Szijjártó tűkön ül, hogy lezáródjon az ukrán konfliktus

A magyar külgazdasági és külügyminiszter a NATO-tagállamok külügyminisztereinek törökországi találkozóján egyetértett kollégáival abban, hogy az ukrán konfliktusra mielőbbi megoldásnak kell születnie.

Antalyában a NATO főtitkár tegnap kijelentette, hogy Oroszország egyre nagyobb mértékben szegi meg a minszki megállapodásban lefektetett tűzszünetet. Andrij Liszenko katonai szóvivő, a keddi kijevi sajtótájékoztatóján mondottakkal ezt alátámasztja, továbbá a kijevi hadműveleti parancsnokság közleményében szintén az olvasható, hogy az oroszbarát szakadárok nehézfegyverekkel lőnek lakott településeket.

A megoldás halogatása

Az ukrán miniszterelnök, Arszenyij Jacenyuk azzal vádolja az Európai Uniót, hogy Ukrajnát „golyóálló mellényként használja a nyakig felfegyverzett nukleáris hatalom ellen”. A minszki megállapodást pedig szükséges rossznak tartja, ami jelenleg az egyetlen létező javaslat a válságkezelésre.

Megosztott tábor

Az amerikaiak álláspontját, miszerint a katonai megoldás felé kell menni, Nagy-Britannia, a balti és a skandináv államok, Lengyelország és részben Románia is támogatja. Számos más ország azonban, beleértve Ausztriát, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot, a német-francia politikai kezdeményezés mellett áll.

A magyar külügyminiszter kizárólag a konfliktus békés megoldását támogatja, ami a minszki tűzszüneti megállapodáson kell, hogy nyugodjon, ezért kedvező előjelnek tekinti az Egyesült Államok és Oroszország közötti tárgyalások újrakezdését.

Forrás:

http://www.nato.int/cps/en/natohq/news_119420.htm

http://www.lemonde.fr/europe/article/2015/05/12/l-ukraine-joue-le-role-de-gilet-pare-balles-pour-l-union-europeenne_4631569_3214.html

http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/hirek/az-ia-elleni-kuzdelem-sikerehez-elengedhetetlen-mas-konfliktusok-lezarasa

http://hvg.hu/vilag/20150512_Kijev_ujra_szolt_sulyos_bajok_vannak_Kele

Vajon az ukrán válság milyen történelmet ír majd?

Angela Merkel múlt héten vasárnap Moszkvában járt, ahová elsősorban a második világháború áldozatainak a megemlékezése miatt érkezett. Programjában ugyanakkor fontos szerepet kapott a jelenlegi ukrajnai helyzet megvitatása is az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal. A kancellár már a válság kitörése óta szüntelenül azon fáradozik, hogy tárgyalásos úton sikerüljön a konfliktust végérvényesen megoldani. A jövőben kérdés azonban, hogy az egymásnak ellentmondó német erőfeszítések és Moszkva Ukrajna-politikája hogyan befolyásolja mind a világtörténelmet és a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat.

A koszorúzást követően egy közös sajtótájékoztatóra is sor került a felek között, amelyből ismét kiderült, hogy a két állami vezető mennyire eltérő módon értelmezi a Kelet-Ukrajnában történő mindennapos atrocitásokat, és a persze a válság alapjául szolgáló okokat. A kancellár élesen bírálta a február végén aláírt minszki megállapodás feltételeihez való hozzáállást, miután az oroszbarát szakadárok és az ukrán kormányerők között mai napig véres harc folyik. Merkel ez alkalommal is kifejtette, hogy a Krím-félsziget önkényes elcsatolása teljes mértékben ellentmond a nemzetközi jog releváns szabályainak, mint ahogy a Putyin által továbbra is képviselt agresszor politikát is meglehetősen nehezményezte. A tárgyalás során kitértek a meggyengülni látszó német-orosz gazdasági kapcsolatokra is, amelyek hátterében - a felek közös egyetértése szerint - az ukrajnai helyzetet megillető eltérő megközelítés következményei állnak. Ennek ellenére Putyin elismerte és méltatta a Németországgal már hosszú idők óta fenntartott stratégiai partneri viszonyt, míg Merkel inkább a súlyos visszaesésre hívta fel a figyelmet.

A kancellár mostani moszkvai látogatása során is felszólította az orosz vezetést arra, hogy ne nehezítsék a kelet-ukrajnai válságot, ám valójában továbbra is a jövő titka marad, hogy a németek által megoldásnak vélt diplomáciai út mennyire lesz kielégítő a konfliktus hatékony kezelését és a hanyatlásnak indult gazdasági együttműködés megerősítését illetően. Oroszország Ukrajna-politikájában már csak azért is azonnali szemléletváltásra van szükség, hogy a jövőben ne a háborúkról és azok áldozatairól szóljanak a történelemkönyvek.

