2014. február 25., kedd

Fiatal és ambiciózus

Az új olasz miniszterelnök üstökösként robbant be a politikába. Matteo Renzi tizenhat fős miniszteri apparátussal kezdte meg a munkát a héten, a parlament hétfői bizalmi szavazását követően. Az új miniszterelnök és kormánya szó szerint fiatalos lendülettel készül a munkára. 39 évesen ő lett Olaszország eddigi legifjabb kormányfője, és miniszterei, akik között nyolc nőt számolhatunk, szintén fiatalnak számítanak az olasz belpolitikában. A Corriere della Sera úgy fogalmazott: „fiatal, rózsaszín és karcsú” a kormány, utalva a nemi egyensúlyra, kiemelve azt is, hogy a korábbiakhoz képest a kabinet viszonylag kevés miniszterrel állt össze.

Renzi karrierjének feltehetőleg legnagyobb ugrását tette meg az utóbbi hetekben; firenzei polgármesterből Olaszország miniszterelnökévé avanzsált, ráadásul nem hétköznapi módon. Ugyanis nem választások útján került a miniszterelnöki székbe, hanem a korábbi kormányfőt, Enrico Lettát váltotta, aki történetesen ugyanahhoz a Demokrata Párthoz tartozott, melynek Renzi a főtitkára volt. A történtek nem véletlenül ismerősek. A Medgyessy Péter vezette kabinetben hasonló módon történt személyváltás, amikor is a koalíciós kormány bizalmatlansági indítványt adott be, és Medgyessyt Gyurcsány Ferenc váltotta a miniszterelnöki székben. Az utóbbi időben az Enrico Letta vezette koalíciós kormány támogatottsága rendkívül bizonytalanná vált, és munkáját többek között Renzi is kritikával illette. Maga Letta is elismerte, hogy a kormánynak új lendületre van szüksége. Hosszas tárgyalások után, február 13-án Letta benyújtotta lemondását Giorgio Napolitano köztársasági elnöknek, Renzi előtt, pedig megnyílt az út a kormányfői poszthoz.


Az új miniszterelnök már vasárnap munkába állt, a Twitteren röviden válaszolt a neki feltett kérdésekre, és olyan nagyszabású ígéretekkel állt elő, mint: „alkotmányos reformok, átláthatóság, a bürokrácia megállítása” – számolt be a La Repubblica című napilap. Világosan fogalmazott, amikor azt mondta: „Az államkasszában nincs pénz, felesleges áltatni magunkat”, majd hozzátette: „A forrásokat az Európa által szorgalmazott reformokból kell megszerezni, (…) hamar kell cselekedni, még a cunami előtt.”. Renzi a kiadások csökkentését, a munkaerőpiac, az adók, és az oktatási rendszer megreformálását is tervbe vette és többször rámutatott, hogy a szükséges intézkedéseket a lehető leggyorsabban szeretné véghezvinni. Kérdéses azonban, hogy a koalíciós kormány, mely eddig is belső feszültségekkel küzdött, vajon mennyiben fogja támogatni a tettre kész miniszterelnök terveit, és, hogy az új kabinet valóban képes lesz-e véghezvinni a reformokat az olasz belpolitika jól ismert útvesztői között.

Források:

Hatékonyabb-e az ENSZ Afrikában, mint húsz évvel ezelőtt?

A dél-szudáni kormány pénteken bejelentette, hogy több napos heves harcok után a felső-nílusi Malakal városa a felkelők kezére jutott. A kormányerők a további tragédiák elkerülése érdekében visszavonulást hajtottak végre – írta a The New York Times.  Az UNMISS (United Nations Mission in South Sudan) elnevezésű ENSZ békefenntartó missziót egyre több bírálat éri a nyilvánosság felől.

A konfliktus múlt hét kedden erősödött fel ismét a két fél között és eszkalálódott fegyveres erőszakká, jelentősen megsértve ezzel a januárban kötött tűzszüneti megállapodást, amely békét hozhatott volna a fiatal nemzetnek.

