Mi lesz veled Görögország?

Az elmúlt évben zajló menekültkrízis az összes uniós tagállamban megtette hatását. Mindenhol jelentős feszültségek alakultak ki mind a társadalom, mind a politikai vezetés körében. De nem csak a belpolitika vált zaklatottá. Szinte nincs olyan európai állam, melynek külpolitikájában ne okozott volna jelentős változásokat a migránsválság. Hogy megértsük, milyen jellegű változásokról van szó, vizsgáljuk meg rögtön magát a katlant, Görögországot.

Görögország az elmúlt években nem példaértékű tagállami szerepvállalásáról híresült el a nemzetközi szférában. Sokkal inkább jut eszünkbe a válság szó, ha a mediterrán országra gondolunk. Görögország a pénzügyi válság mellett jelenleg a menekültválsággal is küzd, melynek indulatokkal teli, lobbanékony légköre éppenséggel nem építi az ország külkapcsolatait.

Néhány nappal ezelőtt a görög-macedón határon menekültek ezrei torlódtak fel. Teljesen pontos adatot nem ismerünk a számukat tekintve, azonban becslések szerint 10 ezer ember – köztük szírek, irakiak és afgánok - várakozik Idomeninél, hogy átjusson Macedóniába, onnan pedig tovább Európa belsejébe. A lezárt macedón határt eddig kétszer nyitották meg, amikor is 170 embert engedtek át rajta. Szkopje katonákat és rendőröket küldött a térségbe, mert a menekültek megpróbálták áttörni a határzárat. Mindeközben a görög oldalon újabb menekülttáborok épülnek, melyek körülbelül 20 ezer fő befogadására lesznek képesek. Vajon együtt tud-e működni a két szomszédos ország, hogy a jelenleg fennálló helyzetet megoldják?

Görögország és Macedónia kapcsolatáról tudni kell, hogy Athén nem ismeri el szomszédja ezen a néven való létezését. A konfliktus forrása egészen 1991-ig nyúlik vissza, amikor is a délszláv állam függetlenedett Jugoszláviától. Az újonnan megalakuló államot Macedónia Volt Jugoszláv Tagköztársaságnak nevezték. Görögországban ez hatalmas ellenérzést váltott ki, és követelték, hogy Macedónia azonnal változtassa meg újszülött államának nevét. Athén azzal indokolta felháborodását, hogy az ország nem sajátíthatja ki egy görög tájegység nevét, valamint nem nevezheti nemzetét az ókori makedónok - így a görög történelem egyik legnagyobb alakjának, Nagy Sándornak - leszármazottainak. A viszály odáig fajult, hogy Görögország embargót vetett ki Macedóniára, mely 1995-re mindkét államot gazdaságilag kimerítette. A két ország konfliktusa az amúgy is instabil délszláv térségre negatívan hatott, így az USA nyomására ideiglenes megállapodás született, melynek értelmében Szkopje nem sérti tovább a görög érdekeket, Athén pedig belement, hogy szomszédja nemzetközi szervezetek tagja is lehessen. Az egyezményt azonban mindkét fél felrúgta, mindegyik provokálja a másikat és azóta még inkább elmérgesedett a két ország kapcsolata.

A menekültválság ebbe a pattanásig feszült helyzetbe robbant bele és Görögország még csak el sem ismeri Macedónia létezését. Mit fog lépni Athén és Szkopje, miközben minden perc számít és emberéletek forognak kockán? A közös érdek vajon összehozza a két acsarkodó felet? Bárhogy is, de az elkövetkezendő hetekben az amúgy is változó külkapcsolatok még nagyobb fordulatokat vehetnek.

Források:

media.mk

aljazeera.com

southfront.org

reuters.com

Balogh Ádám - A görög külpolitika "újjászületése" a macedón kérdésben

A menekültkrízis fokozódása a macedón határon

A szíriai konfliktus eredményeképpen naponta több ezer menekült érkezik nyugat-európai országokba, olyan országokon keresztül mint Macedónia vagy Görögország. Macedónia 2015. nyarán már rendkívüli állapotot hirdetett ki, mivel naponta 3-4 ezer menekült érkezett az országba. A kormány bár tett bizonyos intézkedéseket az ügy megoldására, de ennek ellenére ma több tízezer menekült ragadt a görög-macedón határon.