Források:

http://www.dw.de/merkel-urges-russia-to-support-ukraine-ceasefire-during-compromise-moscow-visit/a-18442338

http://www.wsj.com/articles/merkel-raps-putin-over-ukraine-conflict-during-visit-to-moscow-1431273705

http://edition.cnn.com/2015/05/10/europe/russia-merkel-visit/

http://www.origo.hu/nagyvilag/20150510-merkel-kimondta-nincs-tuzszunet.html

K. A. 

Amerika stratégiát vált az ukrán konfliktusok kiéleződését követően

A közelmúlt történései arról árulkodnak, hogy az Egyesült Államok stratégiát vált, és a gazdasági szankciók folytatása mellett közvetlenebb, egyértelműbb és remélhetőleg hatékonyabb eszközökhöz nyúl az ismét élénkülő ukrajnai konfliktus visszafogására. Az eddigi megoldási kísérletek nem bizonyultak működőképesnek, vajon az Ukrajnába érkező amerikai kiképzők és a grúz-amerikai hadgyakorlat növelheti John Kerry esélyeit egy valóban sikeres tárgyalásra Putyinnal?

Az elmúlt hetek eseményei bizonyítják, hogy a korábbi remények ellenére a Minszk II. egyezmény csak az ukrán válsággal kapcsolatos tárgyalássorozatok egy újabb kudarca. A vezetők által aláírt fegyverszünet valójában soha nem lépett életbe, folyamatosan érkeznek hírek az ukrán hadsereg veszteségeiről, az oroszbarát szakadárok újra alkalmazni kezdték a nehézfegyvereket, lakott települések ellen is. Kijev folyamatosan igyekszik felhívni a nemzetközi figyelmet, hogy az ország számára továbbra komoly veszélyt jelentő, továbbra is jelentős erőt képviselő szakadár fegyveresek mellett Ukrajna határainál jelenleg körülbelül 50 ezer orosz katona is állomásozik. Az egységek számának növelésén túl az orosz hadsereg a légvédelmi képességeket is elkezdte erősíteni a térségben. Ha igazak a baljós jelentések, akkor az orosz csapatmozgósítás újabb, nagyszabású harci cselekmények előszele is lehet.

A konfliktusok kiéleződésével kapcsolatosan több vezető tisztségviselő is nyilatkozott a napokban, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és John Kerry amerikai külügyminiszter is felszólította mind a szakadárokat, mind Oroszországot a minszki megállapodás betartására. A helyzet megoldásának érdekében az elmúlt időszakban az Európai Uniót felváltva az Egyesült Államok bizonyult a legaktívabbnak.

A Kreml heves ellenkezése és figyelmeztetései ellenére az amerikai hadsereg még áprilisban, bilaterális alapon 300 ejtőernyős katonáját küldte Ukrajnába, akik jelenleg is kiképzési feladatokat látnak el. A közvetlen támogatás mellett ugyancsak jelzésértékű lehet a nemrégiben lezajlott “Nemes Partner” elnevezésű grúz-amerikai közös hadgyakorlat is.

A katonai jellegű megmozdulásokat követően, május 12-én, John Kerry az oroszországi szocsiba érkezett, hogy tárgyalóasztalhoz üljön Vlagyimir Putyinnal, valamint később Sergei Lavrov orosz külügyminiszterrel. Ezek egyben az eddigi a legmagasabb szintű orosz-amerikai találkozók az ukrán válság kitörése óta. A felmerülő témák között volt az iráni atomprogram, valamint a két ország együttműködésének kérdése a szíriai és a szóban forgó ukrán konfliktus megoldásával kapcsolatosan.

A tárgyalások eredményeit még nem hozták nyilvánosságra, annyi azonban kiderült, hogy mindkét fél támogatja a minszki tűzszünet betartását a továbbiakban, Kerry pedig ismét világossá tette Putyin számára, hogy amennyiben ez nem történik meg, az EU-val kiegészített szankciós politika mellett az Egyesült Államok akár katonai lépésekre is kész.

Források:

http://edition.cnn.com/2015/05/12/europe/russia-us-kerry-visit/index.html

http://www.nbcnews.com/storyline/ukraine-crisis/russia-boosting-air-defenses-inside-eastern-ukraine-state-department-n346686

http://www.nytimes.com/2015/05/13/world/europe/vladimir-putin-john-kerry-russia-sochi-ukraine-syria.html?_r=0

http://hvg.hu/vilag/20150506_Csak_egyre_rosszabb_lesz_a_helyzet_Kelet

http://hvg.hu/vilag/20150512_Kijev_ujra_szolt_sulyos_bajok_vannak_Kele

http://www.bbc.com/news/world-europe-32349308

Az ukrajnai civilek védelmének margójára

A februárban aláírt tűzszünet óta jelentősen csökkent a fegyveres összetűzések száma Kelet-Ukrajnában, azonban a helyi civilek számára továbbra sem lett egyszerűbb a mindennapi élet a háborúval sújtott térségben.