A kormány jelenlegi szóvivője, Ateny Wek Ateny úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy a lázadó csapatok meglepően jól felszerelten indították a támadást: több AK47-es és RPG használatára is sor került. A felkelők részéről, Lul Ruai dandártábornok ugyanakkor azzal védekezett, hogy nem bonyolódtak volna küzdelembe, ha a Salva Kiir elnökhöz lojális erők nem támadtak volna folyton támaszpontjaikra és ha Uganda távol tartaná magát az eseményektől. A szomszédos ország ugyanis korábban már biztosította támogatásáról a kormányfőt, s repülőgépeket is küldött megsegítésére. A vezető erők természetesen tagadják mindezt.

A dél-szudáni viszály politikai konfliktusként kezdődött Salva Kiir elnök és korábbi alelnöke, Rick Machar között. Tavaly júliusban Kiir elbocsátotta hivatalából Machart, és még jó pár hozzá hű politikust. A helyzet december közepén kezdett erőszakossá válni, mikor harc tört ki egy katonai táborban a fővárosban, Jubában. Az elnök puccskísérlettel vádolta korábbi helyettesét, aki távozott a városból, minek következtében az irányában lojális csoportok fegyvert ragadtak Kiir kormánya ellen. A kezdeti politikai ellentét az idő előre haladtával egyre inkább egyfajta etnikai színezetű polgárháborúba csapott át: a népesség legnagyobb hányadát kitevő dinka és a nuer törzsek közti véres mészárlás kezdetét vette. Az elnök – lévén dinka származású – keményen szembeszállt a Machar vezette nuer felkelőkkel. Az ellentétek miatt mára már több százezer ember vált földönfutóvá és több tízezrek keresnek menedéket az ENSZ által létrehozott bázisokon országszerte.

A borzalmakat látva felmerül a kérdés, hogy vajon képes lesz-e az Egyesült Nemzetek Szervezete visszaszorítani a tömeges kegyetlenkedéseket és meg tudja-e előzni olyan szörnyűségek bekövetkeztét, amelyek megakadályozására húsz évvel korábban Ruandában nem volt meg a megfelelő ereje. Kezdetben úgy tűnt, hogy a szervezet megérett egy hatékony és gyors stratégia végrehajtására– a Biztonsági Tanács ígéretet tett a Dél-Szudánban állomásozó katonák, békefenntartók számának megduplázására. Mindez a mai napig nem történt meg. Annak ellenére sem, hogy már a Human Rights Watch is felszólította az ENSZ-t a stratégiai lépések gyorsítására a civil lakosság védelme érdekében. Richard Gowan, a New York Egyetem egyik elemzője szerint az UNMISS egyetlen érdeme az ártatlan polgárok védelmének biztosítása, viszont a háború mérséklésének problémája továbbra is megoldatlan. Ahhoz, hogy a nemzetközi entitás visszaszerezze hitelességét, fokoznia kellene mind a katonai, mind pedig a politikai beruházásokat az országban – ami a jelenlegi helyzetet elnézve nem lesz egy könnyű feladat.

(Források:
South Sudan ceasefire 'ends' amid Malakal fighting. BBC. Febr.18, 2014
South Sudan’s Forces Clash With Rebels Near U.N. Base. The New York Times. Febr.18, 2014
South Sudan: Rebels Control Major City. The New York Times. Febr.21,2014
In South Sudan, Some Lessons of Rwanda Learned, Others Revisited. The New York Times. Jan.16,2014






Tymoshenko és hősei

Yulia Tymoshenko, volt ukrán miniszterelnök indítványozni fogja a maidani hősök szerepvállalását az új nemzeti kormányban – tette közzé a Batkivschyna (Haza) párt hétfői közleményében.

„Ragaszkodni fogok ahhoz, hogy az új végrehajtó hatalom a civil társadalom tagjaiból álljon.” – olvashatóak az Interfax hírközlő portálon Tymoshenko szavai. Nem csak a politikusnő, de a pártja is úgy gondolja, hogy a Függetlenség tér hőseinek helyet kell biztosítani az újonnan alakuló kormányban.
 
