belpolitikájának a befolyásolására, amire a nyugati civilizáció meglehetősen érzékeny.

A Kreml geopolitikai célja nem más, mint az orosz befolyás növelése párhuzamosan a transzatlanti egység bomlasztásával és az EU gyengítésével. A NATO azóta jelent elsődleges fenyegetést Oroszországnak, mióta katonai erejével benyomult az orosz érdekszférába hadihajók elhelyezésével a Fekete-tengeren, gyorsreagálású erők felállításával a balti államokban, valamint rakétavédelmi rendszerek telepítésével Romániában és Lengyelországban. Ezenfelül prioritást élvez még az orosz érdekekben Ukrajna és a környező régió destabilizálása, amivel legitimálni tudja a Krím-félsziget annektálását, továbbá az orosz-ellenes szankciók megszüntetése.

A célok eléréséhez számtalan eszközt bevet Oroszország, többek között államilag szponzorálja a kiberterrorizmust, a mesterséges intelligencia és az internetes trollok felhasználásával információs támadásokat indít a közösségi oldalakon keresztül vagy beavatkozik más országokban zajló elnökválasztásokba. Mindemellett kapcsolatot ápol szélsőjobb –és baloldali, paramilitáris, fundamentalista és ultrakonzervatív európai szervezetekkel, ráadásul a közép-kelet-európai pro-orosz kormányok és pártok is kiszolgálják Putyint, ami visszavezethető a demokratikus intézményrendszerek meggyengülésére és az Oroszországhoz való szorosabb kötődésre a közös történelmi múlt miatt.

A Nyugat felismerve a probléma jelentőségét különböző védekezési stratégiákat dolgozott ki az álhírek ellen. Mikro szinten fontos előmozdítani a saját tudatos médiafogyasztásunkat, amiben az oktatás sokat segíthet. Érdemes több forrásból tájékozódni, objektíven olvasni, kritikusan kezelni az ismeretlen weboldalakat és anonim szerzőket, ezenkívül hasznos lehet ellenőrizni az információk hitelességét és aktualitását a cikkben idézett eredeti dokumentumok megkeresésével. Nekünk is van felelősségünk abban, hogy mit osztunk meg, ezért figyeljünk oda arra, hogy csak megbízható híreket terjesszünk az ismerőseink körében. Mezzo szinten kulcsfontosságú azoknak a fake news-t fogyasztó csoportoknak a felismerése, amelyek támogatják a dezinformáció elszaporodását, ami ellen az egyes politikai csoportok, a média és a minőségi híreket képviselő újságírók is sokat tehetnek. Makro szinten a leghatékonyabb megoldást olyan riasztó rendszerek aktiválása jelentheti, amelyek képesek azonosítani az álhíreket a közösségi média platformok figyelésével és szabályozásával, valamint támadás esetén értesíteni tudják a hatóságokat és az adminisztrátorokat. A jól képzett IT szakemberek mellett célravezető lehet együttműködni olyan vezető szolgáltatókkal is, mint a Facebook, a Google vagy a Twitter, illetve pénzbírsággal vagy akár börtönbüntetéssel sújtani a hamis hírekért felelős csoportokat. Összességében elmondható, hogy mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy hogyan állunk ehhez a problémához, ugyanis minél több javaslatot tartunk be, annál kisebb eséllyel válunk az információs hadviselés áldozataivá.

NATOversity tudósítás – Kollektív védelem, bármi áron?

2019. május 9-10-én került megrendezésre a diákoknak szervezett NATOversity konferencia, illetve szimulációs „játék”, melyet a Varsói Egyetem rendezett, a helyszínt pedig a Facebook Közép-Kelet Európai Igazgatóságának székháza biztosította. A két napos rendezvény témája a dezinformáció, és fake news volt.

Az első napon a főleg lengyel és magyar – de egyéb nemzetközi – diákokon volt a sor, hogy kipróbálhassák magukat, hogyan is zajlik egy NATO konferencia. A vitatott szituáció középpontjában Észtország állt, ahol a jelentős lélekszámú „Red” kisebbség és pártjuk a dezinformáció eszközével erősen befolyásolni tudta az észt lakosság egy részét Nyugat és NATO-ellenes kampányukkal. Ennek következtében támadást követtek el két brit, Észtországban állomásozó NATO katona ellen. A kérdés az volt, hogy ilyen esetben be lehetne-e vetni a kollektív védelemről szóló 5. cikkelyt: a Felek megegyeznek abban, hogy az egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek. Az 5. cikkelyt eddig csak a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után alkalmazták. A diákok többnyire szemléltetni tudták az utasításokat követve, hogyan is történhet egy ilyen vita az Észak-Atlanti Szövetség ülésén. A helyes megoldásokra, valamint a hiányosságokra a szimuláció után Marosfi Gábor, a NATO-ba delegált magyarországi állandó képviselet vezető-helyettese, előadásában hívta fel a figyelmet.

A NATO kollektív védelme nem automatikus, azt az adott államnak kérnie kell és még akkor sem jelent feltétlen fegyveres beavatkozást. Mivel eddig egyetlen egyszer alkalmazták, fontos mérlegelni a probléma súlyát. Mára viszont a biztonsági kihívások és kockázatok típusai sokkal szerteágazóbbak, néhánnyal kapcsolatban még szabályozás sincs. Ezek a modern világunk igazi problémái. Anno, mikor a NATO létre jött, csak hagyományos fegyverek és nukleáris fegyverek léteztek, viszont a nemzetközi rendszernek is haladnia kell a korral. Éppen ezért nagyon nehéz felmérni és beazonosítani, hogy mit tekinthetünk nagyobb kárnak Manapság a dezinformáció, fake news, kibertámadások kategóriája kérdéses, hogy mennyire számít fegyveres támadásnak, mennyire fenyegeti egy állam létét. Visszatérve erre a NATO kontextusában - ahogy azt Marosfi Gábor is kifejtette – a Szövetség célja nem a háború, hanem a nemzetközi béke és biztonság megőrzése. Nem törekednek minden áron a fegyveres beavatkozásra, hanem pont annak elkerülésére. Éppen ezért igényel alapos utánajárást minden ilyen eset.