Alexander KHUDOTEPLY/AFP/Getty Images

A kijevi kormány idén januárban vezetett be új, szigorú intézkedéseket a határátkelőkkel szemben a szeparatisták és a kormánycsapatok közötti határvonal mentén. Az aktuális korlátozások alapján csak azon állampolgárok léphetnek be a kijevi kormány által ellenőrzött területekre, akik rendelkeznek a megfelelő engedélyekkel erre vonatkozóan.

A kormány biztonsági óvintézkedése azonban mind az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői, mind a lakosság szemében komoly aggodalmakat vetnek fel. A civilek számára ugyanis létfontosságú lenne, hogy adott esetben minél gyorsabban és könnyebben elhagyhassák a háborúval sújtott területeket, ezzel szemben a bevezetett intézkedések jellemzően hosszú és nehézkes folyamatot generálnak. Emellett, a kijevi kormány által ellenőrzött területekről nem engedik vissza a lakosságot a keleti területekre sem, így a keleti részen élőket kvázi elvágják Ukrajna többi részétől.

A megfigyelők jelentése alapján a bevezetett korlátozások miatt a civilek sok esetben a frontvonalon próbálnak átjutni egyik zónából a másikba, emellett a szükséges engedélyek megszerzése beszámolók alapján akár 50 napot is igénybe vehet. Továbbá, több jelentés is érkezett arról, hogy az ellenőrző pontokon egyes katonák érvényes engedéllyel rendelkező civileknek sem adták meg az átkelést. Az EBESZ változást sürget a kérdésben, valamint javasolta a kijevi kormány számára, hogy alakítsa át a bevezetett rendelkezéseket annak érdekében, hogy a civilek biztonságosabban és könnyebben tudjanak átkelni a kijelölt határokon. Az ukrán tisztviselők azonban biztonságpolitikai érdekekre hivatkozva egyelőre ragaszkodnak a korlátozások megtartásához a felkelőkkel szomszédos régiókban.

Az ENSZ becslései alapján 6100 civil vesztette életét, valamint közel 1,5 millió embernek kellett elhagynia az otthonát a kelet-ukrajnai konfliktus következtében. Ennek némileg ellentmond Petro Porosenko, ukrán elnök múlt pénteken tartott beszéde az ukrán parlamentben, ugyanis az államfő közel hét ezer áldozatról beszélt. „Minden nap ünnep számomra, amikor senki sem veszti életét a konfliktusban.” – mondta beszédében Porosenko.

Az ukrán államfő emellett 1657 ukrán katonai áldozatról számolt be, illetve kiemelte, hogy az orosz agresszió hosszan elnyúló és komoly kihívást jelent mind Ukrajna, mind pedig Ukrajna és a NATO közös védelempolitikája számára.

A februárban megkötött tűzszünet ellenére bár kisebb mértékben, de folyamatosak maradtak a fegyveres összecsapások Kelet-Ukrajnában, illetve jelentések alapján mindkét fél nehézfegyvereket telepített a frontvonal közvetlen határába, amely lépés egyértelműen veszélyezteti a békés megoldás előmozdítását.

Források:

http://www.osce.org/ukraine-smm/156721

http://news.yahoo.com/ukraine-president-says-almost-7-000-civilians-killed-105459724.html

http://news.yahoo.com/observers-blast-restrictions-citizens-eastern-ukraine-152112397.html

Nincs visszaút – ukrán menekültek Lengyelországban

Lengyelországban évek óta napirenden van a kivándorlás kérdése annak minden következményével együtt. Arra azonban valószínűleg senki nem számított, hogy hamarosan a bevándorlás válik az égetőbb problémává. Az ukrajnai események hatására éppen ez következett be.

Lengyelország az ukrán konfliktus során mindvégig határozott fellépést szorgalmazott Oroszország ellen, és az európai országok közül elsőként januárban hivatalos mentőakciót indított a legalább egy lengyel felmenővel rendelkező lakosok kimenekítésére donyecki és luhanszki térségből.

Tatiana Sokolova egyike annak a közel 200 embernek, akik a lengyel hatóságoknak köszönhetően új életet kezdhetnek Lengyelországban. A válság előtt az ukrán állami televíziónál dolgozó nő férjével és két kisgyermekével jelenleg a Katolikus Caritas által fenntartott központban lakik, ahol hat hónapig maradhatnak. A gyerekek addig is iskolába, a felnőttek pedig intenzív lengyel nyelvtanfolyamra járnak, ezen kívül segítséget kapnak az állás- és lakáskereséshez. Tatiana és férje hosszú mérlegelés után döntöttek úgy, hogy egész eddigi életüket – munkájukat, családjukat és barátaikat – hátrahagyva, főként gyermekeik jövője érdekében a szomszédos Lengyelország nyújtotta biztonságot választják.