Konkrét személyekről egyelőre nem esett szó, annyi azonban bizonyos, hogy mindannyian az ellenzéki tűntetők befolyásos alakjai, akik sokat tettek az ország védelméért és a győzelemért – áll a közleményben. Egyelőre az sem világos, hogy a megromlott egészségi állapotú politikusnak milyen szerepe lesz az újonnan alakuló kormányban. Tymoshenko ügyvédje, Serhiy Vlasenko vasárnap cáfolta a korábban megjelent híreket, miszerint a politikusnő indulna a miniszterelnöki pozícióért. Ezt a tényt erősíti a Batkivschyna párt korábbi közleménye, melyben kijelentik, hogy nem kérték fel Tymoshenkot, hogy induljon a miniszterelnöki tisztségért.

A három év után szombaton – a harkivi börtönkórházból – szabadult politikus első útja a kijevi Maidan térre vezetett, ahol heves beszédében hősnek nevezte a téren tüntetőket. Ígéretet tett a vérontásért felelős személyek büntetésére, illetve emlékeztette a tömeget, hogy a feladatuk még nem ért véget, szükség van a további protestálásra. A karizmatikus ex-miniszterelnöknő szerint a végsőkig ki kell tartani, amíg az ellenzék érdekeit legmegfelelőbben képviselő kormány meg nem alakul. A Függetlenség-téri beszéd azonban nem aratott osztatlan sikert. A tömeg egy része kifütyülte a szónoklatot, és elhagyta a tüntetés központját.

Tymoshenkot 2011-ben ítélték hét év börtönre hivatali visszaélés miatt. A vád szerint a politikusnő 2009-ben kötött Ukrajna számára előnytelen gázkereskedelmi megállapodásokat Oroszországgal, mellyel túllépte hatáskörét. Az Európai Unió úgy véli, bebörtönzésének hátterében politikai okok húzódtak. A BBC azonban arról ír, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága 2013-as vizsgálatában nem jelentette ki egyértelműen bezárása jogtalanságát. A bíróság továbbá kétségbe vonta Tymoshenko azon állítását, miszerint a börtönben rosszul bánnak vele.

A „gáz hercegnőjeként” is emlegetett politikusnőt állítólag bántalmazták őrei, és figyelmen kívül hagyták romló egészségi állapotát. Szombati szabadulását a büntető törvénykönyv módosításnak köszönheti, melyet pénteken szavazott meg az ukrán parlament – olvasható a BBC oldalán. Szabadon bocsátása részét képezte annak az Uniós programnak, melyet Yanukovich 2013 novemberében elutasított.  

Yulia Tymoshenko kétség kívül az ukrán ellenzék karizmatikus alakja. 2005-ben a Forbes magazin a világ három legbefolyásosabb nője közé választotta. Visszatérését a politikai életbe azonban megnehezíti a 2009-ben személye körül kialakult gázbotrány, illetve megromlott egészségi állapota.


Források: 

Perje Zsófia


Hol a határ, avagy meddig próbálkozhatnak a kolduló románok Svédországban?



Hol a határ, avagy meddig próbálkozhatnak a kolduló románok Svédországban?

http://bohuslaningen.se/image_processor/1.2848537.1392424704!/image/2175020385.jpg_gen/derivatives/wide/2175020385.jpg?maxWidth=627


2014 februárjában a Svédországba bevándorolt románok, valamint az országimázsba nem illő, erdőben meghúzódó, és kolduló életmódjuk, továbbá azok kitelepítési próbálkozásaik okoznak problémát a svéd társadalom számára. Az országnak egyelőre megoldatlan helyzetet teremtett mind a koldulás elterjedése, mind pedig a románok kitelepítése.

2007. január elsején csatlakozott Románia és Bulgária az Európai Unióhoz, mellyel számukra is megnyíltak a tagországokon belüli széles bevándorlási lehetőségek. A Skandináv-félsziget állama, Svédország kedvelt bevándorlási célországként van jelen a köztudatban, ahol a bevándorlók száma évről-évre folyamatosan, nagy számban növekszik. 2014-re egy olyan problémával került szemben a svéd társadalom, mely számukra is új jelenségnek bizonyult. A Romániából érkező nagyrészt roma bevándorlók csupán a koldulás lehetőségét látják Svédország határain belül, legfőképpen Stockholm területein. 