Szíriából érkező több ezer menekült közül sokan Macedónián keresztül akarnak eljutni Ausztriába vagy Németországba, viszont ez óriási terhet jelent az országnak. A párizsi merénylet előtt nem ellenőrizték olyan szigorúan az Európába érkező menekülteket, sokakat nem is regisztráltak, valamint sokan hamis útlevéllel keltek át a határon. A kormány 72 órát adott a menekülteknek, hogy áthaladjanak az országon akár tömegközlekedéssel, így 2015. augusztusában kb. 39 000 menekült érkezett Macedóniába, ez a hatóságoknak óriási problémát jelentett.

A párizsi terrorcselekmény után nyilvánvalóvá vált, hogy a terroristák menekültnek álcázva érkeztek Franciaországba, olyan tranzit országokon keresztül mint Macedónia. Ezután a hatóságok szigorítottak a biztonsági intézkedéseken, csak regisztrált menekülteket engedtek át, akik bizonyítottan háborús övezetből érkeztek igazi útlevéllel. A határon pedig csak kisebb csoportokban engedték át a menekülteket, mivel a macedón rendőrségnek nincs akkora állománya, hogy napi 3-4 ezer menekültet vizsgáljanak át, így több ezren torlódtak fel a lelassult határátkelés miatt. Olyan információk is napvilágot láttak miszerint a macedón kormány csak azokat engedte át, akik Németországot vagy Ausztriát jelölték meg célországként, valamint, hogy az afgán menekülteket nem engedik át, az utóbbi állítást tagadták a macedónok.

A biztonsági intézkedések miatt több tízezer menekült torlódott fel a görög-macedón határon és az ott felépített menekülttáborokban. A menekültek tüntetésekbe kezdtek miután a macedónok lezárták a határt 2016. február végén, a kormány kb. 700 rendőrt és katonát vezényelt a határhoz, akik füst-és villanógránátokkal verték le a menekülteket. Arról nincs információnk, hogy hányan és milyen súlyosan sérültek meg az összecsapásokban. A helyzeten csak rontott az a tény, hogy Szerbia, Szlovénia, Horvátország és Macedónia bejelentette, hogy ezután csak napi 580 menekültet engednek át, annak ellenére, hogy a Szíriából érkezők száma nem csökkent, ez újabb határ lezárásokhoz vezetett Macedóniában.

Az egyre nagyobb számú migránsok többször kerültek összetűzésbe a macedón hatóságokkal, viszont február 29-én a menekültek nagy számban megindultak a határ felé, hogy felszálljanak a Szerbiába induló vonatokra. A rendőrség és a katonaság nem tudta feltartoztatni az óriási menekültáradatot, a migránsok egy oszlopot faltörő kosként használva áttörték a határt. Információnk szerint halálos áldozata nem volt a határáttörésnek.

A helyzet így igen komplikált a macedón-görög határon, mivel az ENSZ főtitkára szerint a menekülteket nem lehet korlátozni útjuk során, segíteni kell őket. Másrészről a macedón hatóságok nem képesek ennyi embert leellenőrizni és útjukra indítani.

Források:

http://www.theguardian.com/world/2016/feb/27/thousands-of-refugees-stranded-at-greece-macedonia-border
http://www.dailymail.co.uk/news/article-3471157/Hundreds-trapped-Greece-s-Macedonian-border-revealed-131-000-migrants-crossed-Mediterranean-year-total-six-months-2015.html
http://www.theguardian.com/world/2015/aug/23/migrants-macedonia-border-greece
http://www.economist.com/news/europe/21690250-syrian-refugees-fear-border-will-close-north-africans-it-already-has-macedonian
https://www.washingtonpost.com/news/worldviews/wp/2015/08/21/how-macedonia-became-the-latest-front-in-europes-migrant-crisis/

Orvosok a fedélzeten

Az MSF harca az életekért a Földközi-tengeren

 

Az MSF 2015. december 30-án fejezte be 8 hónap után életmentő munkáját a Földközi-tengeren. Ez idő alatt 20.129 menekült életét mentették meg az önkéntes orvosok 120 kereső és mentőexpedíció keretében.

„Azok közül az emberek közül, akiket megmentettük, a beavatkozásunk nélkül senki nem élte volna túl az utat a hajózásra alkalmatlan csónakok fedélzetén” – mondta Stefano Argenziano, az Orvosok Határok Nélkül (Médecines Sans Frontières - MSF) nemzetközi humanitárius szervezet Migration Operations műveletének menedzsere.

