Egy sima, egy fordított

A közel-keleti helyzetről szinte mindenkinek van valamilyen információja, állandó téma. Sokan sokféleképpen próbálták már megközelíteni a kérdést de Joris Luyendijk Elkendőzött valósága egy kicsit többet kínál, mint az általános híradások. Közel- keleti munkásságának eseménydús 5 évét írja le személyes történetein keresztül. Közelebb hozza az olvasóhoz azt a távoli, már-már misztikus világot, ezáltal egy kicsit tisztábban, más szemszögből láthatjuk az ott fennálló helyzetet, nem csak a ránk erőltetett ’média szemüvegen’ keresztül.

Az korábban is világos volt számomra, hogy a média torzít, itt nyugatabbra mi egész más képet kapunk a világról, de ugyanakkor többször volt ’hűha’ pillanatom olvasás közben. Az egyik ilyen volt például az, ahogyan leírta, hogy az egyes események (pl. terrorcselekmények, háborús helyzet, stb.) kapcsán megszólaltatott civilek megnyilvánulása mennyire nem hiteles. Korábban- habár voltak fenntartásaim, hogy az adott személyt hogyan is találták meg, és ha akkora trauma érte, vajon hogyan győzték meg mégis, hogy nyilatkozzon- úgy gondoltam, hogy ezek azért valósak, fájdalmat nem lehet színlelni. Mégis lehet. Rendben, a fájdalom talán valós, de ezek az emberek eladták magukat, elmondják ugyanazt a sztorit több sajtóorgánumnak is, nem számít hol és milyen formában adják ezt majd le. Mi pedig, úgymond ’zabáljuk’ ezeket a sztorikat. Mert persze ettől gondoljuk hitelesnek, valósnak, emberinek. Pont, ahogyan az el lett tervezve. A média manipulatív mivolta nagyon jól átjön ezen a példán (is).

Pozitív aspektus számomra még a könyv nézőpontja is. Sajátos technika szinte csak és kizárólag példákon, anekdotákon keresztül bemutatni egy adott (esetünkben nagyon bonyolult) helyzetet. Tulajdonképpen nincs lineáris cselekmény, de mégis olvasmányos, visz előre a sztori. Bennfentes, szinte baráti csevejhez hasonlít az elbeszélésmód, ami kiválóan alkalmassá teszi széles olvasótábor elérésére.

Összességében tetszett a könyv, de más elvárásaim voltak olvasás előtt. Úgy gondoltam, hogy egy hiánypótló művel állunk szemben, ami tényleg lerántja a leplet a közel-keleti konfliktusról, átfogóbb képet kaphatunk egy bennfentestől. Ehelyett azonban számomra a könyv csattanója az volt, hogy maga az újságíró is körülbelül ugyanolyan ’tudatlanul’ áll a helyzet előtt, mint kiküldetése kezdetekor, csupán a média hatalmáról kapott egy átfogóbb képet.  Így hát találó a cím is: elkendőzött valóság. Vagy az is lehet, hogy eleve én értelmeztem félre, mely esetben pontosan ugyanazt nyújtotta az olvasmány, mint amit a cím sejtet.