A mai műsor:

„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”

avagy Joris Luyendijk Elkendőzött valóság című regényének könyvbeszámolója

Rendezte: az ÉLET

Producer: Volksrant

Főszerepben: a világhírű Joris Luyendijk

Statiszták: Földünk Lakossága Színjátszó Kör

Vágó és hangmérnök: az éppen aktuális hatalmi elit

Operatőr: Kozma Gergely

Nyitány

Mint sehol és semmikor az életünkben, úgy a médiában sincs olyan, hogy pártatlanság, avagy pusztán objektív véleménynyilvánítás. Minden egyes tettre, illetve mondatra kihat a cselekvőjének az aktuális attitűdje. A jó kapcsolatok fontossága, mint mindenhol –, de talán az újságírás szakmában még inkább – igencsak kiemelkedő. Ismét viszontláthatjuk egy kellően hiteles forrásból, hogy a világunk tulajdonképpen egy nagy korrupt rendszer, és minden mindennel összefügghet. Aki ügyes, az a korrupciót az előnyére fordítja, ám így ő maga is korrupttá válhat, vagy ha nincs szerencséje, akkor a rendszer feláldozza őt a becsületesség és tehetetlenség oltárán.

1. felvonás

Az újságírók élete nem csak játék és mese: hallottak már a gonoszról, a kemény elvárásokról és megpróbáltatásokról, amelyeknek nap, mint nap ki vannak téve. Továbbá a „tipikus sztereó”, akarom mondani sztereotipikus gondolatok a hírszolgáltatókat is megkörnyékezi. Ugye milyen nehéz levetkőzni az előítéleteinket és tiszta lappal közeledni a másikhoz?

Akik nagyon figyelnek, azok még kisebb betekintést is nyerhetnek a médiabirodalom „nagyjainak” színfalak mögötti munkájába is. Az olvasmány emellett érdekes és izgalmas szakzsargont tár elénk, amely növeli a mű értékét és szakmaiságát.

2. felvonás

A szerző szembeállítja a két nagy riválist: a diktatúrát a jól bevált demokráciával. Művében mindkét oldal megfelelő szereposztást kap, mivel egy demokratikus szemléletű főszereplőtől kapunk egészen jó tapasztalati leírást a diktatúrák világáról. A kontraszt tehát kellően érzékelhető. Mindezek mellett, ami számomra kitűnt és érdekes tanulságként is megfogalmazódott, hogy tényleg nem mindegy, hová születünk. Azt hiszem, az itt elhangzottak és a mű befogadása után ez igazolható és érezhető is, de legalábbis elgondolkodtató.

3. felvonás

A műalkotás jól szemlélteti a médiaháború jelenségét: miként és hogyan zajlik a hírvadászat, a dilemma, hogy mit, mikor, hol és hogyan adhatnak le a közönségnek. Bemutatta a személyi szabadság erős korlátozását: miképpen sem a mediatőr, sem pedig az interjúalany nem kérdezhet, illetve válaszolhat szabad akaratának megfelelően. Vagy ha éppen ezt meg is tehetik, akkor sem mindegy a médiának, hogy ki és hogyan mondja el az információkat. Így az elénk tárt hírekben joggal kételkedhetünk. Előre legyártott híradás? A média azt közvetíti, ami a népnek kell, vagy inkább, amit tudatni akarnak vele, azaz nem feltétlenül a teljes és valós igazságot. Mert az igazság sokszor fáj. Aki nem hiszi, járjon utána!

A műből szókimondó magánvélemény árad, amely képes a téveszméket elsodró erővel hatni. A hétköznapi –, már a tanulmányainkból ismert – példákkal kézzelfogható és szemléletes képet tár elénk az adott térségről. Az olvasottak pedig újabb perspektívába helyezhetik a történelmi ismereteinket.

Záró monológ

Az embereket sokszor a kételkedés, a rákérdezés és a kutakodás viszi előrébb, segíti a fejlődésben, így tehát egy bizonyos fokig egészséges és hasznos. Amennyiben viszont már mindennel szemben kételyeink támadnak, úgy egy önpusztító spirált is beindíthatunk. „Ha már a CNN hírmondói sem beszélnek igazat, mi végre lett a világ? Ki a színész, és ki mondja a saját szövegét? Honnan tudhatok bármit is biztosra venni a jövőben?” Hát sajnos talán semmit, illetve csak egy dolgot, azt, hogy itt fogjuk hagyni ezt a „színházat”, ami viszont nem hagy túl felemelő érzést maga után, legalábbis egy ilyen „előadás után”… [Függöny le.]

Egy néző véleménye

„Tetszett a mű, végre nem egy kényszerből >>mi-a-francért-kell-még-ezt-is-elolvasnom<< kategóriájú, hanem élvezhetően ismertetett meg velünk egy >>másik világot<<”. Köszönjük.

Források:

Shakespeare

Ákos

Hupikék törpikék

„Tuti idézetek”