A 2014-es krími annexió és az ISIS és egyéb terrorcsoportok brutális támadásai óta egyre csak nőttek a biztonsági kihívások, a NATO a hidegháború óta a kollektív védelem legnagyobb megnövelését hajtotta végre. Ennek egyik példája, hogy megháromszorozta a gyorsreagáló erők számát, multinacionális harccsapatokat telepített Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba. A Szövetség továbbá növelte jelenlétét délkeleti régióiban (Románia), légi ellenőrzését a Baltikum és a Fekete-tenger térségében. A 2016-os Varsói Csúcstalálkozón a tagállamok felismerték a kibervédelem szükségességét, mint egy új operatív területet, és igyekeznek a hálózatok, küldetések és bevetések teljeskörű védelmet biztosítani.

Az egyszeri vagy többszöri fegyveres beavatkozások helyett, a NATO célja tehát egy fenntartható kollektív védelmi rendszer kialakítás, amely biztosítja a nemzetközi békét és biztonságot nem csak a Szövetség területén, de annak környezetében is.

Forrás: https://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_110496.htm

NATOversity tudósítás: a dezinformáció veszélyei

A NATO 70. születésnapja, illetve Lengyelország és Magyarország 20 éves tagságának alkalmából létrejött közös lengyel-magyar NATOversity projektre 2019. május 9-10. között Varsóban, a Facebook Közép-Kelet Európai Igazgatóságának székházában került sor. A két napos rendezvény olyan, a Szövetséget fenyegető jelenkori kihívások köré szerveződött, mint a dezinformációs és a hibrid hadviselés.

NATO szimuláció

Az első napon a hallgatók álltak a főszerepben, ugyanis három fős csapatokban egy-egy NATO tagállam küldöttségét testesítették meg, s krízishelyzetek sorát kellett kezelniük. A szimuláció alaphelyzete szerint Észtországban jelentős lélekszámú Red kisebbség él, akik dezinformációs és NATO-ellenes kampányukkal sikeresen tudták befolyásolni az észt lakosság egy jelentős részét, ezzel egyre erősebb társadalmi feszültségeket szítva az országban. A legutóbbi, s egyben legsúlyosabb eset alkalmával – eddig beazonosítatlan személyek – két brit, Észtországban állomásozó NATO katonát támadtak meg, akik közül az egyik súlyos sérüléseket szenvedett. A résztvevőknek, mérlegelve országaik érdekeit, illetve a Redhez fűződő kapcsolatait, egy közös NATO fellépés tervét kellett kidolgozniuk. Később a tárgyalások menetét egy újabb hír szakította félbe: az Észtország keleti határánál fekvő Narva városában népszavazást tartottak és deklarálták Észtországtól való elszakadási szándékukat, ezzel egy időben pedig a Redhez való csatlakozásukat. A NATO tagállamok egyhangúan illegitimnek ítélték a népszavazást és kijelentették, hogy nem fogadják el annak eredményét, továbbá szolidaritásukról biztosították Észtországot. A lehetséges válaszreakciókat illetően azonban megosztottak a vélemények: voltak országok, amelyek további NATO csapatok telepítését sürgették Észtországba, míg mások óvatosabban kívántak fellépni, s mindenekelőtt a helyzet kivizsgálását, illetve egy békéltető bizottság felállítását szorgalmazták. Ugyan konkrét megoldás végül nem született, de az 5. cikkely aktiválásának lehetőségét az országok képviseletei egyöntetűen elutasították. A szimuláció befejeztével  Marosfi Gábor, a NATO-ba delegált magyarországi állandó képviselet vezető-helyettes kifejtette a szimulációval kapcsolatos észrevételeit, ezzel is emelve az esemény szakmai színvonalát.

Új típusú fenyegetések

A második napon a Facebook Lengyelországért és Baltikumért felelős Közpolitikájának vezetője, újságírók és biztonságpolitikai szakértők tartottak előadásokat, akik mind kiemelt figyelmet fordítottak az orosz sharp powerre veszélyeire, illetve az Oroszország által folytatott dezinformációs hadviselésre.

A sharp powert a soft power, illetve a vele szemben álló hard power között lehet elhelyezni, mint az olyan manipulatív diplomáciai technikák összességét, amelyek segítségével egy ország képes befolyásolni, vagy akár aláásni egy másik ország belpolitikáját. Putyin Oroszországa jelenleg úgy pozícionálja magát, mint a család és a keresztény értékek védelmezője, aki egyfajta erkölcsi harcot vív a Nyugattal szemben. Célja az orosz befolyás növelése, s ezzel egyidejűleg az észak-atlanti szövetségi rendszer egységének megtörése. Ezen célok eléréshez pedig napjaink társadalmában az internet mintegy tökéletes platformot biztosít: az oroszok elsősorban a mesterséges intelligenciát és újfajta informatikai megoldásokat alkalmazva, tömeges információs-támadásokat hajtanak végre robotokkal és trollokkal a közösségi média felületein. Továbbá, az álhírek használatával szélsőséges és pro-orosz pártokat, valamint ultrakonzervatív csoportokat és mozgalmakat támogatnak Európa-szerte.

De mégis hogyan védekezhetünk mi, mint átlagos internet- felhasználók az álhírek ellen? Először is, nem támaszkodhatunk egyetlen forrásra, hanem mindig több forrásból szükséges tájékozódnunk. Továbbá, soha semmit ne osszunk meg anélkül, hogy elolvastuk volna, illetve mindenképp ellenőrizzük az információ forrását és ne bízzunk az ismeretlen weboldalakban. Ezeket a pontokat betartva elkerülhetjük, hogy mi is a dezinformáció eszközeivé és terjesztőivé válhassunk.

Honnan tudja, hogy ez a cikk nem fake news?