A probléma forrása nem a bevándorlásból adódik, hanem a bevándorlás céljából, mely tervezett koldulás, valamint a nem megfelelő életmód kialakítása és annak fenntartása. Ezek a bevándorlók olyan szegénységből érkeztek, melyet a svéd társadalom, mint a jóléti állam tagjai el sem tudnak képzelni. A bevándorló románok gettókat alakítanak ki, embertelen körülmények között erdőkben, sárban építenek sátrakat, valamint kopott lakókocsikban húzódnak meg. A Stockholm területén lévő, Högdalen-ben felépített gettóban lakókat kitelepítették, és lebontották azt, mivel a terület lakosai veszélyeztetve érezték magukat, rontja a rekreáció lehetőségét, valamint ez elfogadhatatlan életmód a svéd társadalom számára. A svéd kormány megoldásnak az ingyenes buszjegyet találta, mellyel a bevándorlók hazaútját biztosítja. 

A Dagens Nyheter leírása alapján a sátrakban élő román bevándorlók fele, kb. 75 fő fogadta el a buszjegyet, mellyel hazautaznak, bár nagyrészük tervezi a visszajövetelt Svédországba, hiszen ott jó a lehetőség a koldulásra. Mások, akik nem fogadták el a buszjegyet, egy újabb gettót építettek Stockholm déli területén Huddinge-ben, immáron svéd aktivista segítségével. Egy ott maradt román férfi elmondása alapján Svédországban meg van a lehetősége a pénzkeresésre, míg Romániában ez nem adatik meg. 

Maradhat-e a gettó? A svéd társadalom természetesen nemet mond. Aktivisták nézőpontjai ütköznek ebben az esetben, miszerint Anna Silver a segítségnyújtást választja, és egyelőre a rövidtávú megoldásra törekszik, így akár ha kitelepítik a románokat Huddinge-ből, ő akkor segít a bevándorlóknak új tábort alakítani. Ezzel szemben áll egy másik aktivista nézőpontja, Bienvenido Flores szerint nem megoldás a táborok illegális felállítása, hanem hosszútávú eredményes megoldásra kell törekedni.  Mindezen eseményekhez Románia stockholmi nagykövete, Răduţa Matache javaslata az volt Svédország számára, hogy az ország tiltsa be a koldulást, ezáltal tudja ellehetetleníteni a helyzetet a bevándorló kolduló románok számára, akik így várhatóan munkát vállalnak, vagy ellenkező esetben elhagyják az országot.

Forrás:
Kép forrása:
http://bohuslaningen.se/image_processor/1.2848537.1392424704!/image/2175020385.jpg_gen/derivatives/wide/2175020385.jpg?maxWidth=627 
 

Fási Orsolya Eszter

Ez lenne az ausztrál bevándorláspolitika igazi arca?

Magyarázkodni kényszerülhet a szigorú bevándorláspolitikájáról elhíresült Tony Abott ausztrál kormányfő, miután az indonéz média bejelentette, hogy tegnap délben a Jáva sziget partjainál egy, az ausztrál haditengerészet által is használt, narancssárga mentőcsónakot vélt felfedezni, menekültekkel a fedélzetén. Az ausztrál kormányzat egyelőre nem reagált a vádakra.


Egy meg nem erősített indonéz forrás szerint, tegnap, azaz február 24.-én, déltájban egy narancssárga színű mentőcsónak tűnt fel Közép-Jáva partjainál, mely a helyi indonéz média szerint közel 30 menekültet szállított vissza Ausztráliából Indonéziába. A menekülteket szállító csónakok megjelenése az indonéz partok közelében szinte mindennapos esemény. Jelen eset politikai súlyát sokkal inkább az adja tehát, hogy az állítólagosan felfedezni vélt narancssárga mentőcsónak az indonéz média szerint az ausztrál kormányzat tulajdonában áll, melyet az Abott-kormány a „szuverén határ hadművelet” elnevezésű katonai akció keretein belül szerzett be. Amennyiben az indonéz fél vádaskodása igaznak bizonyul, úgy az eleve konfliktusokkal terhelt indonéz-ausztrál bevándorláspolitikai viszony tovább romolhat, nem beszélve az ausztrál kormány esetleges nemzetközi presztízsveszteségéről.
A szigorú bevándorláspolitikát folytató ausztrál kormányzat természetesen tagadja, hogy az említett hadművelet keretein belül beszerzésre került mentőcsónakokat ilyen célokra használják vagy használták volna. Az eset kapcsán a jelenlegi bevándorlásügyi miniszter, Scott Morrison szóvivőjén keresztül úgy nyilatkozott, hogy a hatályos törvényi rendelkezések értelmében nem áll módjában a folyamatban lévő hadművelettel kapcsolatos bárminemű információt nyilvánosságra hozni. Az incidens kapcsán szintén felszólaló munkáspárti Tony Burke, aki Morrison elődjeként maga is bevándorlásügyi miniszterként tevékenykedett, nyilatkozatában élesen kritizálta a jelenlegi kormányt, mondván, nem érti mire a nagy titkolózást, ha már egyszer úgyis napvilágra került a kérdéses eset. Burke egyébként az indonéz média alaptalan hírverésének tartja az egész ügyet.
A „szuverén határ hadművelet” (Operation Sovereign Borders) egy ékes példája az egyre szigorodó ausztrál bevándorláspolitikának. Tony Abott, a 2013 szeptemberében megválasztott ausztrál miniszterelnök választási kampányát nagy részben a szigorúbb bevándorláspolitikára alapozta, mely meg is hozta számára a sikert. Hivatalba lépése után nem sokkal 2013. szeptember 18.-án, beváltva a kampányában tett ígéretét, el is rendelte a határvédelmi hadművelet megkezdését. A katonai akció célja a tengeren történő bevándorlás fokozottabb ellenőrzése, valamint az illegális embercsempészet visszaszorítása. A műveletben az Ausztrál Védelmi Erők és a haditengerészet mellett több ügynökség is részt vesz. De mire is ez a nagy felhajtás?
A bevándorlási statisztikák tükrében egyáltalán nem meglepő a szigetország merev bevándorláspolitikája. A 2013-as becsült adatok alapján Ausztrália a huszonegyedik legkedveltebb célállomása a bevándorlóknak a világon. Mindez számokban kifejezve a tavalyi esztendőben közel 130.000 embert jelentett, mely az ország 22 millió lakosához viszonyítva igencsak számottevő. Ez azt jelenti, hogy az ausztrál kormányzatnak átlagosan naponta mintegy 356 bevándorló érkezését kell felügyelnie és elbírálnia. Mindezek olvasatában érthető tehát, hogy miért is ennyire kényes az Abott-kormányzat számára a narancssárga mentőcsónak ügye. Mindazonáltal, ha a szóban forgó incidens igazolást nyer, akkor az ausztrál kormányzat komolyabb magyarázkodásra készülhet. 



Franciaország még mindig Afrikában



 A Közép-afrikai Köztársaság területén közel egy éve vette kezdetét az erőszakhullám, melyben egyes források szerint több ezer ember vesztette már életét. Franciaország december 5-e óta van jelen csapataival (ENSZ-felhatalmazással) a Közép-afrikai Köztársaság területén, annak érdekében, hogy megakadályozza a vérontást a muszlimok és keresztények által lakott országban.
A művelet kezdetekor François Hollande, Franciaország jelenlegi elnöke, gyors beavatkozást ígért a kérdésben, mégis a francia erők december óta vannak jelen az országban.  A művelet szükségességét tekintve azonban a francia politikusok is megosztottak: Bruno Le Maire, francia képviselő szerint mérlegelni kellene a művelettel járó hasznokat és költségeket. Le Maire kiemelte, hogy az európai országok közül jelenleg csak Franciaország vesz részt a békefenntartásban, így ez különösen megnehezíti a helyzetet. Nagyobb fellépést várna el a nemzetközi közösség részéről a műveletben. Továbbá, Le Maire hangsúlyozta, hogy nem elhanyagolandó tényező a katonai művelet pénzügyi vonzata sem, hiszen Franciaország folyamatosan csökkenti a katonai kiadásait, ezzel párhuzamosan azonban a külföldi missziók száma nem csökken sőt, még emelkedik is.
Többen amellett érveltek a francia politikai elit részéről, hogy a közelmúlt eseményei világosan bebizonyították azt, hogy egy másik állam beavatkozása egy belpolitikai konfliktusban az esetek többségében nem nyújt megoldást a problémára, sőt, el is mélyítheti azt. Többek között Le Maire is azt az álláspontot vallja, hogy a helyzet rendezését az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében kellene megvalósítani, azon belül is minél több teret engedve az afrikai országoknak. Jelenleg a körülbelül 1600 francia katona mellett (akiknek a létszámának emeléséről nemrégiben döntött a francia védelmi hivatal) közel 6000 afrikai békefenntartó állomásozik a Közép-afrikai Köztársaságban. Ugyanakkor, február 10-én, az Európai Unió döntéshozói az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2134-es határozata alapján, úgy döntöttek, hogy elindítják az EUFOR-CAR (European Union Force in the Central African Republic) missziót az országban, mely főleg a civil lakosság védelmére fog összpontosítani. Jelenleg a misszió tervezése folyik, azonban már több ország –köztük Magyarország is- jelezte részvételét a műveletben. Az EUFOR-CAR-t a döntéshozók hat hónapos időtartamra tervezik, melyet nem terveznek meghosszabbítani. Az EUFOR-CAR elindítása azért is kiemelt fontosságú, francia szemszögből, hiszen a francia parlament a mai nap szavazott a misszió meghosszabbításáról. Azáltal, hogy az Európai Unió támogatásáról biztosította Franciaországot, a Le Maire képviselő által említett okok, melyek miatt nem támogatja a francia csapatok részvételét a misszióban, nagy része érvényét veszti.

Források:

A Köpcös újra rács mögött



A Köpcös újra rács mögött

Tizenhárom évvel legendás börtönből való szökése után, a hatóságoknak ismét sikerült elkapniuk Joaquín "El Chapo" Guzmánt. El Chapot (Köpcös) a Sinaloa kartell fejét február 22-én este tartoztatták le egy közös akció során, amiben a mexikói tengerészgyalogság és az amerikai Drug Enforcement Administration (DEA) emberei vettek részt. 

Az akciót a Sinaloa állambeli Mazatlán városban hajtották végre és a hatóságok csak másnap számoltak be a nagy fogásról. El Chapo elfogása egy nem várt győzelem Enrique Peña Nieto kormánya számára. A kormány azt reméli, hogy El Chapo kivonásával mérséklődni fog a drogháború intenzitása. Ha viszont, a Sinaloa kartell gyorsan meg tudná oldani vezetője elvesztésének problémáit, akkor a jelenlegi helyzet nem változna sokat. Erre kevés az esély, mert az elmúlt két évben El Chapo több lehetséges utódját is elkapták vagy megölték. Sokkal valószínűbb, hogy a rivális kartellek közti harcok fognak ismét eldurvulni.

Joaquín Guzmán volt Mexikó legnagyobb kartelljének a feje. Több mint tíz éves vezetése alatt, a Sinaloa kartell Mexikó legnagyobbja lett. El Chapo és szervezete jutatta a legtöbb drogot az Egyesült Államokba és az egyik legerőszakosabb bűnszervezetté nőtte ki magát. Több alkalommal voltak véres területi harcai a rivális kartellekkel, mint például a Los Zetassal vagy a Tijuanaval. Az Egyesült Állomokban és Mexikóban is hatalmas vérdíjat tűztek ki rá. El Chapo azt jelentette Mexikónak, mint Osama bin Laden az Egyesült Állomoknak.

El Chapo elfogása kétségkívül az egyik legnagyobb eredménye a 2006 óta zajló drogháborúnak, ami kirobbanása óta több ezer áldozatot követelt. Hasonló diadal volt még a Beltán-Leyva kartell lefejezése, amit még az exelnök Felipe Calderón idején vittek véghez. Calderón egyébként gratulált Peñanak és örömmel fogadta ezt a nem várt sikert. Nem szabad elfelejteni, hogy a következő hónapok eseményei fokozhatják a háború jelenlegi állását, hiszen még az ellenséges szervezetek sem reagáltak arra, hogy legnagyobb riválisuk feje kézre került.

Forrás:
http://www.eluniversal.com.mx/primera-plana/2014/impreso/-8216chapo-8217-vuelve-a-penal-44479.html

Termékeny félhold helyett terméketlen genfi találkozó

Kudarcba fulladt a szíriai konfliktus megoldására megrendezett genfi békekonferencia immár második fordulója, amely Svájcban, január utolsó hetében zajlott. A tárgyaláson a szíriai kormány és az ellenzék képviseletén kívül több nagyhatalom és ENSZ küldött is képviseltette magát, azonban az eltérő politikai szándékok – többek között Bashar al-Assad elnök hivatalban marasztalása vagy menesztése – és egymás vádolása miatt eredmény nem született.  

