Joris Luyendijk
könyvében őszintén mutatja be mindazt, amit saját munkája során tapasztalt, és
amely elrejtve marad mindazok elől, akik nem nyernek betekintést a „valós
történések” világába. Az ember szomjazik a tudásra és az igazságra, így mindenkinek
joga van tudni mindarról ami körülötte történik a világban, akár közvetlenül,
akár közvetetten érinti. Az emberek többségének egy kialakult képe van a
médiáról-híradásról, legyen az pozitív vagy negatív kép, de véleményt tudunk
formálni mindarról, amit nap mint nap látunk és hallunk. A médiával
kapcsolatban mindig megvolt a saját álláspontom, fel lehet ismerni a
gyengeségeket és ellentmondásokat, ugyanakkor a naivitás és a jóban való hinni
akarás is része ennek a kialakult képnek.
A könyv
elején a tudósító igazi szerepének és feladatának a felfedése csalódást
okozott, hiszen –ha nem is mindenki, de sok ember számára ez egy kihívásokkal
és kalandokkal teli feladatot jelent. A képernyőn keresztül egy olyan aktív
munka eredményének az átadását sejteti, amelynek valóságalapja egészen biztos,
hiszen a tudósító az az összekötő személy, aki saját bőrén tapasztalja meg és
tárja fel az eseményeket, amelyet az emberek számára közvetít. Sajnos a valóság
ennek pont az ellenkezője, hiszen a tudósító kész dokumentumot kap a kezébe,
így csak annyi a feladata, hogy azt megfelelően tudja közölni a nézők számára.
A könyv azon része különösen érdekes volt és egyezett is a véleményem, ahol
párhuzamot vont a média által kialakított társadalmi képről, valamint a valós,
mindennapi életüket élő emberekről. Az általánosítás mindig egy torz képet
mutat, ahol a hozzá nem értő embereket rendkívül jól lehet befolyásolni, hiszen
az embereknek nincs módjuk arra, hogy a média által beskatulyázott csoportokat
megismerje, tudja, hogy mit is gondolnak valójában, hogyan élik a mindennapi
életüket egy olyan országban, ahol a szabadság fogalma nem magától értetődő. Szomorú
azt látni, hogy a világban a tájékoztatás nem az emberek érdekeit, a valós erőviszonyokat
és tényeket hivatott közvetíteni, hanem az érdekek és a politika alapján
egyoldalú képet próbálnak mutatni, ahol esély sincs arra, hogy megtudjuk a problémák
valós okát, és tudjuk azt, hogyan is éreznek és gondolkodnak az emberek.
Legjobban az izraeli-palesztin konfliktus bemutatása
tetszett, amely megerősítette a korábbi nézeteimet, azonban arról sokkal
kevesebbet tudtam, hogy milyen mértékben és hogyan játszik szerepet a média a
konfliktus közvetítésében. Úgy gondolom, hogy a híradásokból a tömegek széles
rétege tájékozott a konfliktus kapcsán, amely már nagyon hosszú ideje tart, de
a könyv olyan területeket is megmutatott, amelyet a média soha nem fog közölni.
Ahogy minden területen, az országok között is megy a versengés, hogy a saját
igazukról győzzék meg a világot bármilyen eszközök bevetésével, azonban pont
azok a lényeges dolgok maradnak elfedve az emberek előtt, amelyek a lehető
legjobban tudnák szemléltetni a valódi helyzetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése