Kendőzetlen valóság

Az Elkendőzött valóság című könyv Joris Luyendijk műve, aki egy nagyon népszerű holland újságíró. Azt próbálta bemutatni számunkra, hogy miként is működik a média birodalma, hogyan próbálnak minket olvasókat/tv nézőket befolyásolni az által, hogy miket is mutatnak be nekünk esténként a híradóban, reggelente az újságárusnál.

            Elmesélte, hogy ő is olyan szemmel nézett először az arabokra, amikor huszonéves egyetemistaként bejárta Szíriát, mint a legtöbbünk gondol rájuk: zászlókat égetnek, gyűlölik a Nyugatot. Ugyanakkor, amikor odaérkezett, észre kellett vennie, hogy csak becsapnak minket: biztonság van, nem lopnak és ugyanúgy viccelődnek (néhány viccet meg is oszt velünk), mint mi, hasonlóak a fiatalok témái, és mindaz megtalálható ami nálunk (talkshow, pletykalap).

            A könyv fő helyszínei a Közel-Keleten voltak és a 2000 utáni eseményeket mutatja be úgy, ahogyan eddig nem láthattuk. Elmesélte, miként is folyik igazából a hírek beszerzésének menete. Különböző sajtókonferenciákon összegyűlnek az újságírók, és ott kicserélik egymás között az információkat.

Számomra a legsokkolóbb az volt, amikor azt írta le, hogy azok az emberek, akiket látunk jajveszékelni a romok felett, mind csak oda vannak állítva, és napjában többször is előadják ugyanazt a műsort a különböző nemzetek újságíróinak. Az egész díszletet összeállították: „parázsló orvosságos fiolák és feketére pörkölődött telefonok, köztük klaviatúrák”. A legtöbb riport is össze volt állítva (példa erre a Hasszán Naszrallah-féle interjú), bármit kérdezett, arra előre megírt válasz volt, semmi újdonság.

Az egész újságírás hátteréről is engedett bemutatást adni. Leírta, milyen sok gyanús emberrel kell jóban lenni, ha az ember szeretne eljutni egyik veszélyes országból a másikba. Milyen sok pénzt kellett kifizetni ezeknek a kapcsolatoknak a vízumokért, de ez még mindig nem biztosítja az embereknek a szabad átjárást a határon, mivel a határőrök is ugyanolyan korruptak, mint az egész rendszer. Ugyanis a diktatúrák mibenlétéről is ír: nem lehet biztos benne az ember, hogy az aktuális fordítója nem a titkosszolgálat embere. A híreket ellenőrizte és cenzúrázta a kormány, és itt jött a másik újdonság: az arab világot is ugyanúgy manipulálják, mint minket. Példának hozta azokat a szalagcímeket, mint: „Külföldi ápolónők AIDS-szel fertőzték meg a líbiai csecsemőket”, illetve a legtöbb negatív dologért is természetesen a zsidók a felelősek.

Maga a könyv lecsengése inkább negatívan hatott bennem. Azt eddig is sejtettem, hogy nem teljesen úgy folynak a dolgok, ahogyan azt a média bemutatja, de azt nem hittem volna, hogy ennyire befolyásolnak minket. Azt nem tudom, hogy a könyv megírása eltelt időben milyen változások történtek a régióban, de mindenféleképpen meg kell állapítani, hogy ők sem különböznek sokban tőlünk, és szinte ugyanazok a befolyásolások érik őket, is mint minket (gondolok itt arra, hogy nálunk mi félünk, ha egy arab felszáll egy repülőgépre, ők pedig azt gondolják, hogy mi és a zsidók vagyunk a felelősek rossz állípotokért). Összegezve érdekes volt elolvasni, és véleményem szerint sok szemet nyitott fel a média világával kapcsolatban.