Mivel a menekültek mindössze egy-egy bőröndnyi holmival érkeztek, így szinte a semmiből kell újra talpra állniuk. Ezért az első feladatuk munkát találni az új hazában. A mentőprogram koordinátora, Wlodzimerz Wieczorek biztosította őket arról, hogy az Ukrajnában megszerzett képesítéseiket Lengyelországban is törvényesen elismerjék, így elősegítve, hogy előbb-utóbb a végzettségüknek megfelelően tudjanak elhelyezkedni. A lengyel belügyminisztérium pedig rendelkezésükre bocsátott egy 100 állásajánlatot tartalmazó listát, amelyek közül néhányhoz lakhatás is jár. Az újonnan érkezők elsősorban azokra a munkakörökre pályázhatnak jó eséllyel, amelyek a lengyelek nyugati országokba történő kivándorlásának következtében megüresedtek.

Tatianáék a menekültek többségéhez hasonlóan nem tervezik a visszatérést Ukrajnába. Ha a konfliktus idővel rendeződik is, az elpusztított infrastruktúra és a gazdaság helyreállítása még hosszú éveket vehet igénybe, gyermekeiket pedig nem szeretnék ilyen bizonytalan körülmények között felnevelni. Marta Jaroszewicz lengyel migrációs szakértő szerint az ukrán bevándorlók száma már a 400 ezer főt is elérheti Lengyelországban (ez nagyjából kétszerese a hivatalos adatoknak), így a közeljövőben a lengyel társadalmat és a vezetést új feladatok elé állítja a befogadottak integrációja.


Források:

Adam Easton: Ukrainian refugees find new future in Poland. BBC.com, 2015. március 19. Elérhető: http://www.bbc.com/news/world-europe-31903681

Andrew MacDowell: Ukraine's refugees find solace in Poland, Europe's most homogenous society. The Guardian, 2015. május 13. Elérhető: http://www.theguardian.com/world/2015/may/13/ukraines-refugees-find-solace-in-poland-europes-most-homogenous-society

Natalija Ojewska: Ukrainian refugees rebuild their lives after Poland flies them to safety. Thomson Reuters Foundation, 2015. február 25. Elérhető: http://www.trust.org/item/20150225094729-qghia/?source=leadCarousel

Ukrán válság: Vajon Antalyában is folytatódik az ujjal mutogatás?

A minszki megállapodással kapcsolatban abban mindenki egyetért, hogy a tűzszünetet rendre megsértik, ám mindkét oldal a másikat okolja ezért. Ahelyett pedig, hogy a konfliktus megoldása érdekében ragaszkodnának a fokozott kapcsolattartáshoz a NATO és a Kreml között, inkább leépítik azt. Amerika pedig sakkozik. A május 13-14-én Antalyában tartott NATO külügyminiszteri- találkozó így érdekes fejleményeket is hozhat.

Az ukrán válság olyan, mint egy bozóttűz, amit nem a megfelelő szakértelemmel oltanak: egy-egy apró szikra mindig marad, ami belobbantja. A most kialakult helyzetben – úgy tűnik – ismét Oroszország a bűnös. Az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese Antony Blinken még a múlt héten azt mondta, hogy „a minszki megállapodást folyamatosan megszegve az erőszakos cselekményeket szinte kivétel nélkül a szeparatisták követik el hathatós orosz támogatással a hátuk mögött.”  Jens Stoltenberg NATO-főtitkár most hétfőn pedig azt nyilatkozta, hogy „Oroszországnak az ukrán helyzet megoldatlanságában különlegesen nagy a felelőssége, hiszen továbbra is támogatást nyújt a szeparatistáknak Kelet-Ukrajnában felszerelések, korszerű berendezések, légvédelmi rendszerek, tüzérségi eszközök, tankok és kiképzés formájában és továbbra sem vonja ki csapatait az ukrán területekről. Ez pedig egy rossz irányba tartó, aggasztó folyamat, amelynek nem lehet jó vége.” Szergej Lavrov orosz külügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a legtöbb civil áldozat szeparatista, így a felelősség az ukrán kormányt terheli. Tehát az áldozatokat tudomásul vették, megmagyarázták, mégsem vállalt értük senki felelősséget, ahogyan ez korábban is sokszor megtörtént. Ehelyett és a helyzetet inkább elmérgesítve a NATO a megfigyelő státuszú tagjai körében általános jelleggel létszámleépítéssel kapcsolatos határozatot fogadott el. Ehhez fűződően a NATO-főtitkár azt mondta, hogy "az orosz delegációval közösen úgy döntöttünk, hogy felfüggesztünk valamennyi gyakorlati együttműködést kivéve a politikai és katonai párbeszédet. A harminc főben maximált küldöttség pedig bőven elég erre." A főtitkár természetesen azt is hozzátette, hogy a határozatnak nincs különösebb címzettje, inkább hatékonysági okai vannak, azonban a helyzet nem kicsit áthallásos, tekintve, hogy az orosz delegáció létszáma volt a legmagasabb a megfigyelő státuszú országok között. A döntést mi sem indokolja jobban, mint a május 9-i katonai parádé Moszkva főterén, amely mintegy erődemonstrációként hatott a Szövetségre és amelyről Stoltenberg is úgy beszélt, mint amely újabb biztonságpolitikai dilemma elé állítja egész Európát. Ehhez képest és Antony Blinken múlt heti csípős megjegyzése ellenére azonban Washington és Moszkva között újrakezdődtek a tárgyalások. Ily módon a jelenlegi, kissé ellentmondásos események tükrében nyilván érdekes lesz az eredménye a törökországi Antalyában tartott NATO-külügyminiszteri értekezletnek, ahol többek között a minszki fegyverszünet is a tárgyalások alapját képezi.