A humanitárius szervezet 2015 májusában kezdte meg tevékenységét a tengeren azzal a céllal, hogy csökkentse a menekültek szenvedését, és mindenekelőtt a halottak számát az Észak-Afrikából Európába vezető úton. 2015-ben több mint 1 millió menedékkérő érkezett Európába hajón és csónakokon, és ez az év bizonyult a leghalálosabbnak is: a hivatalos adatok szerint 3771-en fulladtak vízbe, de a tényleges szám ennek a többszöröse is lehet.

A keresést és a mentést 3 hajó végezte speciális mentőkkel és orvosi csapattal a fedélzetén. A süllyedő hajókon utazók kimentése mellett az orvosi csapat feladata a kritikus állapotban lévők stabilizálása és minél előbb kórházba szállítása volt. Emellett biztosították a rászorulóknak a szükséges orvosi ellátást, ami általában kiszáradás, sérülések, égési sebek, cukorbetegség és asztma kezelését foglalta magában.

A legnagyobb kapacitású mentőhajó, a Bourbon Argos kifejezetten erre a célra lett tervezve: a fedélzetén sürgősségi ellátásra alkalmas tereket alakítottak ki a megfelelő eszközökkel, illetve rendelőszoba, megfigyelőszoba és hullaház is működött rajta. A 26 fős legénység mellett 700 menekült szállítására volt képes. Ezen a hajón 8 hónap alatt 4424-en kaptak azonnali orvosi ellátást, köztük 355 súlyosan sérült, illetve 140 állapotos nő. A Bourbon Argos május 9-én kezdte meg munkáját, és december 30-án utolsóként kötött ki végleg.

Az első mentőhajót, ami a Pheonix nevet kapta, az MSF a MOAS-szal (Migrant Offshore Aid Station) együttműködve indította útra május 2-án, és a legénysége már az első napon 487 embert mentett ki a vízből. A harmadik hajó, a Dignity I. június 13-án indult útnak a Földközi-tengeren 18 fős legénységgel, akik októberben szülést is levezettek a fedélzeten.

„Sokan gondolják azt, hogy a mentés arra ösztönzi a többi menekültet, hogy ők is tengerre szálljanak. Akik ezen a véleményen vannak még sosem mentettek ki fuldokló gyerekeket a vízből – azonban az MSF igen, és továbbra is így fog tenni, amíg mások csak beszélnek” – nyilatkozta a Pheonix egyik orvosa.

A tél közeledtével egyre kevesebben vállalkoztak a tengeri útra, így az MSF befejezhette munkáját. Továbbra is az a meggyőződésük, hogy a keresésnek és mentésnek a tengeren kiemelt fontossága van, azonban ezt nem az orvosoknak kellene végeznie. Hangsúlyozzák, hogy mindez csak tüneti kezelés, a halottak számát csak az csökkentheti, ha a biztonságos és legális átkelést Európa biztosítja a menedékkérők számára.

Források:

http://www.doctorswithoutborders.org/emergency-mediterranean

http://www.msf-azg.be/fr/migration-en-mediterranee

http://www.msf.org/article/migration-msf-ends-search-and-rescue-operations-central-mediterranean-after-20129-people

http://www.msf.org/topics/mediterranean-migration 
http://www.doctorswithoutborders.org/article/childbirth-mediterrane

http://www.doctorswithoutborders.org/article/%E2%80%9Copinions-never-saved-drowning-child%E2%80%9D-board-msfs-mediterranean-migrant-rescue-boat
 

Mennni vagy maradni? Valóban sérül a brit szuverenitás?

Az Egyesült Királyság 1973 óta oszlopos tagja az Európai Uniónak, azonban a kapcsolat, ami sosem volt zökkenőmentes, most mélypontjára jutott. A szíriai polgárháború kapcsán Európába áramló menekültválság uniós szintű kezelése az utolsó csepp a pohárban, ami átbillenteni látszik a mérleg nyelvét a szkeptikusok irányába. A politikai nyomás növekedése miatt David Cameron miniszterelnök referendumot tűzött ki ez év június 23-ára az Egyesült Királyság EU tagságának kérdéséről.