A január 22-én kezdődő, a svájci Montreuxben és Genfben tartott Szíria ügyével foglalkozó békekonferencia nagyobb siker nélkül ért véget. Bár ahogy arra a tárgyalást levezénylő Lakhdar Brahimi is utalt, a tárgyaló felek egy kicsi, de fontos lépést tettek meg azért, hogy a szíriai helyzet rendeződjön, nagy előrelépésről nem beszélhetünk. A nemzetközi rendszerre jellemző nagyhatalmi és állami ellenkező érdekek és szándékok már a konferencia megkezdése előtt megnyilvánultak, hiszen mikor Iránt is meghívta az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, Ban Ki-moon, a szíriai ellenzék visszavonta részvételi hajlandóságát. Ezért, mivel a Geneva Communiqué fő célja a két szír résztvevő egy asztalhoz való leültetése volt, Irán végül nem lehetett ott Svájcban, mely tárgyalást amúgy is sikertelennek jósolt meg az iszlám állam.

Ahogy az a sajtótájékoztatón is elhangzott, a szír kormány delegációja Walid Muallem vezetésével az ellenzék egységének hiányát emelte ki a konferencia végeztével, illetve mind a Szíriai Nemzeti Tanácsot mind Törökországot az országban harcoló terroristák támogatásával vádolta meg. Az már köztudott, hogy a szír államban a kormány ellenes erők között jihadisták, iszlamisták, és sokak szerint az Al-Kaidával kapcsolatban álló terroristák is harcolnak, akik egy egészen más arculattal képzelik el Szíriát. Teljes mértékben a sária törvényeit – iszlám jogrendszer – vezetnék be, de ezenkívül többek között a zenehallgatást, a vízipipa használatot és a nők öltözködését is szabályoznák. Ezzel szemben a szír kormányt a nyugati demokráciák és a hivatalosan elismert ellenzék egyaránt folyamatosan demokratikus követelmények elé állítja. Az USA a Szíriai Nemzeti Tanáccsal összhangban és ellenben Oroszországgal Bashar al-Assad távozásával, mint a tárgyalások folytatásának feltételével álltak elő, valamint az átmeneti kormány szükségessége is felmerült. Megállapodni nem sikerült, hiszen a szír kormánydelegáció az elnök legitimitását és hivatalban maradását szögezte le.

A rendszer szintjén továbbra is az a kérdés, hogy Törökországnak és Szíria szomszédjainak általában, mennyiben lenne érdeke egy gyenge, szétesés szélén álló államot tudni maguk mellett. Továbbá, hogy az Egyesült Államok a béke érdekében miért nem bízza rá a szír népre, és egy 3 éve töretlen hatalommal bíró és sikeresen ellenálló elnökre a termékeny félhold egyik legjelentősebb tagjának jövőjét.

A Szíriában harmadik éve húzódó, egyre véresebbé váló konfliktus 2011 tavaszán indult a hibás elnevezésű Arab Tavasz – hiszen a a több százezer áldozattal járó mozgalom az arabok számára inkább pokol, mintsem tavasz – eseménysorozat egyik láncszemeként. A kezdetben még csak békés célú, reformokat követelő tüntetések néhány hónap alatt polgárháború szélére sodorták az országot. A nemzetközi nagyhatalmakat, érdekeket és egyéb tényezőket sem nélkülöző helyzet már több mint százezer emberéletet követelt, köztük rengeteg a gyerek, és milliókat kényszerített otthonuk elhagyására. Sürgős megoldásra vár a történelmi jelentőségű állam, azonban mellébeszéléseken, vádaskodásokon, és külső politikai nyomáson kívül eddig nem sikerült eredményre jutni sem a Szíriát bomlasztó erőknek, sem a nemzetközi rendszer állami és nem állami szereplőinek.

Forrás:
http://rt.com/news/geneva-two-peace-conference-008/
http://rt.com/news/geneva-syria-meeting-result-484/
http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-26197864