Források:

Fontos emberek szóltak: be kellene tartani a minszki megállapodást: http://hvg.hu/vilag/20150513_Fontos_emberek_szoltak_be_kellene_tartani

Nato kicks out Russian spies but revives Kremlin hotline amid Ukraine tensions: 

http://www.theguardian.com/world/2015/may/10/nato-kicks-out-russian-spies-but-revives-kremlin-hotline-amid-ukraine-tensionsNATO Chief Jens Stoltenberg Says Russia Has Violated Ukraine Cease-fire: 

http://www.wsj.com/articles/nato-chief-jens-stoltenberg-says-russia-has-violated-ukraine-cease-fire-1431347574Russia stages massive WW2 parade despite Western boycott: http://www.bbc.com/news/world-europe-32668511

Elengedhetetlen több konfliktus lezárása: 

http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/hirek/az-ia-elleni-kuzdelem-sikerehez-elengedhetetlen-mas-konfliktusok-lezarasa

Civil fórum az orosz-ukrán megbékélésért

 

Március elején egy békekonferenciának szánt, ám csupán civil fórumban kiteljesedett rendezvény zajlott le Kassa városában, amely az orosz-ukrán konfliktus békés megoldását tűzte ki célul. A résztvevők olyannyira eredményesnek találták az eseményt, hogy máris belefogtak a következő fórum megszervezésébe.

Február közepén az a hír kezdett keringeni, hogy Németország kormánya felkérte Szlovákiát egy nemzetközi békekonferencia megrendezésére az ukrán-orosz konfliktus kapcsán. Néhány nappal a bejelentés után azonban az állítólagos résztvevők még mindig nem értesültek ilyen eseményről. Végül a kérdés tisztázódott: kiderült, hogy nem konferenciáról, hanem egy civil fórumról van szó, amelyet egy szlovák civil szervezet kezdeményezett német-orosz és német-ukrán fórumokkal karöltve. A témája valóban az ukrán-orosz konfliktus, de inkább egyfajta eszmecseréről van szó, nem pedig hivatalos kormányrendezvényről.

Az eseményre március 6-7-én Kassa városában került sor, mely az "Utak a békéhez – Civil párbeszéd a Minszk II.tűzszünet vonatkozásában" nevet kapta. A konferencián, mely fő céljaként egyfajta támogatást próbáltak nyújtani az ukrán lakosságnak, ukrán, orosz, német és szlovák polgári aktivisták, tudósok és politikusok vettek részt. A szlovák ASA szervezet, amely a konferenciát kezdeményezte a hidegháború idejére utalt vissza, amikor még a hasonló béketörekvések eredményesek voltak, hiszen sikerült megakadályozni egy újabb világháborút. Vladimír Faič, a szervezet elnöke szerint most, hogy a helyzet kezd egyre veszélyesebbé válni, ideje, hogy a békéltetésből a civil fórumok is kivegyék a részüket.  Arra törekszenek, hogy állandósítsák a párbeszédet az érintett felek közt, létrehozzanak egy roadmap-et a jövőre nézve. Remélik, hogy ezzel a rendezvénnyel példát tudnak statuálni nemcsak a konfliktusban álló feleknek, hanem a többi EU-s tagország számára is és meg fog sokszorozódni a hasonló jellegű béketörekvések száma.

