Két szék között, Ponta alatt

Merre is húz a román vezetés szíve? Victor Ponta többször is hangoztatta, mennyire fontos a jó szomszédi viszony kiépítése, ám az orosz befektetések megjelenése sem elhanyagolható a román piacon. Nem könnyű egy ilyen politikai helyzetben lavíroznia a román kormányfőnek.

A krími félsziget elleni orosz támadás egyértelműen aggodalommal töltötte el a román politikumot, amelyre Victor Ponta kormányfő egy jó startégiai lépéssel válaszolt. Meghívta kormányába az RMDSZ-t. A szomszédságában történt események rádöbbentették arra, nem szeretné, ha nála is beállna az ukrán eseményekhez hasonló szakadási politika. Erre pedig a legjobb lépés, ha megteremti az etnikai békét. Traian Băsescu, volt államfő viszont ennél erősebb reakcióval élt, egyenesen agressziónak minősítette az ukrán területen zajló orosz műveleteket, s azok beszüntetésére szólította fel Moszkvát. Ez azért is igen érdekes, hiszen alig egy évvel ezelőtt még ugyanezen román vezetés egy esetleges ukrajnai támadást helyezett kilátásba, hogy megvédjék az észak-bukovinai, a hercai, az észak- és dél-besszarábiai románokat- ahogyan erről olvashatunk az Adevarul román lap 2014. januári szám hasábjain. Ez pedig igencsak gyors személetváltásnak tűnik egy év leforgása alatt.

Államfők jönnek, és mennek, ez nincs másképp Romániában sem, ahol Klaus Iohannis, jelenlegi román államfő márciusban már azt nyilatkozta Petro Porosenkóval történt kijevi találkozóján, hogy Románia szorgalmazza Ukrajna Európai Unióhoz történő csatlakozását. Sőt, arról is megerősítette ukrán kollégáját, hogy Bukarest szívesen megosztja az EU- és a NATO-csatlakozás során szerzett tapasztalatait, különösen a demokrácia és a jogállam megerősítése terén. Továbbá azt is hozzáfűzte, hogy Románia támogatja Ukrajna szuverenitását, egységét és területi integritását. Fontosnak nevezte a kelet-ukrajnai, oroszajkú szakadárok és az ukrán kormányerők közötti harcok lezárásáról szóló minszki békemegállapodás késlekedés és feltétel nélküli gyakorlatba ültetését. Megerősítette azon nézetét is, mely szerint országa továbbra is támogatja az Oroszországgal szembeni uniós szankciók fenntartását, amíg nem hajtják végre a megállapodást, illetve romlik a kelet-ukrajnai helyzet. Sőt, ezen túlmutatva Iohannis egyenesen illegálisnak nevezte az orosz annektálást a Krím félszigeten.

Ezen gondolatokat olvasva, akárhogyan is nézzük, baráti közeledést vélünk felfedezni román oldalról. Olyanannyira, hogy már olyan kérdéseket is megpendít a román politikai elit, mint a Romániában élő ukrán, és az Ukrajnában élő román kisebbségek helyzete. Ahogy Iohannis fogalmazott a kijevi találkozón, fontos, hogy ezek az emberek nem határt, de éppen hogy összkötő kapcsot kell képezzenek a két szomszédos ország között, melynek érdekében közös kormányintézkedésekre tett javaslatot Porosenkónak. S hogy ne csak szavakkal, de tettekkel is bizonyítsa a román nép állásfoglalását, a tárgyalás megkezdése előtt Iohannis búzakoszorút helyezett el a Holodomor – a Sztálin parancsára előidézett, több millió ukrán halálát okozó éhezés – áldozatainak emlékműve előtt, ezt követően pedig fejet hajtott a Majdanon az ott lezajlott összecsapások áldozatai előtt.

S miután jól bebiztosították magukat Ukrajnában, nyugodtan elővehették a többi államot is. Victor Ponta aggodalmának adott hangot, ami Magyarország Oroszországgal kapcsolatos álláspontját illeti. Továbbá kifejezte azon véleményét is, miszerint Magyarország magatartása nem csupán Románia számára aggasztó, így európai szinten kell egyeztetni arról.

Ezen sorokat olvasva talán joggal mondhatjuk, Bukarest megtalálta a maga helyét ebben a kiélezett helyzetben. Habár szüksége van az orosz tőkére, de bizonyítani is szeretne az Európai Unió felé, hogy továbbviszi annak közös álláspontját, miszerint az egyensúly csak úgy tartható fent, ha az Unió beáll Ukrajna mögé.