A 2019. május 9-10-én megrendezésre került NATOversity központi témája a dezinformációs kampányok által termelt fake news jelensége volt. A két napos rendezvény első napján megtartott szimulációs játékban 10 országot képviseltünk, mint hallgatók, miközben egy adott szituáció megoldását voltunk hivatottak megtalálni egy közös dialógus mentén. A második napon neves előadók avatták be a közönséget a fake news és a dezinformáció működésébe és azon metódusokba, hogyan is lehet elkerülni azt, hogy mi magunk és a közvetlen környezetünk ilyesfajta manipulációnak essen áldozatul.

Május 9: NATOversity szimulációs játék

Az első napon a hallgatók 3-4 fős csoportokba osztva képviseltek 10 NATO országot, amelyek egy biztonsági megbeszélés keretein belül az adott szituációt voltak hivatottak megoldani. Az esemény Lengyelország NATO-hoz való csatlakozásának 20. évfordulójából került megvalósításra a Varsói Egyetem szervezésében. A szituáció melyről a hallgatók vitáztak a következő volt: Észtországban dezinformációs kampány keretein belül a Red szomszédos országbéli kisebbséget fake news-val NATO ellenességre hangolták. A szikra akkor lobbant lángra, amikor a kisebbség által lakott észt területen két brit katonát megtámadtak. A megbeszélés egyik alapkérdése volt, hogy szükséges-e hogy életbe lépjen a washingtoni szerződés 5. cikkelye. Az 5. cikkely tulajdonképpen a kollektív önvédelemről szól, melynek lényege, hogyha a szövetség egyik tagországát támadás éri, akkor a többi tagország a védelmére siet. A North Atlantic Treaty Organization fennállásának történelme során ezen cikkely életbelépését csupán egyszer szavazták meg, a 9/11-es terrortámadás után.

A szimulációs játék elején az országok képviselői kollektívan fontosnak tartották egy objektív vizsgálóbizottság felállítását, amely aztán a vizsgálat végére megállapítja, hogy a dezinformációs kampány hátterében tényleg Red állt-e. A bizottság felállításáig és a vizsgálat végéig Észtország pénzügyi és katonai segítséget kért önmaga biztosítására. Lengyelország képviselete az USA-val együtt vehemensen támogatta további katonák elhelyezését a térségben, míg a német és francia képviselet a nyugodtabb problémamegoldásra tette le a voksát, a többi országot türelemre intve.

A szimulációs játék végére tulajdonképpeni konkrét megoldás nem született, ami biztos volt azonban, hogy az 5. cikkelyt az országok képviselete nem kívánta azonnal aktiválni, vagyis legalább addig, amíg a objektív vizsgálóbizottság értékelése alapján arra okot nem adnak a Red elleni vádak.

A szimulációs játék végeztével következett a kiértékelés, amelyet a meghívott előadók közös véleményezéséből raktak össze, ezzel is segítve a NATO operációjának mélyebb megértését és az arra való gyakorlatiasabb látásmód elősegítését.

Május 10: Előadássorozat a fake news-ról és a dezinformáció megelőzéséről

A második napon egy előadássorozat keretein belül informálódtunk a dezinformációról, a fake news jelenségéről és az orosz sharp power-ről. Riportomban elsősorban a Kremlin geopolitikai céljairól és azok eléréséről szóló előadást szeretném kiemelni.

Az előadó szerint az alapvető célkitűzés az oroszok számára a Transz-Atlanti egység meggyengítése és az Oroszország és az EU-n belül országok bilaterális kapcsolatainak kiépítésével való befolyásszerzés az EU-n belül. Ezeken felül Ukrajna destabilizációjának folytatása is kiemelkedő cél, amellyel Krím annektálását legitimizálhatnák. További célok még az EU által kiszabott szankciók és gazdasági nyomás megszűntetése, amely hosszútávon megbéníthatja az orosz gazdaságot.

Az elemző szerint, a célok elérésének módja elsősorban a szélsőséges pártokú, legyenek azok szélső-jobb- vagy szélső-baloldali pártok, illetve az ultrakonzervatív csoportok és mozgalmak támogatása. Ezen támogatandó csoportokba elsősorban a közép-kelet-európai országok tartoznak bele, ahol gyengébb demokratikus intézményekkel rendelkeznek a fiatal demokráciák, és azon országok akiknek erősebb történelmi kötelékei vannak Oroszországhoz.

Ezen célok eléréséhez használja Oroszország az úgynevezett sharp powert, mely elsősorban az AI-t és újfajta informatikai megoldásokat alkalmazva, tömeges információs-támadásokat kivitelzenek robotokkal, trollokkal a social media platformjain. Előszeretettel használják a kultúrát, mint fegyvert; például a pán-szlavizmust, amellyel politikai ellenfeleik ellen mozgósítják a tömegeket, akiket elérnek a fentebb említett platformokon. Esetenként előfordulhat a külföldi szélsőséges pro-orosz pártok támogatása is, elsősorban különböző fake news használatával és azok implementálásával különböző helyeken.

A diasor végén az előadó feltárta, hogy hogyan védekezhetünk mikro-, mezzo-, és makro szinten a dezinformációval és a fake news-al szemben. A mikro-szinten lényeges elemek a következők: több helyről kell információt szereznünk, nem szabad megosztanunk valamit anélkül, hogy elolvastuk volna,  ha nem vagyunk biztosak valamiben, mindenképpen ellenőrizzük a forrást, illetve, hogy ne bízzunk az ismeretlen weboldalakban. Mezzo-szinten fontos figyelembe venni: azonosítanunk kell azon fake news-ot fogyasztó csoportot, akik ezen híreket továbbadják megosztásaikkal, és arra kell figyelnünk, hogy mely csoportokat célozza a dezinformáció akár pozitív akár negatív módon, mert így fényt deríthetünk az úgynevezett „russian fanboy”-okra. Az ideológiai támadás, amely szélsőjobbtól szélsőbalig terjedő támogatást nyújt bármilyen erősebb demokrácia-orientált egység szétverése érdekében, nagyon flexibilis és ezért is nagyon veszélyes, hiszen bármelyik oldalról érkezhet. Így jutunk el tehát végül az előadás utolsó pontjához, a makro-szinthez, ahol az előadó szerint 4 fő reakció szükséges a dezinformáció és a fake news megfékezésére: 1. egy aktív korai-riasztó rendszer amely képes beazonosítani a social media fórumjain jelenlévő tömegek elérését, 2. a célzott platform adminisztrátorai/a hatóságok értesítése, 3. ha lehetséges, az ellenséges infrastruktúra megszűntetése, mellyel a nagy platformokkal kooperál (Facebook, Twitter, Google…), 4. ellen-akciók végrehajtása és az ellenséges dezinformációs csomópontok megszűntetése, ahonnan a legnagyobb aktivitás érzékelhető.

