Idén ősszel Oroszország látogat meg téged!

Miközben úgy tűnik Ukrajnának sikerül megállapodnia - igaz elég borsos áron és minden tartozást rendezve - a téli gázszállításról a Gazprommal, az elmúlt napokban ismét Oroszország felé kell fordítanunk tekintetünket. Ezúttal azonban nyugat-európai országok neve is felmerül.

Az elmúlt napokban – kedden és szerdán – több alkalommal is Orosz stratégiai bombázók és elfogó vadászrepülőgépek repültek közel más államok légteréhez. Bár nem léptek be azokba, ezen kalandok mikéntje mégis aggodalomra adhat okot.

A fekete-tenger fölött - Törökországtól nem messze - négy, a Balti-tengeren hét, Norvégia partjainál pedig nyolc repülőgépből álló kötelékek merészkedett vészesen közel.  Bejelentés nélkül, rádióikat és transzpondereiket kikapcsolva tették mindezt. Utóbbi különösen veszélyes, hiszen e nélkül a nagy teljesítményű radarok is csak távolságukat tudják jelezni, a polgári légirányítás pedig nem is észleli őket.
A Norvég partoknál feltűnt nyolc gép közül pedig kettő tovább haladt, egészen Portugália partjaiig, ahonnan végül visszafordult.

Minden esetben az adott ország, vagy a NATO gépei kísérték őket, miután a rádiós kapcsolatfelvételre nem reagáltak.

Egyik alkalommal sem történt szuverenitás megsértése, annak már komoly nemzetközi jogi következményei lettek volna.  A NATO hivatalos közleményében „szokatlan” incidensek sorozatának nevezte a történeteket.

 A háttérben meghúzódó okokról keveset tudunk – legyen az erődemonstráció, hadgyakorlat, vagy felderítés – mindenesetre új megvilágításba helyezheti a szervezeten kívül eső Svédek és Finnek helyzetét. Egy kedden nyilvánosságra hozott közvélemény kutatás eredménye szerint a mérleg nyelve átbillent a NATO csatlakozást támogatók javára Svédországban. Ez az egy hónapja történt tengeralattjáró-hajsza, valamint a szintén orosz repülőgép által elkövetett légtér megsértés fényében nem váratlan.

Azt azonban, hogy az esetleges csatlakozás és az eddigi semlegesség feladása milyen következményekkel járhat, nehéz megmondani.

források:

http://www.washingtonpost.com/world/europe/nato-says-russian-jets-bombers-circle-europe-in-unusual-incidents/2014/10/29/6098d964-5f97-11e4-827b-2d813561bdfd_story.html?TID=SM_FB

http://apps.washingtonpost.com/g/page/world/two-days-of-russian-aircraft-intercepts/1422/

http://444.hu/2014/10/31/igy-nez-ki-egy-a-brit-legter-fele-tarto-orosz-atombombazo/

http://www.nato.int/cps/en/natohq/news_114274.htm?utm_source=facebook&utm_medium=smc&utm_campaign=141031%2Bphoto%2Bbear

Brüsszel mégsem fenyíti a nagyokat

Az Európai Bizottság mégis elfogadta a francia és az olasz költségvetést

Első körben az Európai Bizottság elfogadta a jövő évi francia és olasz költségvetési tervezetet. Az euróövezet tagállamainak még a hónap közepén kellett benyújtaniuk tervezeteiket a Bizottsághoz. Ekkor még komoly esély volt arra, hogy a 2015-ös francia és olasz költségvetés nem fog megfelelni a kritériumoknak. Szerdán azonban Jyrki Katainen finn gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztos pozitívan nyilatkozott.

A múlt héten több eurózóna tag költségvetését kritizálta az Európai Bizottság, amelyek között ott volt a francia és az olasz tervezet is. Most szerdán azonban a leköszönő Bizottság mégis elfogadóan nyilatkozott ezekről.

„Miután figyelembe vettük az utóbbi napokban kapott bővebb tájékoztatást és a változtatásokat, hirtelen nem tudok olyan esetet mondani, amely súlyosan nem felelne meg, és negatív véleményre kötelezne minket ebben a fázisban.”- mondta Jyrki Katainen a bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős finn tagja.