Bár Robert Fico szlovák miniszterelnök  betegség miatt nem volt jelen a konferencián, a záró sajtótájékoztatón már nemcsak ő jelent meg, hanem a német-orosz fórum képviseletében az SPD volt pártelnöke és Brandenburg tartomány volt kormányfője, Matthias Platzeck is. Rainer Lindner, a német-ukrán fórum elnöke kifejezte abbéli reményét, hogy a felek a továbbiakban kerülni fogják a fegyveres összecsapást, inkább politikai eszközökkel próbálják majd megtalálni a megoldást. A szervezők a következő rendezvényre, melyre terv szerint nyár végén kerül sor, már várják az önkéntes szervezeteket és az érdeklődőket is.

http://www.ta3.com/clanok/1057241/v-kosiciach-zacne-mierova-konferencia-o-ukrajine-pride-aj-fico.html
http://www.hlavnespravy.sk/medzinarodna-konferencia-v-kosiciach-ma-podporit-mier-na-ukrajine/571685
http://spravy.pravda.sk/domace/clanok/347948-prijatim-deklaracie-vyvrcholila-mierova-konferencia-v-kosiciach/

Az ukrán nyelvkérdés

2014 februárjában az új ukrán parlament megszavazta az addig érvényben lévő nyelvtörvény eltörléséről szóló javaslatot, ami Oroszországban és Nyugaton is hatalmas visszhangot keltett. A jelenlegi ukrán kormányzat az ország homogenizációjára törekszik, azonban a feszült helyzetet figyelembe véve ez csak olaj lehet a tűzre.

Ukrajna többnyelvűsége alapvetően történelmi okokra vezethető vissza. Már a cári időkben korlátozták, majd később betiltották az ukrán nyelv használatát. Jól mutatja a cárok hozzáállását a kérdéshez egy idézet, melyet II. Miklósnak tulajdonítanak: „Nincs olyan, hogy ukrán nyelv, csak írástudatlan parasztok, akik helytelenül használják az oroszt.” Később, a Szovjetunió idején már sokkal durvább módszerekkel, például ukránok kitelepítésével, oroszok betelepítésével és az ukrán értelmiség kiirtásával igyekeztek az ukránokat eloroszosítani.

Számos elfogult orosz nyelvész állítja, hogy az ukrán nyelv mindössze az orosznak egy dialektusa vagy népi változata, azonban a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az ukrán egy önálló és létező nyelv, mely 38%-ban különbözik az orosztól. Csak a példa kedvéért, az olasz és spanyol nyelvek közötti eltérés 33%, vagyis az ukrán és orosz nyelv közötti kapcsolat nagyjából hasonló, mint a spanyol és olasz közötti.

A demográfiai adatok és a népességszámlálások vizsgálata alapján kiderül, hogy az ukrajnai népesség nagyjából 79%-a ukrán nemzetiségűnek tartja magát, míg az orosz etnikumúak aránya egy kicsit több mint 17%. Azonban, ha a kutatás tárgya az anyanyelv, akkor a százalékos arányok megváltoznak: az ukrán anyanyelvűek aránya csak 67,5%, míg az orosz anyanyelvűek aránya majdnem eléri a 30%-ot. Ez jól mutatja, hogy a cári és sztálini eloroszosításnak és az ukrán nyelv tiltásának mi lett az eredménye: sok ukrán nemzetiségűnek orosz lett az anyanyelve. A jelenlegi ukrán társadalmat így három nagy csoportra lehet osztani az ukrán és orosz nyelv szempontjából: vannak ukránul beszélő ukránok, vannak oroszul beszélő ukránok és vannak oroszul beszélő oroszok.

A képet tovább árnyalja a shurzyk nyelv, mely lényegében egy nem hivatalos keveréknyelv, mely jórészt orosz szókincsen alapszik, melyet ukrán nyelvtannal beszélnek, elsősorban Ukrajna középső területein. Számos politikus érvelt a shurzyk, mint hivatalos nyelv bevezetése mellett, azonban jelenleg ennek az esélye minimális.

Minden országnak fontos identitásképző eleme a nyelv, ami nincs másként Ukrajna estében sem, így a kijevi vezetés törekvése a homogenizációra érthető, azonban további feszültséghez vezethet. Moszkva politikai kérdéssé alakítja az ügyet és azzal vádolja Kijevet, hogy két lábbal tiporja az orosz kisebbség jogait. De nem csak Oroszország, hanem a nyugati sajtó is rosszallását fejezte ki a nyelvtörvény eltörlésével kapcsolatban, rosszul átgondoltnak minősítve azt. Ugyan a törvény eltörléséről szóló javaslatot megszavazta a parlament, de Petro Porosenko elnök még nem írta alá, így több mint egy év elteltével még mindig nem lépett hatályba. A jelenlegi ukrajnai helyzetet tekintve ez mindenképp egy bölcs döntés a kijevi vezetés részéről.

Ukrajnai közelkép - Identitás két tűz között

Az ukrán-válság kirobbanása óta megismerhettük a nagyhatalmi játékosok álláspontját a kérdésről, arról azonban kevesen beszélnek, miként ítéli meg az utca embere a feje felett zajló döntéseket és az ez által kiváltott identitásbeli krízist, ami családtagokat tesz ellenséggé.