Az Egyesült Királyság uniós tagsága mellett érvelők elsősorban gazdasági jellegű érvei mellett, az ellenzők az egységes piac működésének nem megfelelő szintű hatékonyságáról, az EU világgazdasági szerepének csökkenéséről és a tagországok szuverenitásának jelentős mértékű korlátozásáról szólnak. A szuverenitásuk sérülése az, ami nagyon érzékenyen érinti a brit szkeptikusokat. Görögország példáját hangsúlyozzák, a 20%-ról 9,5%-ra csökkent szavazati súlyukat az EU intézményrendszerében, illetve azt a számukra jelentős mértékben kedvezőtlen döntési mechanizmust, amiben az általuk ellenzett 576 javaslatból 485 mégis elfogadásra került 2009-2014 között.

Látszólag sem az EU tagság mellett és főleg az ellene érvelők nem emelik ki, hogy a döntési korlátozottságuk elég hiteltelennek látszik, ami az EU szervezetét érintő jelentős kérdéseket illeti. Itt mindenképpen megemlítendő a négy területen alkalmazott úgynevezett opt-out, amelyet olyan elhanyagolható integrációs kérdések esetében érvényesítettek, mint a schengeni határrendszer, a gazdasági és monetáris unió, az Európai Unió Alapjogi Chartája, illetve a jelenlegi menekültválság kapcsán a biztonsági és igazságügyi területeken való együttműködésről. Utóbbit a már Európa területére érkezett menekültek kötelező kvótarendszer alapján történő újratelepítésének szavazásánál érvényesítették. Helyette húszezer szíriai menekült közel-keleti menekülttáborokból való betelepítését vállalták a következő 5 év folyamán, ami a térségből menekült jelenlegi 4 millió fő 0.5%-ának befogadását jelenti az ötéves időtartam alatt, míg a már Európába érkezett néhány ország számára kiemelt nehézséget jelentő menekültek kezelésében egyáltalán nem jelent segítséget.

Jól látszik, hogy az Egyesült Királyság, ha a szabályozásokat érintő kérdésekben nem is tudja érvényesíteni az akaratát elvárásai szerint, a legjelentősebb kérdésekben végső soron a saját akarata alapján cselekszik, ha oda kerül a sor, opt-out alkalmazásával. Erejét mi sem mutatja jobban, mint a német kancellári hivatal azon álláspontja, miszerint ami nem az európai értékek teljes elárulását jelentené, az mind alku tárgya lehet a britek unióban tartása érdekében. Aggodalmuk nem alaptalan, hiszen a legfrissebb közvélemény kutatások alapján a brit társadalom körülbelül fele-fele arányban megoszlik az EU tagság kérdésében, ráadásul a referendum éppen a menekültek Európába áramlási hullámának a várható csúcsán lesz megtartva, ami könnyen elbillentheti a mérleg nyelvét.  

Források:

http://www.spiegel.de/international/europe/eu-seeks-to-avoid-brexit-at-all-costs-a-1070389.html

http://uk.businessinsider.com/reasons-why-uk-leaving-the-eu-brexit-is-a-good-idea-2015-10

http://www.unhcr.org.uk/about-us/the-uk-and-asylum.html

https://www.washingtonpost.com/world/europe/as-europe-fills-with-refugees-britain-goes-its-own-way/2015/10/01/c6793afe-6305-11e5-8475-781cc9851652_story.html

http://www.bbc.com/news/uk-politics-35360890

https://www.rt.com/uk/257745-cameron-europe-eu-migrants/

http://www.theguardian.com/politics/2016/jan/25/holding-eu-vote-during-migration-crisis-terrible-uk-told-enrico-letta

Csepp a tengerben

Avagy mit (nem) tehet az állam a fokozódó bűnözés visszaszorítása érdekében

Ha a nemzetközi összefogás nem hoz hatékony eredményeket, tehet az állam egymaga bármit is azért, hogy a migráció nyomán egyre erősödő szervezett bűnözést visszaszorítsa, szavatolva ezzel állampolgárai biztonságát?

A 21. század eddigi legnagyobb kihívása, a migrációs hullám megindulása számtalan problémát vet fel, ezek közül pedig talán az egyik legaggasztóbb a nemzetközi bűnözés mértékének növekedése. A két adat természetesen nem feltétlen párhuzamosan arányos egymással: téves lenne azt a következtetést levonni, hogy az újonnan érkezők követik el ezeket a bűncselekményeket, hiszen a megnövekedett népesség soraiból nyilván többen adják a fejüket illegális tevékenység elkövetésére. Emellett nem elhanyagolható tény az sem, hogy az embercsempészeknek kapóra jön a kiszolgáltatott migráns, aki még ellenszolgáltatást is nyújt azért, hogy embertelen körülmények között valahogy élve átjusson a Földközi-tenger túlpartjára.