Kollektív védelem a NATO-ban

Aktiváljuk-e az 5. cikkelyt?

Lengyelország és Magyarország NATO tagságának 20 éves évfordulója alkalmából 2019. május 9-10-én Varsóban egy NATOversity elnevezésű szimulációs játékot rendeztek lengyel és magyar diákok részvételével. A program első napján zajlott maga a szimuláció, a második napon előadások voltak dezinformáció és fake news témakörben.

NATO szimulációs játék

A szimuláció kiindulási szituációja az volt, hogy Észtországban Red nevű ország dezinformációs kampányt folytat, melynek eredményeként az észt társadalom egyre inkább NATO ellenessé válik, és félő, hogy az ország esetleg ki akar lépni a szövetségből. A folyamat addig fajult, hogy kér brit NATO katonát megtámadtak és egyikük súlyos sérüléseket szenvedett. A diákoknak a tagállamokat képviselve ismertetniük kellett országuk álláspontját a problémáról, és meg kellett tárgyalniuk, hogyan reagáljon a helyzetre a szervezet. Vezessenek be erősebb gazdasági szankciókat Reddel szemben, küldjenek további csapatokat Észtországba, vagy esetleg aktiválják az 5. cikkelyt? A tárgyalások közben jött az információ, hogy Észtország keleti határánál fekvő Navra városában illegális népszavazást tartottak és deklarálták elszakadási szándékukat, ezzel egy időben Redhez való csatlakozásukat.  A város lakosságának többsége Red nemzetiségéhez tartozik. A diákoknak erre a kiélesedett válsághelyzetre kellett reagálniuk: Észtország a kollektív védelemre hivatkozva segítséget, pénzügyi támogatást és további csapatok telepítését kérte a NATO-tól Red jövőbeli agressziójától tartva. A tagországok egyhangúan illegitimnek ítélték a népszavazást és deklarálták, hogy nem fogadják el annak eredményét, illetve szolidaritásukról biztosították Észtországot. A balti országok és Lengyelország kijelentették, hogy a közös fenyegetettség érzése miatt minden kért segítséget hajlandóak megadni. Ezzel szemben Németország megfontoltságra intett és azt hangsúlyozta, hogy katonai agresszió egyelőre nem történt Red részéről, így a fegyveres reakció szükségtelen és túlzó. Ehelyett egy békéltető bizottság felállítását javasolta, mely az észt kormány és a szakadárok között közvetítve békésen oldaná meg a konfliktust. Észtország erre egyenesen a NATO létjogosultságát és a németek elköteleződését kérdőjelezte meg. Franciaország szintén a békés, párbeszéd útján való megoldást támogatta, ugyanakkor kijelentette, hogy a válság súlyosbodása esetén, végső megoldásként aktiválható az 5. cikkely. Ami a szimulációban történt nagyon is valóságos, ugyanis az 5. cikk aktiválása korántsem egyértelmű.

A kollektív védelem és az 5. cikkely

A NATO lényegi eleme a kollektív védelem fogalma, mely a szervezet alapítószerződésében, az Észak Atlanti Szerződés 5. cikkelyében van megfogalmazva. Az 5. cikkely szerint a szervezet egyik tagja elleni fegyveres támadás az összes szövetséges elleni támadásnak minősül, ennélfogva egyénileg és közösen is a megtámadott fél segítségére kell sietni az észak-atlanti régió biztonságának helyreállításához szükséges eszközökkel. A válaszlépés az ENSZ Alapokmányának 51. cikkébe foglalt egyéni és kollektív önvédelem jogán valósul meg, és a tagállamokon múlik, hogy mit ítélnek az adott helyzetben szükséges intézkedésnek. A segítségnyújtás nem szükségszerűen fegyveres erő alkalmazását jelenti, és az adott ország erőforrásaitól függ, tehát minden egyes tagállam maga döntheti el, hogy mennyiben járul hozzá a közös akcióhoz. A megtörtént támadást és az erre tett lépéseket jelenteni kell az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és a válaszlépések addig tartanak, míg a BT nem hoz valamilyen intézkedést az adott kérdésben.

Az 5. cikk aktiválása nem automatikusan történik, azt a megtámadott félnek kérni kell, a szövetségeseknek pedig jóvá kell hagyni. Az Észak- Atlanti Szerződés 6. cikke leírja, hogy mi minősül fegyveres támadásnak: bármelyik szövetséges fegyveres erői, hajói vagy repülőgépei ellen, az észak-atlanti térségnek a Ráktérítőtől északra eső részében elkövetett támadás. Az 5. cikkelynek tehát földrajzilag behatárolt hatóköre van, ez azonban nem jelenti azt, hogy a NATO ne végezhetne műveleteket a megadott területen kívül. A fegyveres támadásra ennél pontosabb kritériumot nem ad a szerződés szövege, így a tagországok döntésére van bízva, hogy hogyan ítélik meg a konkrét esetet. Maga az 5. cikk felhívása sem jelent azonban automatikus válaszcsapást, a folyamat csak egyeztetési mechanizmusokat indít be.