A legfőbb probléma az volt, hogy Franciaország tervezetében csak 4,3 százalékos költségvetési hiány szerepelt, amelyet 2017-re se tudtak volna az elvárt 3 százalék alá szorítani. Igaz az olasz kormány három százalék alatt tartotta volna a költségvetési hiányt, de Brüsszel a vállalt strukturális deficitcsökkentéssel nem volt megelégedve.

A hét elején Rómában és Párizsban bejelentett kiigazítások, azonban megnyugtatták a Bizottságot. A francia gazdasági miniszter Michel Sapin hétfőn egy 3,6 milliárd eurós hiánycsökkentést jelentett be. Továbbá a strukturális deficitet 0.5 százalékkal csökkentenék, amely bőven több mint az eddig vállalt 0,2 százalék, de még mindig nem a Brüsszel által elvárt 0,8. A francia kormány ezt leginkább az adócsalás visszaszorításával érné el, derül ki a miniszter Bizottságnak írt leveléből. Illetve további pénz fog befolyni abból, hogy a vártnál alacsonyabbak lesznek a francia kormány költségei az államadósság kamatai után. Emellett az EU közös költségvetésébe se kell annyit befizetniük a francia gazdaság vártnál rosszabb teljesítménye miatt.

Az olasz miniszterelnök Matteo Renzi szintén hétfőn jelentette be, hogy az olasz kormány mégis talált 4,5 milliárd eurót, amivel csökkenteni tudják kiadásaikat. Pier Carlo Padoan olasz gazdasági miniszter pedig Brüsszeli levelében azt írta, hogy a kormány eláll a tervezett 3,3 milliárd eurós adócsökkentéstől. Ez utóbbiból és további megszorításokból áll össze a Renzi által emlegetett 4,5 milliárd.

Ez még nem jelenti azt, hogy a francia és az olasz kormány fellélegezhet, de mindenesetre nyugodtabban várhatja a november végét. Ugyanis november 30-a a következő időpont, amikor a bizottság véglegesen dönt a költségvetési tervezetekről, miután részletesebben is átvizsgálta azokat.

Régóta húzódó vita az EU-ban, hogy a költségvetési szabályokat a nagyobb tagállamok nem tartják be olyan szigorúan, és ezt Brüsszel nagyrészt el is nézi. A most szigorúbb fellépést sürgető Németországgal is történt hasonló eset. Emellett egy másik dilemma a régóta stagnáló európai gazdaságban, hogy a megszorítások és a szigorú költségvetés szabályok helyett a gazdaságélénkítést támogassák-e.

(New York Times, Bloomberg, EUobserver, BBC, Deutsche Welle, Wall Street Journal)

A zongorista - damaszkuszi "soft power"

Szíriában egy palesztin menekült pick-upján szállítja zongoráját és így játszik Mozartot, Chopint vagy Rahmanyinovot. Máskor egy-egy dalt ad elő az ENSZ élelmiszersegélyekről. Ayham élete nem egyszerű. Az életben maradás minden nap egyre nehezebb: romok, éhezés és lövöldözés a menekülttáborban.

AFP, Getty Images

A zongorista című film juthat eszünkbe, ha megismerjük a 26 éves Ayham al-Ahmed történetét. Magát Ayham-ot is nagyon megérintette, a Władysław Szpliman világháborús történetét feldolgozó filmdráma, amit először 2007-ben látott. Soha nem gondolta volna, hogy hasonló helyzetbe kerülhet, mint lengyel példaképe.

Ayham családja sok palesztin menekülthöz hasonlóan Szíriába települt az 1948-49-es háború következtében. A Damaszkusz déli részén található menekülttáborban élnek Jarmukban, ahol 200000 palesztin élt rettenetes körülmények közt, közülük 150000 menekült. Ma csak tizennyolcezren maradtak Jarmukban, az elzárt és lebombázott városrészben, Damaszkusz ostroma miatt.

Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) januárban 7000 élelmiszer csomagot, 10000 gyermekbénulás vakcinát és más orvosságot küldött a tábor lakóinak. Jarmukban szükség is van a humanitárius segélyekre, Ahmed-ről, a Facebook-on közzétett fotókon is jól látható, hogy napról napra egyre soványabb. Az ostrom kezdete óta 70 kg-ról 45 kg-ra fogyott. A menekülttáborban több százan halnak éhen évente. A kormányzatot több aktivista vádolja, hogy az éhezéssel taktikázik.