Az ukrán lakosság a vélemények szempontjából nem egységes. Egy részük teljes ellenszenvvel fordul Oroszország felé, agresszornak, otthonuk bitorlójának tartja a Putyin által képviselt államot és üdvözli a Nyugat felé való nyitást. Sokak viszont eljutottak arra a pontra, hogy sosem tartották magukat az ukrán kultúrához tartozónak és kizárólag oroszként tudják elképzelni további életüket is.
A kép azonban ennél a két pólusnál sokkal árnyaltabb. A helyiek nagy részén egyfajta identitás-válság söpör végig, nem tudják elfogadni azt, hogy Oroszország halálos ellenséggé vált és arra kényszeríti őket, hogy megkülönböztessék társaikat és önmagukat ukránként vagy oroszként. Ők azok, akik minden nap megkérdezik maguktól: ki vagyok én? 

Aleksey Ryabchyn, egy fiatal Donyecki közgazdász, úgy nyilatkozott, mindig is az orosz kultúrához tartozónak vallotta magát. Azonban, amikor az orosz szenátus engedélyt adott Putyinnak Ukrajna lerohanására, világa összeomlott. Úgy érezte, orosz lénye ebben a pillanatban meghalt. „Ez volt a legnagyobb sokk az életemben.”- mondta. 

Ismertté vált olyan példa is, amikor az illető feladta orosz hovatartozását és ukrán oldalra állt. Ilyen Illya Bohdanov, volt FSB (Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálata) tisztviselő, aki jelenleg egy önkéntes ukrán zászlóalj tagjaként igyekszik megfékezni az orosz agressziót Kelet-Ukrajnában.

A válság eszkalálódása során a lakosságon belül kiéleződött ez a fajta identitásbeli konfliktus és a felek egyre inkább egymás ellen fordultak. A virtuális frontvonal családokat és barátokat szakított szét, akik többsége ma már nem is áll szóba egymással. Az orosz identitású helyiek eltévelyedettnek tartják ukrán társaikat, az utóbbiak pedig árulónak és kizsákmányoló gyilkosoknak nevezik őket. Társadalmi szinten ez az ellenszenv már olyan méreteket öltött, hogy például a kijevi Bulgakov múzeum bejáratán a következő üzenetet fogadja a betérni vágyókat: „Azokat a vendégeket, akik támogatják a katonai megszállást, nem látjuk szívesen múzeumunkban.” 

És hogy áll a helyzet a Krím-félszigeten? A jelenleg hatalmon lévő kormány megkezdte a lakosság tudatának átformálását, az oroszok számára előnyösen feltüntetve egyes történelmi eseményeket az iskolában. Azonban nem szabad azt hinnünk, hogy az összes ott élő orosz anyanyelvű támogatja az annexiót. 

Vadim, ukrán állampolgárként Sevastopolban él. Sok hasonló társát emiatt nap, mint nap, atrocitás ér. Ő személy szerint azért nem akar visszatérni az ukrán területre, mert úgy látja, a kormány nem tart igényt azokra, akik itt vannak. Nekik nacionalisták kellenek, nem pedig hazafiak.

A Szentpéterváron született, ma szintén Sevastopolban élő Oleg is ukránként határozza meg magát, pedig születése szerint orosz. Ez éles ellentétet szül közte és szülei között. Nem érti, miért akar bárki Oroszországhoz tartozni, a Krím-félsziget Ukrajna része és reméli a jövőben Ukrajna határozott lépéseket tesz, hogy a közvélemény számára is ez egyértelművé váljon. 

Források:

http://www.nytimes.com/2014/10/19/world/europe/conflict-uncovers-a-ukrainian-identity-crisis-over-deep-russian-roots-.html?_r=0

http://uatoday.tv/society/exclusive-interview-russian-ex-fsb-officer-is-happy-to-have-become-a-ukrainian-citizen-424712.html

http://www.nationalreview.com/corner/375640/eastern-ukraine-what-do-locals-want-andrew-stuttaford

http://uatoday.tv/society/ny-times-ukraine-separatists-rewrite-history-of-1930s-famine-424331.html

http://www.telegraph.co.uk/sponsored/rbth/politics/10829959/crimea-politics-opinion-russia-ukraine.html

Egy újabb nagyromán vízió

Több mint 2,000 tüntető az egyesülés mellett a moldovai Chisinauban, 2014-ben (Photo: Michael Bird)

Már két évvel ezelőtti írásokban is felmerül Moldova és Románia egyesülésének gondolata. Eddig nem kapott nagyobb jelentőséget a téma, ám most, az ukrán válság kapcsán mégis ismét előtérbe került és nagyobb hanggal szólt, mint korábban. A csatlakozás gondolata a románokból nagyobb lelkesedést vált ki, mint a moldávokból.