Az 5. cikkelyt először és eddig egyetlenszer a 9/11-es terrortámadások után aktiválták. Az USA ellen elkövetett merénylet után kevesebb, mint 24 órával a NATO megszavazta a kollektív védelem érvényesítését. Azóta az 5. cikkely aktiválására nem került sor, kollektív védelmi intézkedésekre azonban igen. Törökország kérésére rakétákat telepítettek az öböl háború alatt, az iraki válság során és a szíriai helyzetre válaszul. A Krím annektálása után a NATO jelentősen növelte a kollektív védelmét, és többnemzetiségű csapatokat helyezett Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba. A dél felől érkező fenyegetésekre és terrorveszélyre a szövetség megnövekedett légi ellenőrzéssel reagált a Balti- és a Fekete-tenger felett, valamint nagyobb erőket csoportosított Romániába.

Forrás: NATO: Collective defence - Article 5. https://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_110496.htm

A propaganda és modern változatai

2019. május 9-én részt vettünk a Varsóban megrendezett NATOversity szimulációs játékon, amelyet a következő napon előadások követtek neves előadók jóvoltából. A szimulációs játék és az említett előadás központjában a propaganda egyik legújabb formája dezinformáció, vagy elterjedtebb nevén a fake news állt, amely egyre nagyobb visszhangot kap a nemzetközi sajtóban is. 

Mi is az a dezinformáció?

A 21. században a technológiai fejlődés megkönnyítette az információ mondhatni szabályozhatatlan, akár ingyenes terjesztését, amely egyre nagyobb fenyegetést jelent a társadalomra. A mai világban már költséges tévécsatornák, nyomtatott média, rádióadók fenntartása nélkül is olcsón terjeszthető a manipulatív információ. Az internet rengeteg lehetőséget biztosít a hamis adatok terjesztésére: bárki készíthet magának honlapot, blogot, akár a közösségi médiát is felhasználhatja, kikerülve a médiafelügyeleti szervek látókörét is. Társadalmunk egyre inkább az online tartalmak felé fordul, amely következtében még nagyobb fenyegetést jelent a dezinformáció. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az említett hírforrások terjesztőivel szemben még akkor is nehéz fellépni, ha erre megvan a jogi lehetőség. A média jelentőségére már a politika is felfigyelt és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek  rá - ki terjeszteni, ki megállítani próbálja. 

Oroszország és a sharp power 

Az előadások során kifejezett figyelmet fordítottunk az orosz sharp powerre, amely egyre nagyobb hangsúlyt kap a 2016-os amerikai elnöki választásokkal kapcsolatban kirobbant botrány következtében. 

Mi is azonban az a sharp power? A szakirodalom szerint sharp powernek nevezzük a manipulatív diplomáciai technikákat, amely segítségével egy állam befolyásolni akarja a másik állam belpolitikáját, aláásni a politikai rendszerét és a nemzetközi rendszert. Putyin Oroszországa megalapozta a saját pozícióját a nemzetközi viszonyrendszerben, mint a konzervatív, mint a család és a kereszténység védelmezője, a Nyugatot pedig ellenségként állítja be.  Az orosz dezinformáció eszközei közé tartozik a mesterséges intelligencia használata, információs támadások botok, internetes trollok és közösségi oldalak segítségével, szélső-jobbos, paramilitáris, fundamentalista európai szervezetekkel és oroszbarát kormányokkal való együttműködés. Különösen fontosak az utóbbi szempontból azok a közép- és kelet-európai országok, akiknek szorosabb történelmi kapcsolatuk vannak Oroszországgal, valamint gyengébb demokratikus intézményekkel rendelkeznek, mint Nyugat-Európa országai. Oroszoroszág célja ezzel a transzatlanti egység, az Európai Unió gyengítése és az orosz befolyás növelése a régióban. 

A Kreml opportunista megközelítést alkalmaz, ideológiailag rendkívül rugalmas. Kiválóan megfigyelhető ez, a 2016-os elnöki választáson az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a Facebook segítségével terjesztették a dezinformációt, a 2017-es francia és német elnökválasztásokon, melyeken mindkét ország jobboldali, eurocentrikus pártját támogatták a közösségi oldalak segítségével. 

 Mit tehetünk ellene?

Az álhírek azonban nem csak állami szinten jelentenek fenyegetést, hanem a mindennapi életben. Az internet és a hatalmas információtömeg mellett, amely ránk zúdul, el kell gondolkodnunk rajta, hogyan is védekezhetünk a dezinformáció ellen? Rendkívül fontos, hogy ne bízzuk magunkat egyetlen hírforrásra, hanem mindig nézzünk utána az információknak több forrásban, amennyiben pedig elérhetőek számunkra, nézzünk utána a hivatalos dokumentumoknak. Mindig olvassuk el a híreket, melyeket megosztunk a közösségi oldalakon, hiszen lehetséges, hogy mi is dezinformáció eszközeivé válunk.

Mi lesz veled, liberális világrend?

A 2019. február 22-én tartott kerekasztalbeszélgetés a Corvinus Egyetemen a „Beszélgetések a jövőről” vitasorozatának Szép új világ? A történelem mégsem ért véget! címmel került megrendezésre. A vita közben felvetődött kérdések az USA hanyatló hegemóniájától kezdődően és az ebből adódó liberális világrend hanyatlásán keresztül a lehetséges következő hegemónig tartó ívet járták körül. A kerekasztalbeszélgetés résztvevőiként jelen voltak: Győrffy Dóra, Szelényi Zsuzsa, Rácz András, Jeszenszky Géza, valamint Káncz Csaba.

Az USA az épülő világrend ellen

Az Egysült Államok, mint a jelenlegi világrend hegemónja, a 2008-as világgazdasági válság óta maga is válságba került. A szabadversenyes kapitalizmusba vetett hit világszerte megrendült és ezzel utat nyitott a populizmusnak és az újonnan felerősödő nacionalizmusnak. Trump megválasztása is egy tulajdonképpeni szimptóma, mondta Szent-Iványi István a vita felvezetésében, hiszen ha a világrend fenntartásának kötelezettsége megszűnik, akkor maga a világrend is. Ezen probléma ad utat tehát napjainkban a revizionista Oroszországnak és az egyre erősebben hegemóniára törekedő Kínai Népköztársaságnak.