De mit tehet a jelenség visszaszorítása és a probléma megoldása érdekében az állam?

A Mediterrán országok közül – az utóbbi pár évet együtt tekintve – talán Olaszország sínylette meg leginkább a fokozódó menekültáradatot. Évente több ezer migráns érkezik partjaihoz a Földközi-tengeren keresztül: 2013-ban több mint 42 ezren, 2014-ben már több mint 170 ezren, 2015-ben pedig több mint 152 ezren lépték át – többnyire – illegálisan a határokat. Az olasz kormány hiába szólította fel többször is az Európai Uniót, hogy nyújtson legalább anyagi segítséget a probléma, illetve következményei megoldására, az esetek nagy részében süket fülekre találtak, vagy épp csak valamiféle látszólagos lépés történt az ügyben.

Ennek tükrében kénytelen Olaszország egyedül megoldást keresni mind a migráció, mind az ebből fakadó megnövekedett bűnözés problémájára. Angelino Alfano, olasz belügyminiszter szerint erőteljes lépésekre van szükség a bűnözés visszaszorítása érdekében. A kitűzött célok közt szerepel a közbiztonság javítása a rendőri erők növelésével, a nyomozati eszközök megerősítése, illetve modernizáció, technikai fejlesztések is. Azonban fontos megemlíteni, hogy az olasz gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, hogy végtelen mennyiségű forrást áldozzanak a bűnözés visszaszorítására, illetve a migrációs válságból fakadó egyéb krízishelyzetekre. A belbiztonsági intézkedések mellett Matteo Renzi, olasz miniszterelnök egy másik oldalról igyekszik megközelíteni és megoldani a komplex problémát: a migránsokat „küldő” országokkal együttműködve keres kiutat a helyzetből. Februárban Nigériába látogatott és a migrációt érintő kérdések közt szó esett a nemzetközi bűnözés visszaszorítása érdekében való összefogásról is.

Ez utóbbi példából is tökéletesen látszik, hogy egy állam önmagában édeskevés egy ilyen mértékű probléma megoldásához, legfőképp Olaszország, ahol még az úgymond „saját” szervezett bűnözői csoportokat – maffiát – sem sikerül felszámolni, nemhogy hatékonyan fellépni az országba beszivárgó illegális nemzetközi cselekményekkel szemben. Egyértelmű – és e célból már az olaszok is számtalanszor felléptek nemzetközi színtéren –, hogy szupranacionális összefogásra van szükség, azonban az eddigi korlátozottan sikeres próbálkozások – Frontex, Europol – még egyelőre nem voltak képesek orvosolni a bajt.

Források:

interno.gov.it

askanews.it

data.unhcr.org

corriere.it

Földi pokol „Afrika szarván”- Eritrea és az EU kapcsolatai a menekültválság tükrében

Eritrea állandó főszereplője az ENSZ Emberjogi Bizottsága által készített vizsgálatoknak, amelyek kínzásokról, állandó hatósági túlkapásokról és kényszermunkákról szólnak. Az Amnesty International tavalyi jelentése alapján Eritrea az Afrikából érkező migránsok legfőbb kibocsátó országává vált, havonta mintegy 5000 fő hagyja el kelet-afrikai szülőhazáját. Az elmúlt hónapok eseményei alapján azonban úgy tűnik, az Unió kész támogatni a diktatórikus berendezkedésű állam határainak megerősítését annak érdekében, hogy gátat szabjon az Európára zúduló afrikai migrációnak.

Afrika második legfiatalabb állama, az egykori olasz kolónia Eritrea 1993-ban nyerte el függetlenségét Etiópiától. Az országot a kizárólagos kormánytulajdonban lévő média és a folyamatos emberjogi jogsértések miatt a kontinens „Észak-Koreájának” is nevezik.