Ahmed családjától nem áll messze a zene, édesapja egy vak hegedűs. Fiatal zongoristaként Ahmed, a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban szeretett volna tanulni, de erre sajnos nem volt lehetősége. Korábban napi 7 órát is gyakorolt, kedvencei Bachtól, Mozarton és Chopinen keresztül Rahmanyinovig tartanak, de a klasszikus művek mellett szereti a jazzt és az arab zenét is. "A zongoristát", azaz példaképét Szpliman-t követve zenét is szerez. A dalok címe olyan, amit minden nap átél: "Testvér, hiányzol Jarmukban", "Nincs víz", vagy "Az ENSZ élelmiszerdoboz". Egyik dalát az "éhenhalt mártíroknak" ajánlotta. Műveit az általa alapított gyerekekből és fiatalokból álló kórussal adja elő. Sokan kritizálják az egyszerű akkordokat és az utcai zenélést, de műveiben Jarmuk élete köszön vissza és talán ez fontosabb, mint a zeneiség. 

A szír lázadók szerint a zene propagandaeszköz lehet, hogy javítsa a morált, Ahmed szerint azonban ez nem egy hősies tett, Jarmukban élni szánalmas és ő csak ezt hirdeti. Ahmed sajnos egy ideje nem lépett fel, mert megfenyegették, de erről nem igazán beszél, bár ez érthető egy polgárháborús időszakban, ahol naponta veszti életét sok-sok ember. A dzsihádisták megtiltották Jarmukban a zenélést. A zongorát ráadásul sokan elutasítják az arab világban, ezért egyre nehezebb helyzetbe kerül, de ő talán még erről is írna egy dalt... 

Észak-Korea, az emberi jogok élharcosa

Az egyre fokozódó nemzetközi nyomás hatására Észak-Korea nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy meggyőzze a világot: az ország élen jár az emberi jogok védelmében. Nehéz ezt egy olyan országról elhinni, amely hírhedt poltikai munkatáborairól és az itt-ott eltűnő külföldi turistákról, ám ez egy kicsit sem vette el a phenjani vezetés kedvét a próbálkozástól.

Észak-Korea már elég régóta célpontja az emberi jogi kritikáknak, különösen az Egyesült Államok és az ENSZ részéről. A kommunista rezsim eddigi válaszai kimerültek a tagadás és bármiféle külföldi megfigyelés elutasításában. A helyzet azonban megváltozott, és Phenjan több fronton is szembeszállt a külföldi vádakkal.

A talaj akkor kezdett forróvá válni Észak-Korea alatt, amikor idén februárban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának egyik megfigyelő bizottsága jelentést készített az emberi jogok helyzetéről az országban. A jelentés számos súlyos jogsértésre fényt derített, kiemelve azokat a politikai munkatáborokat, amelyekben akár 120 000 embert is fogva tarthatnak. Önmagában a jelentés még kevés lett volna, de azt alapul véve az Európai Unió és Japán egy közös határozattervezetet nyújtott be az ENSZ Közgyűléshez. A tervezetben szankciók bevezetése mellett arra kérik a Közgyűlést, hogy emberiség elleni bűncselekmények miatt idézze a Nemzetközi Büntetőbíróság elé Észak-Koreát.

Habár a Közgyűlés határozatai nem kötelező erejűek, egy sikeres szavazást követően akár a szélesebb jogkörökkel rendelkező Biztonsági Tanács is felveheti az ügyet napirendjére. Kérdéses azonban, hogy Kína, mint a Biztonsági Tanács állandó tagja megvétózna-e egy ilyen tervezetet. Sokak számára ez valószínű forgatókönyvnek tűnik, hiszen Kína eddig is az észak-koreai rezsim fő védelmezője volt.

Az EU és Japán által benyújtott javaslatra válaszul az észak-koreai vezetés kidolgozta saját határozattervezetét, melyben az ENSZ emberi jogi tevékenységében való részvételüket és elsősorban a gyermekek jogaiért tett erőfeszítéseiket méltatják, különös figyelmet szentelve az ingyenes oktatási- és egészségügyi rendszerüknek. A tervezetet nem hozták nyilvánosságra, csupán egy zárt ajtók mögött megrendezett találkozón ismertették közel 60 meghívott diplomatával.

