Közel-Keleti valóság - kendőzetlenül

Számomra az Elkendőzött valóság című könyv több szempontból is átformálta, módosította az eddig meglévő nézeteimet a Közel-Kelet eseményeivel kapcsolatban. Most vált világossá, hogy valójában a médiának mekkora szerepe lehet a nemzetközi politika formálásában, illetve mennyire fontos és akár sorsdöntő lehet a megfelelő stratégia kialakítása a médiában való szerepléssel kapcsolatban. Megdöbbentő, hogy akár a 2003-ban indított iraki háború előzményével, a tömegpusztító fegyverek állítólagos meglétével kapcsolatban is egy, a Szaddám-rezsim által jól kommunikált stratégia megváltoztathatta volna a nemzetközi közvéleményt, ezáltal akár az elhúzódó háborút is elkerülve (utalok itt a ,,tisztítsuk meg az egész régiót a tömegpusztító fegyverektől” című, elméletben megfogalmazott kijelentésre).

A másik elgondolkodtató tény a Közel-Kelettel kapcsolatban az, hogy a tudósítóknak elsősorban azt kellene kommunikálni, hogy itt nem demokráciákkal van dolgunk, hanem diktatúrákkal, elnyomó rezsimekkel. Ezután jöhetne csak a hír egy-egy eseményről. Tiszteletre méltó, hogy a szerző, Joris Luyendijk beismeri, hogy sokszor, a fentebb nevezett diktatúrákról lévén szó, nem lehetséges egy-egy hírértékű eset hátterét közvélemény-kutatással, reprezentatív felmérésekkel alátámasztani. Ilyenkor a legjobb volna beismerni, hogy valójában csak egyes esetekre lehet hivatkozni, melynek a gyakoriságát nem ismerjük, fogalmunk sincs, hogy egy-egy személy véleménye mennyire reprezentatív az egész lakosságra nézve – utalok itt például arra a 9/11 után gyakran feltett kérdésre, hogy mekkora Oszama Bin Laden támogatottsága a Közel-Keleten.

Meglepő volt azt is olvasni, hogy valójában egyes személyek, például az öngyilkos merénylők hozzátartozói médiában való szereplése, az ott bemutatott attitűd mennyire szöges ellentéte lehet a valódi érzelmeknek, ahogy ezt a könyv is bemutatja: az arab világban a fájdalmat az emberek látszólagos büszkeséggel palástolják, rejtik el a közvélemény elől – erről azonban a tudósítások nem szólnak, a hátteret nem világítják meg.

A könyv bemutatja a zavarosban halászó, korrupt közel-keleti politikai gépezetet, a rendőrség sok esetben megbízhatatlan működését, a jogbiztonság hiányát is, mellyel újdonságot ugyan nem hoz, de a szerző számos saját élménnyel számol be ezeknek a hatásáról, mellyel az olvasó megdöbbenését váltja ki, és mélyen elgondolkodtat, sokszor nem rejtve véka alá a szerző saját belső vívódását sem.