A feltörekvő Kína

A revizionista Oroszország a bipoláris világrend visszaállításában látja a világ jövőjét, mivel Putyin szerint a jaltai szerződés utáni felosztottság volt a leginkább működőképes, míg az Egyesült Államok a status quo fenntartásával igyekezne fennmaradni hegemónként. A probléma csak az, hogy a legfontosabb új kihívó szerepében megjelent a Kínai Népköztársaság is, aki alapvetően hosszútávra tervez. Xi Jinping ezt a 2050-re kitűzött tervében fogalmazta meg, miszerint addigra Kína a világ vezető országa lesz. Ezen hatalmi törekvésekben természetesen jelen van a hard power, mint például a katonaság és kiber-hadviselés fejlesztése, azonban talán még ennél is kiemeltebb szerepet játszik az ország politikájában a soft power által nyert befolyásszerzés, mint például az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés, mely keretein belül a selyemút mentén lévő országoknak adott kölcsönökből megvalósuló beruházásokat kínai pénzből valósítják meg kínai cégek.  

Az 1990-es éveknél is nagyobb instabilitás

Kérdés tehát a sok konfliktusforrásból adódóan a nagy változások közepette, hogy a mostani világrend instabilabb lenne mint a világháborúk vagy a ’90-es évek után?

Káncz Csaba 5 pontba szedve válaszolta meg a kérdést. Elsőként a hírek terjedési sebességének felgyorsulásával mutatott rá, hogy mennyivel rövidebb döntési idővel rendelkeznek az országok első emberei, amiből kifolyólag sokkal könnyebben előfordulhatnak akár a felindultságból következő hibák. Másodszor a világháborúk utáni párhuzamot kiemelve, egy veszélyesebb világ képét festette le, miszerint a hidegháború két stabil blokkja csak akkor jutott volna el a háborúhoz, ha a rendszer felborul, míg most több ország nem fogadja el e jelenlegi status quot, ami nagyobb instabilitáshoz vezet. Harmadszor felhívta a figyelmet a hegemón hatalom változásakor történő instabilitásra, amelyet azzal indokolt, hogy jelenleg egy átmenetben vagyunk, nemcsak a világpolitikában, hanem a társadalomban is. Negyedjére kiemelte, hogy az eddig a fosszilis energiák körül forgó világ ezen nyersanyagforrása nagyrészben felhasználásra került, ami ahhoz vezet, hogy belátható időn belül az véglegesen elfogy és egy új energiaforrásnak kell majd helyet adjon, ezzel szintén nagy instabilitást okozva az ezen alapuló gazdaságokban és országokban. Végül párhuzamot vont az 1930-as évek végi világgal, amiből kiemelte az instabilitás okozóiként az akkori elitek adósságait, amely végül összeomláshoz vezetett, és azt összevetette az országok mostani adósságaival, amely sokkal nagyobb, mint valaha volt. A fedezetlen adósságok mellett azonban kiemelten problémás az ökológia sérülékenysége és folyamatos pusztulása, mondta Káncz Csaba, amivel elnyerte a kerekasztalbeszélgetésben jelenlévő összes ember egyetértését.

A kérdésekre válaszolva folytatásként a résztvevők fontosnak tartották továbbá a hidegháborúból forróháborúba fordulás veszélyével kapcsolatos aggályaikat is. Adott volt a kérdés: hogyan lehet megakadályozni az új világégést? Elsősorban fontos a párhuzamok szétválasztása, mondta Jeszenszky Géza. A szövetségi rendszerek felbomlottak, a hidegháborús vezető ideológia nélküli Oroszország mára „gyengébb”, illetve a hadviselés maga is megváltozott. Az elmúlt 50 év szerinte nem jó vezérfonal, hiszen az akkori atomháborút megúszva az emberek még mindig féltek a pusztulástól. A kibertér fejlesztése és az űr-hadviselés szerepének folyamatos növekedése nagy valószínűséggel kevésbé érintik majd a civileket, így a globális veszély nem akkora, mint a nukleáris fenyegetés alatt, mondta a volt külügyminiszter.

Magyarország, mint a nyugat bástyája?

Az Európai Unió szerepe nem elhanyagolható, még abban a hárompólusú világrendben sem, ahol Kína, az USA és Oroszország néz szemtől szembe egymással. Önálló pontként, bár katonailag gyenge lábakon áll, és egy egységes európai szuverenitás nélkül, gazdaságilag mégis nagy befolyással bír a világ minden részén, amellyel komoly érdekérvényesítési joghoz jut. Fontos azonban, hogy a külpolitikai döntésekhez az EU-n belül teljes egyetértésre van szükség, ami a belső széthúzás miatt néha sikertelenségbe fullad.

Így válnak tehát fontossá az egyes országok a közös európai színtéren, mint Németország a gazdasága miatt, vagy Franciaország az atomnagyhatalmi léte miatt. Azonban a nagy országok mellett az ilyen döntésekben pontosan ugyanannyira fontosak a kisebb országok is, mint Magyarország.

Magyarország hintapolitikája a legveszélyesebb saját magára nézve. A Trump utáni feltehetőleg rendeződő atlanticizmus és jelenlegi polarizáció eltűnése valószínűleg a beharangozott repedező liberális világrend újra felértékelődése felé billenti majd a mérleg nyelvét. A nyugat fenntartása érdek, mivel érték, fogalmazta meg Rácz András. Mi európaiak egy szabad világban akarunk élni, amit ehhez építeni kell és nem belülről bontani, azonban keletről ezt a szabadságot nem kaphatjuk meg.
Érdekességként vetette fel a jelenlegi kormánypárt 2010 előtti külpolitikáját, amikoris az orosz előnyomulásnak leghangosabb ellenzője volt Magyarország, mivel nem akart a keleti hatalomtól függeni, amire 4 évre Paks 2-t egy titkos szerződés értelmében kezdték meg építeni. Az ország tulajdonképpeni átzsilipelése keletre, egy a Balkán felé meginduló politikát mutat.

