Az Ebola nem nyugszik. Vajon hány áldozatot írhatunk még a számlájára?

2013 decemberében ütötte fel fejét a nyugat-afrikai Guinea-ban a mára már egyre többet emlegetett Ebola. Ez csak a kezdet volt, a kór már megjelent azóta a szomszédos országokban is, beleértve Sierra Leone-t és Libériát, mindemellett Afrikán kívül is nő a megbetegedett személyek száma. Ez a járvány mondható a korábbi megjelenéseit alapul véve a legsúlyosabb és leginkább pusztító Ebola-járványnak az elmúlt időszakban.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint több mint 8000 főt fertőzött meg az Ebola, ebből körülbelül 4000 fő életét is vesztette idáig (a jelentés szerint 230 fő körüli a kórban elhunyt egészségügyi dolgozók száma). A járvány riasztó sebességgel terjed a lakosság körében, országhatárokat, nemet, kort figyelmen kívül hagyva.

Az Ebola egy igen összetett betegség, a megfelelő gyógymód megtalálása még várat magára. Ugyanakkor elmondható, hogy egy olyan járványról van szó, mely már nem csupán három különböző ország, Guinea, Libéria és Sierra-Leone lakosságát érinti. A határokon átnyúló népességmozgás, illetve a kereskedelmi és társadalmi tevékenységek továbbra is növelik az Ebola gyors terjedésének esélyét. A betegségben ugyanakkor nem csak ez előbb említett tények az elrettentőek, a helyi lakosok hozzáállása és ismeretei is hozzájárulnak a helyzet súlyosbodásához. Félelem, félreértés, a tájékozottság hiánya, illetve bizonyos helyi szokások is növelik a járvány terjedésének esélyét és bonyolítják a fennálló helyzetet. A lakosság egy része az Ebola létezését cáfolja, míg mások azt gondolják, a betegséget nem szükséges kezelni vagy éppen tanácsosabb figyelmen kívül hagyni, mint inkább segítségért fordulni.

A betegség megterheli a már eddig is gyenge egészségügyi rendszerek kapacitását. A járvány által sújtott országok rendelkeznek ugyanis a világ leggyengébb egészségügyi rendszerével. Az Ebola-ra fektetett hangsúly azt a veszélyt is magában hordozza, hogy eltereli a figyelmet más betegségekről, illetve az alapvető védőoltásokról.  Túl sok olyan ember van, aki kerüli az egészségügyi központokat, tucatnyi beteg szökött már meg kórházakból és klinikákról. A korai diagnózis jelenti a legjobb és legnagyobb esélyt a túlélésre.

Nagyobb nemzetközi szervezetek is jelen vannak természetesen a térségben. Többek között az UNICEF és a WHO jelentéseiből is kiderül, hogy különböző szállítmányokkal (fertőtlenítőszerek, védőfelszerelés, gyógyszerek, oltások stb.) próbálják enyhíteni az Ebola súlyosbodását. Továbbá önkéntesek, a szervezetek munkatársai mind azon vannak, hogy felhívják a lakosság figyelmét a betegségre, annak tüneteire, a továbbterjedés módjaira, a higiénia fontosságára, illetve arra, hogy honnan kérhetnek segítséget. A kérdés csupán az, hogy mindez az erőfeszítés elég lesz-e ahhoz, hogy a helyi közösségek bizalmát elnyerjék és az Ebola terjedésének sebességét csökkentsék?