A bírósági eljárás réme más, korábban nem látott reakciót is kiváltott. Észak-Korea újabban több sajtótájékoztatót is tartott a témában és még a feltett kérdésekre is válaszolt, ami igen szokatlan a részükről. Ezen kívül elismerték ún. „javító munkatáborok” létezését, de a hírhedt politikai táborokról továbbra is hallgatnak. Hogy a szavakat tettek is kövessék, belső források szerint foglyok tízezreit költöztetik ki a legnagyobb ilyen táborból. Állításuk szerint a vezetés terve az, hogy a foglyok helyére földműveseket telepítve a táborokat kollektív farmként mutassák be a külvilág számára.

Több diplomata is meghökkentőnek találta ezeket a fejleményeket, ugyanakkor fontos előrelépésként értékelték, hogy egyáltalán foglalkoznak a kérdéssel.

Források:   http://english.chosun.com
                  http://reuters.com
                  http://japantimes.co.jp/
                  http://koreatimes.co.kr

Új szelek fújnak Svédországban?

Fel tudja-e a rázni a kicsit beszürkült skandináv országot az őszi svéd választásokat megnyerő Szociáldemokrata Munkáspárt, mely végül a Zöld Környezetvédő Párttal alkotott koalíciót, azonban így is kisebbségben kormányoznak.

Sok kérdés, találgatás merült fel, hogy a volt jobbközép vezetéshez képest mennyire lesz gyenge Svédország új kormánya.

Eddigi rövid irányításuk alatt is már sok minden történt a skandináv országot illetően. Az elmúlt napok sokat tárgyalt témája az orosz jelenlét a térségben. Bár a mai napig nem tisztázott, hogy a svéd haditengerészeti hajók mi után is kutattak,de az kétségtelen, hogy ilyen aktivitást a hidegháború óta nem tapasztalhattunk, ugyanis az 1970-es, 80-as években gyakori volt, hogy átvizsgálták a Balti-tengert szovjet tengeralattjárók után kutatva (bár szinte mindig sikertelenül).

A titokzatos - orosznak vélt - tengeralattjárónál azonban sokkal bizonyíthatóbb az orosz légierő aktivitása Európa légterében. A tavalyi évi adatokhoz mérten sokkal nagyobb az orosz jelenlét a Balti-tenger környékén, így nem meglepő, hogy Svédországon kívül a többi szomszédos ország is megerősítené a katonai jelenlétét a határok mentén. A napokban készített svéd közvélemény-kutatás szerint most először több a NATO-hoz való csatlakozást támogatók száma, mint az azt ellenzőké. A svéd kormány Finnországgal közösen szeretné megvizsgálni a NATO-hoz fűződő viszonyát, jelenleg az Észak-atlanti Szövetség által 1994-ben indított Partnerség a békéért program aktív tagjai. A szociáldemokrata honvédelmi miniszter, Peter Hultqvist javaslatát pedig a jövő héten tárgyalja a svéd parlament, a Riksdag, miszerint a kötelező katonai szolgálatot szeretné ismét bevezetni.

Az új kormány már a megalakulásakor jelezte, hogy el kívánja ismerni Palesztinát, ez pedig október 30-án hivatalosan is megtörtént. A svéd külügyminiszter, Margot Wallström sajtótájékoztatón tett bejelentést, kitérve arra, hogy úgy véli a nemzetközi jogi feltételek teljesültek Palesztina esetén; van egy meghatározott terület, állandó népesség és egy kormány, valamint reméli, hogy követendő példaként szolgálhatnak Nyugat-Európa számára.  Izrael visszahívta svéd nagykövetét konzultációra, az azonban nem derült ki, meddig marad Izraelben. Az izraeli külügyminiszter, Avigdor Lieberman „szerencsétlen döntésnek” nevezte az államelismerést, mely a szélsőséges palesztin erőket erősítheti meg. Továbbá egy nyilatkozatában gunyorosan megjegyezte, hogy a Közel-Keleti kapcsolatok bonyolultabbak egy önmagától összeszerelődő IKEA bútornál.

A fentiek tükrében a baloldali vezetés igyekszik határozott lépéseket tenni a változások irányába, egyelőre kevéssé érzékelhető, hogy kisebbségben kormányoznak. Az egyre intenzívebb orosz fellépések miatt  Európa és a NATO számára is felértékelődhet Svédország szerepe. A közel-keleti kapcsolatokban pedig üde színfoltként jelenik meg Svédország, a nyugati államok előfutáraként próbál a konfliktus tekintetében olyan precedenst teremteni, mely a megrekedt béketárgyalásokat felélesztheti.

Vissza a jövőbe?