Utoljára végül kérdésként merült fel Magyarország potenciális fő szövetségeseinek kiléte. A kerekasztalbeszélgetésben részt vevők egyet értettek abban, hogy a nyugat nem fog összeomlani, ezért is azt javasolják fő alternatívaként, hogy arrafelé orientálódjon az ország. Az ország jövőbeli partnerei valószínűleg a jelenlegi partnerek lesznek, akik viszont a nem egyértelmű elköteleződés láttán nem feltétlenül táplálnak majd bizalmat Magyarország felé.

Utolsó gondolatként Káncz hozzátette: Magyarország nyugati beállítottsága egy ezeréves törekvés, amihez nekünk is tartanunk kell magunkat, így is részt vállalva annak megőrzésében és fenntartásában.

A történelem nem ért véget – de hová tart?

Fukuyama jövendölésével ellentétben a történelem nem ért véget, világunk nem omlott össze, azonban az egyre kiéleződőbb nemzetközi helyzetben releváns kérdés, hogy hová tart? Több más kérdéssel együtt ezt is feszegették a Beszélgetések a jövőről – A történelem nem ért véget című kerekasztal beszélgetés keretein belül.

Bár a rendszerünk összeomlása még mindig csak egy távoli rémképnek tűnik, egyre nagyobb alátámasztást kapnak a disztópikus jövőképek: az unipoláris világrendünk élén álló Egyesült Államoknak több új kihívója is akadt Oroszország és Kína személyében. Putyin fenyegetésként tekint a NATO-ra valamint az Egyesül Államokra, míg Kína multipoláris világrendet akar kialakítani. Talán mégis közeledik a világok harca? 

A Nyugat hanyatlása? Külső és belső csapások 

Egyre népszerűbb az elmélet, miszerint a Nyugat által képviselt politikai modell, az alkotmányos demokrácia, valamint a gazdasági modell, a szabadkereskedelem hanyatlóban van. A 2000-es években megrendítő csapások érték, nem csak kívülről, hanem belülről is. A revizionista nagyhatalmak, Oroszország és Kína folyamatosan kritizálják a nyugati modellt és próbálják a saját elképzelésük szerint alakítani világrendet. Az elmúlt évtizedekben mindkét állam feszegette a határait és alakította az érdekszféráját: tökéletes példa erre 2008-as grúz háború, a 2014 óta folyamatosan tartó kelet-ukrajnai konfliktus, valamint a 2015-ös szíriai beavatkozás is. Bár a másik revizionista nagyhatalom, Kína „barátságos nagyhatalomként” hirdeti magát, azonban a dél-kínai tengeri összetűzések nem erre utalnak. 

A 2008-os válságnak gazdasági hatásai mellett számos társadalmi és lélektani hatása is volt. Az emberek kiábrándultak a rendszerből, az elitekből, amely utat nyitott a populizmus és a nacionalizmus számára. 

A Nyugat kihívói 

Mint már említettük, Oroszország és Kína sem elégedett a jelenlegi unipoláris világrenddel, azonban, hogy alakítanák át a rendszert a saját elképzeléseik szerint? 

Oroszország ellenségként tekint a NATO-ra és legfőképpen az Egyesült Államokra, célja a régi orosz dicsőség és a bipoláris rendszer visszaállítása. Oroszország követeli magának a nagyhatalmaknak járó privilégiumokat. Putyin szerint a nem is olyan távoli jövőben a hatalom azé lesz, akié a mesterséges intelligencia, a jövő háborúi pedig hibrid háborúk lesznek. Ezért is fordítanak egyre nagyobb erőforrásokat a mesterséges intelligencia fejlesztésére

Oroszországgal ellentétben Kína ragaszkodik a soft power alkalmazásához, hosszútávon ez kifizetődőbb számára, mivel gyors konfliktusok veszélyeztetik kereskedelmi pozícióit. Ennek ellenére az érdekszférájából nem hajlandó engedni, amit láthattunk Tibet megszállása és a már említett dél-kínai tengeri konfliktus során is. 

A 21. század hidegháborúja? 

Az orosz-amerikai feszültséget gyakran hasonlítják a 20. század hidegháborújához. Vajon tényleg egy újabb hidegháború előcsarnokában vagyunk? Bár a közmédia szívesen alkalmazza ezt a hasonlatot, azonban fontos megemlítenünk a különbségeket a jelenlegi és a Szovjetunió összeomlása előtti helyzet között. 

Oroszország jelenlegi demográfiai, gazdasági, területi mutatói csupán töredékei a Szovjetunióénak. Valamint, míg a szovjet rendszer mögött állt egy ideológia is, amellyel legitimálni tudták tetteiket és élvezhették az emberek támogatottságát, addig a mai Oroszországban ez nem figyelhető meg. 

Tehát, Moszkvának nincsenek meg a megfelelő eszközei, hogy kiépítse azt bipoláris világrendet, amely megfelelne az elképzeléseinek, azonban nagyon destruktív és minden lehetőséget megragad, hogy aláássa a nyugati modellt. 

Multipolaritás: stabilitás vagy orwelli disztópia?

Jogos kérdés, hogy miért is lenne olyan szörnyű, ha az Amerikai Egyesült Államok unipoláris világrendjét felváltaná a multipolaritás. A klasszikus realizmus több neves képviselője, mint Morgenthau és Carr is azt vallotta, hogy a multipoláris világrend a legstabilabb rendszer. Ezt a nézetet sokan cáfolják és egy orwelli disztópia beteljesülését látják a multipolaritásban. 