Az Európai Unió 1995-ben létesített először diplomáciai kapcsolatokat Eritreával. Az 1999-2015 között megvalósult fejlesztési egyezmény eredményeképpen összesen mintegy 300 millió euró támogatás érkezett az afrikai országba. Az ország legfontosabb európai külkereskedelmi partnere az egykori gyarmatosító Olaszország volt. 2011-ben azonban Unió minden formális kapcsolatát felfüggesztette az országgal, mert az Isaias Afewerki által vezetett kormány nem tudott elszámolni azzal, hogy mire fordította az EU-tól kapott segélyeket.

A menekült válság eszkalálódásával a kelet-afrikai diktatúrával létesített uniós tárgyalások élénkülése tapasztalható. Az eritreai menekültek tömege által leginkább érintett Szicíliába 2015-ben közel 35-40 ezer fő érkezett, jórészt a Földközi-tengeren keresztül. Az olasz kormány 2015-ben 2,5 millió euró gyorssegélyt ajánlott fel a kelet-afrikai országnak. Hagos Ghebrehiwet eritreai gazdasági miniszter pedig a bilaterális kapcsolatok erősödését reméli az Olaszországgal idén létrejött partnerségi program által, amely az itáliai gyarmati múlt emlékeinek megőrzésére és az idegenforgalom fejlesztésére irányul.

 Az Európai Unió 2015 szeptemberében bejelentette, hogy 214 millió euróval kívánja támogatni az eritreai határok biztonságosabbá tételét. Emberjogi szervezetek azonban aggodalmukat fejezték ki az uniós célkitűzésekkel szemben, attól tartva, hogy az afrikai ország kormánya olyan törvényt fog bevezetni, amelynek értelmében bárkire, aki az eritreai határokon áthalad tüzet nyithatnak a hatóságok.

2014 decemberében nagy port kavart az a dániai nemzetközi szakértők által készített jelentés, amely biztonságos országként értékelte Eritreát. 2015-ben brit és norvég megfigyelők is helyszíni szemlét tartottak az „Afrika szarván” lévő országban, megerősítve, hogy az eritreai menekültek nagy része gazdasági migráns, akiket vissza kell küldeni szülőhazájukba. 2015 nyarán Jøran Kellmyr norvég államtitkár személyesen utazott Aszmarába, hogy megegyezzen a kelet-afrikai ország kormányával arról, hogy a visszatoloncolt migránsok ellen nem indítanak büntető eljárást.

Az eritreaiak helyzetét tovább nehezíti, hogy az izolacionista orientáció miatt a nemzetközi humanitárius szervezetek nem juthatnak be az országba. Az ENSZ támogatását az eritreai kormány fenntartásokkal kezeli különösképpen azt követően, hogy az Emberjogi Bizottság 2015 nyarán egy közel 500 oldalas jelentésben foglalta össze az országban tapasztalt humanitárius és emberjogi jogsértéseket. Az eritreai kormány lejárató propagandának tartja a Bizottság jelentését, azzal vádolva az ENSZ-t, hogy az ország ellenségeivel szövetkezik és intézkedéseivel csak katalizálja az Európába induló menekültek csoportjait.

Az EU láthatóan képtelen egységes külpolitikával fellépni az eritreai menekülthelyzet rendezésében, így a probléma megoldása továbbra is nyitott kérdés marad.

Források:

http://www.theguardian.com/world/2015/jun/13/un-fears-eu-secret-eritrea-deals-close-border

http://www.cfr.org/eritrea/authoritarianism-eritrea-migrant-crisis/p37239

http://www.unhcr.org/cgi-bin/texis/vtx/refdaily?pass=52fc6fbd5&id=55d181a55

http://www.theguardian.com/commentisfree/2015/jun/14/observer-view-on-eritrea-and-migration

http://eeas.europa.eu/delegations/eritrea/documents/eu_eritrea/20years-of-eu-presence-in-eritrea_en.pdf

http://espresso.repubblica.it/plus/articoli/2016/02/09/news/l-eritrea-ha-un-sogno-un-futuro-di-turismo-1.249384

https://blogs.mediapart.fr/migreurop/blog/270715/diplomazia-italiana-con-leritrea-sulla-pelle-dei-migranti

http://mno.hu/kulfold/megtorhet-eritrea-maganyos-buszkesege-1327066

A török-EU kapcsolatok alakulása a migrációs krízis hatására

Az Európai Unió és Törökország egymásra utaltsága a migrációs nyomással szemben sokak szerint nagyban hozzájárulhat a két fél közti bilaterális kapcsolatok további erősödéséhez. Tavaly ősszel már arról cikkeztek, hogy a migrációs válság Törökország EU csatlakozását is felgyorsíthatja. Úgy tűnik azonban, hogy a válság egyelőre csak feszültségeket szít a felek között, és ha nem sikerül sürgősen megoldást találni a menekültválságra, az Ankara és Brüsszel közti viszony csak tovább romolhat.

