"Ők is csak emberek" 
Az Elkendőzött valóság értékelése

Utánanéztem a szerzőnek és könyve eredeti kiadásának, ugyanis műve alapján számomra az vált nyilvánvalóvá, hogy senkiben sem érdemes megbízni, legalábbis mondandójának szándékát érdemes felismerni.

Mi lehetett a célja a könyv megírásával? A könyv narratív összevisszaságát a több nézőpont felől történő leírásnak tudom be, ami arról tanúskodik, hogy nem az olvasót manipulálva, egyetlen (a preferált) oldal felől kívánja bemutatni az eseményeket. Rövid történetei és meg-megkezdett cikkei pedig arra engednek következtetni, hogy a szakma során folytonosan lerakódott benyomások buktak egyszerre ki belőle.

Legelső gondolatom a könyv megjelenésére és elterjedésére (nyolc nyelvre fordították) irányult, ugyanis merész könnyedséggel rántja le a média által fabrikált képet az országokról, szembe menve az állami-, csoport- és személyes érdekekkel. Vajon lehetséges, hogy a könyvben rossz színben feltüntetett hírügynökségek, médiaorgánumok elismerték gyengeségeiket, esetleg tudatlanul döbbentek rá a tényekre?

Az általa bemutatott világ pedig csak a felszíne annak a mélyen fekvő igazságnak, ami valóban történik. Érdekesnek tartom azt a láncolatot, ami egy-egy anyagot formál: az alaptörténetből információ veszik el, másra helyeződik a hangsúly… Kiváló éleslátással mérte föl a szerző a szemben álló oldalak nézeteit és azok „praktikáit”, hogy meggyőzzék hallgatóságukat. Döbbenten olvastam a palesztin-izraeli konfliktus során mutatkozó lobbit és marketing célból megjátszott gyászt. Tisztában voltam a zsidók nagymértékű összefogásával, a könyvben leírtak csak még inkább megerősítettek benne.

Rávilágít továbbá éles, de őszinte önkritikával, hogy mennyire lehetetlen helyzetben vannak manapság a tudósítók. Hiába írnak ők a szólásszabadság ékes zászlaja alatt, korántsem ők döntik el, hogy merről fújja azt a zászlót a szél.