Nehéz válaszolni arra, hogy melyik is a megfelelő világrend, azonban fontos figyelembe vennünk, hogy ebbe nem csak a nagyhatalmaknak van beleszólása. A kis- és középméretű államok hozzájárulási képessége a békéhez arányos a gazdasági és katonai képességeivel, azonban a destruktív képességei sokkal nagyobbak. A világrend nagyon törékeny, és Európának érdeke, hogy fennmaradjon ez a rendszer. Ebből kifolyólag Magyarország érdeke is az, hogy ne fűrészelje azt az ágat, amin ül és ne váljon azon erők eszközévé, amik fel akarják bontani a világrendünket. 

Új szereplők a világrendben - Oroszország és Kína

Új szereplők a világrendben - Oroszország és Kína

A február 22-én tartott "Beszélgetések a jövőről" kezdeményezés "Geopolitikai kihívások" előadásán a meghívott szakértők a jelenlegi világrendi és politikai változásokról tartottak vitaindító panelbeszélgetést. A szakértők abban mindannyian egyetértettek, hogy napjainkban egy átmeneti korszakot élünk, amelyben a hegemón hatalom instabilitása az egyik következmény. Ezek a változások magukban foglalják új külső szereplők megjelenését a világpolitikában, felváltva az eddigi Egyesült Államok vezette unipoláris világrendet. A panelbeszélgetés szakértői Oroszországot és Kínát tartották a jelenlegi globális rendszer  legfőbb kihívóinak.

A hidegháború vége óta az USA töltötte be a hegemón szerepet kiemelkedő katonai és gazdasági erejével, a liberális alkotmányos monarchiát és szabad versenyt képviselve a világban. A 2008-as gazdasági válságnak azonban jelentős politikai és társadalmi hatása volt és egy fajta kiábránduláshoz vezetett az unipoláris világrendben. A  bizalom megszűnt az eddig fennálló világpolitikai rendszerben és  teret kapott a populizmus és a nacionalizmus, ennek jelei például a Brexit  és a Trump elnöksége. Ez a folyamat elsősorban Oroszországnak és Kínának kedvez, hiszen lehetőség kínálkozik egy új fajta világrend létrejöttéhez több szereplővel.

Oroszország a 2000-től hatalmon levő Putyinnal többször is kétségbe vonta az unipoláris világrend „szabályait”. Az első jelentősebb provokáció az öt napos grúziai háború volt 2008-ban, amikor is a nemzetközi jog szabályait felrúgva támadást intézett egy másik szuverén állam ellen, amit számtalan hasonló eset követett.  Ilyen volt amikor Ukrajnával szemben a Krím félszigetet de facto az Oroszországi Föderációhoz csatolta,  illetve a szíriai polgárháborúban való részvétel is.  A szakértők szerint  fegyveres konfliktusaival Oroszország destruktív erőt képvisel, emellett támogatja a szeparatista mozgalmakat is, mint a katalán népszavazás vagy Florida kiválási törekvései, melyekkel igyekszik bomlasztani az államok egységét. A 2015-ös ENSZ Közgyűlésen Putyin elnök a jaltai rendszer előnyeiről beszélt, ahogyan fogalmazott „ez a rend segített az emberiségnek átvészelni az elmúlt hetven évet, és megóvta a világot a nagyobb tragédiáktól”. Egyesek szerint Putyin egy új jaltai rendszer létrehozásán dolgozik, vagyis egy bipoláris világrenden, ahol az Egyesült Államok mellett a hidegháború korához hasonlóan Oroszországé lenne a másik főszerep a globális rendben.

Kína egy más stratégia mentén alakítja a világpolitikai szerepét, hosszú távú tervekben gondolkozva. 2017-ben a Kínai Kommunista Párt 19. pártkongresszusán Hszi Csin-ping három órás beszédében kihangsúlyozta, hogy a Kínai Köztársaság 2050-re hegemón hatalom lesz a haderő és a mesterséges intelligencia fejlesztésével. Oroszországtól eltérően azonban Kína mindezt konfliktusok nélkül a soft power eszközeivel tervezi megvalósítani, melynek magyarázata exportorientált gazdaságában rejlik. Kína jelenleg elsősorban multipoláris világrendben gondolkodik és az évszázad közepére hegemón nagyhatalmi státuszba szeretné felküzdeni magát.

A szakértők szerint a mai világban angolszász-nyugati és eurázsiai tengelyről beszélhetünk, ez utóbbi a Moszkva-Peking katonai tengely. A panelbeszélgetés szakértői fontos tényezőként említették meg a két eurázsiai nagyhatalom viszonyát, azonban nem értettek egyet a köztük lévő politikai kapcsolat minőségi meghatározásában. Egyesek szerint az Oroszországi Föderáció és a Kínai Köztársaság leginkább szövetségesként tekint egymásra, amit alátámasztanak a közös hadgyakorlatok. Másfelől az eltérő nemzetközi politika ellent mond ennek az állításnak, - hangsúlyozták néhányan a szakértők közül - és a két nagyhatalom között sokkal inkább vetélkedés áll fenn. Ezt az állítást leginkább a közép-ázsiai kínai befolyás növekedés folyamata példázza, hiszen az utóbbi két évtized során fokozatosan kiszorul a térségből a hagyományosan szoros gazdasági, politikai, kulturális és katonai kapcsolatot ápoló Oroszország és a helyét Kína veszi át. Másik érdekes pont a növekvő kínai bevándorlás Szibériába, a szakértők szerint körülbelül 1 millió kínai bevándorló érkezett Oroszország legkeletibb tartományába csak az elmúlt pár évben. Egyesek szerint ez a jelenség a jövőben konfliktushoz vezethet a két nagyhatalom között.

Az előadás sok érdekes kérdést vetett fel és válaszolt meg a jövővel kapcsolatban. Ami biztos, hogy új szereplők és helyzetek vannak kilátásban a világpolitikai rendben, ahol Oroszország és Kína jelentős szerepet fog játszani. A nagy kérdés már csak az, a többi geopolitikai szereplő miként fog reagálni a Moszkva-Peking tengely világpolitikai térnyerésére és ambícióaira.