A feszültség fő forrása, hogy a Törökországon keresztül Európába érkező migránsok visszafogadása nem a tervezett ütemben zajlik. A felek ugyanis még 2015 őszén a török-EU csúcson állapodtak meg arról, hogy az európai országok visszaküldhetik Törökországba azokat a migránsokat akik a törökökön keresztül érkeztek Európába de ott nem kaptak menekültstátust. A közös akcióterv része volt ezen kívül többek között az is, hogy Törökország erőfeszítéseket tesz, hogy megfékezze az Európába irányuló migrációs hullámot, aminek fejében viszont az EU vállalta, hogy felgyorsítja a törökök vízumliberalizációját és a több mint tíz éve tagjelölt ország csatlakozási folyamatát.

A probléma, hogy egyik fél sem akarja teljesíteni az akciótervben vállalt szerepét, amíg nem látja, hogy a másik fél is elkötelezett a feltételek teljesítésében. A hét folyamán Törökország EU csatlakozásért felelős minisztere, Volkan Bozkir csípősen meg is jegyezte, hogy amennyiben a visszafogadási egyezmény életbe lépésének idejére, vagyis 2016 júniusáig nem történik meg a vízumliberalizáció, Törökországnak joga van felmondani az egyezményt. Hozzátette továbbá, hogy az iraki és szíriai migránsok – akik a menekültek nagyobbik részét teszik ki – nem képezik az alku részét. Törökország ugyanis az 1951-es ENSZ Menekültügyi Egyezményt „földrajzi fenntartás” klauzulával egészítette ki amelyben Törökország korlátot szabott az országba érkező menekültek számának. A feltétel csak abban az esetben módosítható ha Törökország az Európai Unió tagjává válik. 

Az unió részéről ugyanakkor folyamatos problémát jelent az Égei-tengeren keresztül Görögország területére érkező migránsok napi többezres tömege, ami olyan feszültségeket generál a közösségen belül, hogy az már az integráció kohézióját és a schengeni határokat is veszélyezteti. A migránsok száma ugyanis 2015-re  megduplázódott és lassan eléri az 1,25 milliót.

Ahhoz azonban, hogy a visszafogadási folyamat zavartalanul lezajlódjon, Törökországnak előbb több mint 70 országnál kell visszafogadási és vízum egyezményeket kiharcolnia, hogy a migránsokat vissza tudják juttatni a kibocsátó országokba. A folyamat tehát hosszadalmas és bonyolult mechanizmus, amit nem fognak tudni egykönnyen levezényelni az érintett felek. Az viszont bíztató jel, hogy míg pár hónapja még csak 8 %-át regisztrálták a Görögországba érkező menekülteknek, addig ez a mai napon sikeresen megtörtént a Törökországból Görögországba érkező migránsok esetében. 

A feszültségek oldására és az álláspontok közelítésére március 7-én hétfőn újabb migrációs csúcstalálkozót tartanak az EU és Törökország között Brüsszelben, jelentette be Donald Tusk az Európai Tanács elnöke. Leszögezte továbbá, hogy a korábban megkötött közös akcióterv továbbra is prioritást élvez, és a feleknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a siker érdekében. 

Források:

http://www.hurriyetdailynews.com/syrians-iraqis-not-part-of-turkey-eu-readmission-deal-says-turkish-eu-minister-.aspx?pageID=238&nID=96058&NewsCatID=351

http://www.hurriyetdailynews.com/eu-unlocks-first-tranche-of-refugee-aid-in-turkey--.aspx?pageID=238&nID=96069&NewsCatID=351

http://www.theguardian.com/commentisfree/2016/feb/25/the-guardian-view-on-the-eu-and-the-refugees-crisis-stop-arguing-and-fix-it

http://www.theguardian.com/world/2016/mar/04/turkey-eu-asylum-redmit

http://www.theguardian.com/world/2016/feb/19/refugee-crisis-eu-calls-extraordinary-summit-with-turkey