Úgy néz ki nem csillapodnak a gázai kedélyek, szent imahelyért dúlhat a következő háború.

Izrael az éjjel lezárta a Siratófal mellett található al-Haram al-Sharif-ot melyet az Iszlám vallás harmadik, míg a zsidó vallás legszentebb helyének tartanak. Az intézkedés kiváltó oka egy szélsőjobboldali eszméket hirdető rabbi, Yehuda Glick meggyilkolása volt. Az izraeli hatóságok később megölték azt a 32 éves férfit, aki feltehetően felelős volt az incidensért. A palesztin Moataz Hejazit azután lőtték le, hogy az tüzet nyitott a házát bekerítő rendőrökre.

A környékbeli palesztin szemtanúk szerint a hivatalos közleményekben szereplő körülmények azonban nem felelnek meg a valóságnak. Egy az Abu Tor negyedben élő palesztin forrás szerint, a hajnal fél hatkor történt akció során Hejazi fegyvertelen volt. Több, a környéken élő szemtanú szerint, a rendőrök rájuk lőttek amikor megpróbálták elhagyni otthonaikat, hogy megnézzék mi történik. Egyesek szerint a férfi feltűnésekor a rendőrök majdnem azonnal tüzet nyitottak.

Az esemény összetűzéshez vezetett a helyi fiatalok és az izraeli rendfenntartó erők között. A negyedet órákig könnygáz borította, a helyiek pedig kövekkel támadtak a rendőrökre. A palesztin vöröskereszt szerint a konfliktusban szerencsére nem sérült meg senki.

Az Al-Aqsa mecset ahol Glicket meggyilkolták, elméletileg minden vallás gyakorlói számára látogatható, ám az Izraeli állam megtiltotta, hogy nem-muszlimok is imádkozhassanak a helyszínen, biztonsági okokra hivatkozva. Yehuda Glick meggyilkolása előtt épp egy konferencián vett részt, mely azért küzd, hogy a zsidók is imádkozhassanak az imahelyen.

Abbas elnök hadüzenetnek tekinti az imahely lezárását, mindeközben az izraeli elnök, Benjamin Netanyahu az iszlám radikalizmust és a palesztin vezetést teszi felelőssé. Nem sokkal több, mint egy hónap telt el a legutóbbi tűzszünet megkötése óta, ám a fegyveres konfliktusok még mindig rendszeresek a két állam között. Lassan úgy néz ki a képlet egyre egyszerűbb. Vagy a sarkára áll a nemzetközi színtér és közbeavatkozik a két fél „szélmalomharcába”, vagy tovább üvöltik a fotelből: „Liberté, égalité, fraternité!”

források:
http://news.nationalpost.com
http://www.aljazeera.com

http://www.bbc.com

Nyugat-Afrikában a helyzet változhat?

A nyugat-afrikai Burkina Fasoban tömegek tüntetnek az utcákon. A jelenlegi kormány alkotmánymódosítási törekvése ugyanis lehetővé tenné, hogy a már 27 éve hatalmon lévő miniszterelnök a 2015-ös választások alkalmával ismét indulhasson a miniszterelnöki posztért.

Blaise Compaoré 1987-ben került hatalomra Burkina Fasoban egy puccs következtében, politikai karrierje során tehát egyáltalán nem számít meglepő fordulatnak az általa nemrég benyújtott tervezet.  Nem ez lenne az első alkotmánymódosítás a 27 év folyamán, Compaoré ugyanis 2000-ben szintén egy hasonló kiskaput talált későbbi hatalmának biztosítása érdekében.

Ez a lehetséges kimenet azonban már nem csak az ellenzéki politikusok ellenszenvét váltotta ki, Burkina Faso lakossága is felemelte hangját (vagy éppen fakanalát) a miniszterelnök elképzelése ellen.

(A felemelt fakanál egy egyértelmű kifejezése a lázadásnak, egy tradicionális szokás, melyet a nők alkalmaztak anno a férfiakkal szembeni nemtetszésük kifejezéseként)

Több tízezer ember vonult kedden Burkina Faso fővárosában, Ougadougouban az utcára, hogy kinyilvánítsák véleményüket az alkotmány 37. cikkelyének módosításával kapcsolatban. A tüntetők köveket dobálva, fakanalaikat a levegőbe emelve, zsibongva vonultak végig a főváros centrumán. Az emberek transzparensekkel is kifejezték elégedetlenségüket az államfővel és tevékenységével kapcsolatban, melyeken Compaoré-t az ország és a kontinens ebolájaként azonosították. Természetesen a helyi rendőri erők nem hagyták szó nélkül a demonstrációt, könnygázt és vízágyút vetettek be a tömeg oszlatása érdekében, illetve több embert őrizetbe is vettek. Ez azonban nem tántorítja el a tüntetőket, továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett.

Zéphirin Diablé, az ellenzék vezetője a tüntetést „fenomenális siker”-nek nevezte, szerinte ez volt „az utolsó figyelmeztetés” annak érdekében, hogy a miniszterelnök „még a mai napon” visszatáncoljon, továbbá Diablé azt is hangsúlyozta, hogy a változások ideje „most van vagy soha”- számolt be róla a Spiegel.

Nem árt azonban a helyzetet kellő óvatossággal kezelni és nem előre inni a medve bőrére, ugyanis a tervek szerint a parlament fog szavazni csütörtökön az alkotmánymódosításról. Ha a parlament elfogadja a javaslatot, azzal Compaoré nem csupán a következő választásokon indulhatna, hanem ez egyúttal azt is jelentené, hogy az azt követő időkre (15 évre) is legitimmé tehetné miniszterelnöki jelölését.

Források:

www.suddeutsche.de

www.spiegel.de

www.bbc.com

"Nézelődnek" az oroszok?

Két napja orosz nagy-hatótávolságú bombázók és vadászrepülőgépek manővereznek az Északi-, a Balti-és a Fekete-tenger térségében. Az orosz légierő ilyen mértékű aktivitása Európa felett igen szokatlan - tette közzé a NATO szerdán Brüsszelben.

Október 28. délután fél három. Radarok hét orosz vadászrepülőt észleltek a Balti-tenger felett. Négy NATO ország gépei szálltak fel a Szövetség légterének védelmében. Német Eurofighterek a Finn-öböl felett azonosításra szólították fel az orosz gépeket, mire azok a Balti-tenger felé vették az irányt, ahol is dán, finn és svéd légi kíséretet kaptak. A vadászrepülő-kíséret bevett eljárás a Szövetségnél, amennyiben azonosítatlan légi járművet fedeznek fel a légtérben.

Október 29., hajnal. Négy orosz gépet észleltek nemzetközi légtérben repülve a Fekete-tenger felett, ezeket a Török Légierő tartóztatta fel, és kísérte tovább. Mindeközben a Balti-tenger térségében újabb vadászok bukkantak fel, melyek azonosítás helyett visszatértek orosz bázisaikra.
15 órakor a Norvég Királyi Légierő F-16-os vadászgépei négy stratégiai bombázót és négy vadászrepülőgépet kezdek el követni, melyek közül hat a találkozáskor visszafordult, kettő pedig a norvég partok mentén Dél- Nyugatra folytatta útját az Északi tenger felett. A gépek 16 óra tájékán tértek vissza az anyaországba. Ugyanebben az órában a Portugál Légierő két orosz gépet szólított fel azonosításra.

Az orosz katonai repülőgépek egy része nem egyeztetett a civil repülésirányítással, nem közölt útvonaltervet, és nem tartott semmiféle rádiókapcsolatot, ami igen nagy veszélyt jelent a civil légiközlekedésre.

Az Ukrán-válság kezdete óta felerősödött az orosz katonai jelenlét a régióban. Nemzetközi légtérben és vizeken nagyobb számban jelennek meg katonai repülők és hadihajók. A Baltikum határainak pedig különös figyelmet szentel a NATO.

Az elmúlt két nap eseményeit fokozva, a lett haderő ma délelőtt, október 30-án, az ország tengeri határainak közvetlen közelében, a szárazföldtől 13 kilométerre fedezett fel egy orosz hadihajót. Az Észt Légierő parancsnoka -Jaak Tarie- ugyanakkor óva intett a pániktól, kijelentette, hogy Észtországot nem fenyegeti veszély, és szerinte "nem szokatlan" az orosz aktivitás a Balti-térségben.

Ami a NATO-nak szokatlan, az észteknek megszokott. Lehetséges volna, hogy az Ukrán-válság kezdetéig csupán nem figyeltünk volna a Baltikumra? Vajon mi számít "megszokott katonai jelenlétnek" Európában?

http://diepresse.com/

http://www.welt.de/

http://www.aco.nato.int/default.aspx