A Moldovai Köztársaság jelenlegi határait igen sok birodalom igyekezett kiigazítani, míg végül 1991-ben, a Szovjetunió felbomlását követően, sikerült kivívnia függetlenségét. Történelméből kiofolyó multi-etnikumának köszönhetően elmondható az a tény, hogy konfliktusban áll minden ötödik állampolgárával. Az ország méretéhez képest olyan problémákkal küzd, mint a törékeny gazdaság, magas infláció, migráns munkaerő és a háborús tűzfészek, Ukrajna szomszédsága, melyek következtében állandó frontvonalat képez Brüsszel és Moszkva között. Mindezek tudatában Románia mégis egyesülne vele.

Bukarest annyira felkészült, hogy már egy támogatói csoportot is létrehozott a Parlamenten belül, akik az „Unió Barátainak” hívják magukat. 41 országggyűlési képviselő áll ki a közös ország megteremtése mellett. Ovidiu Raetchi, a Nemzeti Liberális Párt képviselője úgy fogalmazott- ”Együtt kell dolgoznunk Moldovával, hogy megtalálják Európát és az európai értékeket. Ha az EU és a NATO elfogadja az unió feltételeit, készen állunk egyesíteni a két orszégot.” Ez a lépés viszont több sebből is vérzik. Amellett, hogy Moldova gazdasági hanyatlással és erős inflációval is szembe kell nézzen, Transznisztria sorsa is agasztja a kisinói (Chișinău) vezetést. A határ mindkét oldalán az uniót, mint Moldova porblémáira való gyógyírt hirdetik, mégsem történt tényleges lépés ez ügyben egyik fél részéről sem. Romániában és Moldovában is elhangzanak a pro érvek mellett kontra megjegyzések is, amelyek nehezítik a két ország egyesülésének tervét. Nicu Popescu, az EU Biztonsági Tanulmányai Intézetének tapasztalt analítikusa szerint az esetleges egyesülés mégtörékenyebbé tenné az amúgy sem túl stabil moldovai politikát. Egyes pártok pedig kifejezetten unióellenesek, ami a Romániához való csetlekozást érinti.

Nem mindegy az sem, melyik oldalról tekintünk ugyanazon lépés felé. Akik hisznek Nagyromániában, azok re-egyesülésről (újra egyesülésről) beszélnek, míg az Oroszország- pártiak re-annektálással illetik a jövőbeli terveket. Továbbá az egyesülés visszhangja megosztja a nemzetközi politikát, amely Kisinót nehéz döntés elé állítja. Míg a románok nagy többsége örülne az egyesítésnek, addig más országok ferde szemmel néznek egy új államalakulat létrejöttére. S maga a támogató Románia sem a valós problémák leküzdésén fáradozik, avagy annak hátteret adni, mintsem egy álltaluk kigondolt, elképzelt, de nem biztos, hogy hatásos stratégiát kívánnak alkalmazni. Mindenesetre jövőre parlamenti választásokra kerül sor Romániában, ahol az emberek ugyan megosztottak a kérdés tekintetében, a statisztikák mégis azt mutatták ki, azon politikai pártok élveznek nagyobb előnyt, akik az egyesülés mellett állnak. De ebbe még Transznisztriának és Gagauziának is lesz beleszólása, amelyek egyértelműen igen nagy Moszkva-barátok.

Egyes kritikusok szerint nem éppen a legjobb időzítés egy ilyen jellegű egyesítésről beszélni, amikor épp az EU-s tagállamok nemzeti önérzetének lecsillapításának fáradoznak. „Tudjuk, hogy ez egy igen érzékeny pillanat a jelenlegi ukrajnai helyzet miatt egy esetleges baráti egyesülésről beszélni”- jegyezte meg Raetchi. Nicu Popescu pedig továbbgondolva az említetteket hozzáfűzte azt is, hogy Moldovában egyre nagyobb csalódottság jellemzi a politikát, ami az EU-ról alkotott képüket illeti, hiszen az nem segített számukra az országban uralkodó mérhetetlen korrupció felszámolásában. Ráadásul az orosz-pártiak száma is napról napra nő.

Mindezeket mérlegelve, hogy lesz-e mégis egyesítés, nem tudni. Érdemes figyelnünk a jövőévi román választásokat, hiszen azt megelőzően már nem hiszem, hogy módot kerítenének a tervek előre lendítésének ügyében. Tekintettel a román nacionalista felhangokra, illetve a régióban amúgy is feszült határátrendeződésekre, bionytalan biztonságpolitikai kérdésekre, nem hiszem, hogy a moldvai-román egyesülés számunkra, Magyarország számára kedvező lenne.