Szíria jövője

Kinek a kezében van Szíria jövője?

A 2011-ben kezdődő szíriai megmozdulások mára polgárháborús helyzetet idéztek elő a közel-keleti országban. A felkelő csapatok és a kormányerők közül egyik sem tudott felülkerekedni a másikon. Ez a megállapítás egyaránt érvényes az ENSZ Biztonsági Tanácsára is. Így viszont kérdéses, hogy ki fogja megoldani a Szíriában kialakult válságos helyzetet.

A szír válság még 2011 áprilisában kezdődött el, azóta számtalan kormányellenes tüntetés zajlott le az országban. Basszar al-Asszad a tüntetések miatt kezdetben reformokat ígért, azonban ezek az ígéretek nem voltak elegendőek  a helyzet pacifikálására. A felkelés folytán megalakult a Szíriai Nemzeti Tanács (SNC), amely az ellenzéki erők álláspontját támogató és közvetítő szervezetté nőtte ki magát.

Az SNC, mivel egységesen az Asszad ellenes erőket próbálja képviselni, egyaránt megtalálhatóak sorai között a radikális erők és a mérsékelt átmenetet támogatók is. Ez előnyös lefedettségnek számíthat a szíriai társadalomban, azonban éppen ezért a nyugat álláspontja nem egységes a szervezettel kapcsolatban. Legutóbb augusztusban a francia elnökkel, Francois Hollande-el, folytatott tárgyalásokat arról, hogy az SNC milyen szerepet töltsön be az átmenetben, ha esetleg sikerül megdönteni Asszad hatalmát. 

Azonban a napokban Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, egy konferencián bírálta az SNC-t és egy másik átmeneti kormányként működő szervezet felállítását szorgalmazta, az Arab Liga közreműködésével. Amely így nyilvánvalóan az amerikai érdekeket előrébb helyezné a többinél. Ez a politika nem idegen az Egyesült Államoktól, hiszen Irakban hasonlóan egy amerikai barát kormány kezébe sikerült a hatalmat átadni. Ennek következményeire tekintve kérdéses, hogy valóban ez lenne a legjobb megoldás Szíriában is.

A helyzet változatlanságához hozzájárul az is, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában két állandó tag, Kína és Oroszország megakadályozta, hogy bármiféle katonai mozgósítás történjen a polgárháború eldöntése céljából. A két ország csakis a diplomatikus úton történő vitarendezést találja célravezetőnek. 

Tehát nem csak az ellenzéki erők és a kormánykatonák nem tudnak mit kezdeni egymással, hanem a nyugati hatalmak sem.  Láthatóan mindenki a saját érdekeit próbálja érvényesíteni a térségben, hiszen stratégiailag fontos területről van szó. Azonban kérdéses, hogy szükség van e a beavatkozásra, szükség van e arra, hogy az Arab Tavasz hullámában még egy ország legyen amelyet a nyugati hatalmak segítségével kezdtek el újraépíteni, amely így természetesen a nyugat érdekeit szolgálja. Ha Szíria lenne a következő a sorban, vajon nem borulna e fel a már jelenleg is rendkívül gyenge lábakon álló egyensúly a térségben. Szíriai földrajzi adottságai miatt fontos szerepet játszik mind Iránnak, mivel egy esetleges nyugatbarát kormány hatalomra kerülése esetén az Izrael-Szíria-Irak tengellyel szemben stratégiailag jelentősen meggyengülne. És hasonló érvek miatt fontos lenne például az Egyesült Államoknak, hiszen így stratégiai előnyt tudna szerezni egy az iráni atomügyekből következő esetleges támadásban.

Feltehető tehát a kérdés, hogy feltételül előnyös lenne e egy nyugatbarát "blokkot" a közel keleten rövid távon létrehozni vagy inkább hosszú távon kéne gondolkodni és hagyni kéne, hogy a térség magától megoldja a saját problémáit és így külső befolyások nélkül tudjon újjászületni (vagy folytatódni) a politikai rendszer, amely így egy új súlyként szolgálhat, hogy az erőviszonyok kiegyenlítődjenek a puskaporos hordónak számító közel-keleten.

B.B.

2012 Nemzetközi emberi jogi dokumentumfilm fesztivál

Mivel ez egy olyan oldal ahol mindenki olvashat érdekes dolgokat, illetve osztozhat más érdeklődési köreivel, blablabla... szóval gondoltam megosztom veletek, hogy mától zajlik egy dok. filmfesztivál és nagyon érdekes filmeket lehet megnézni.
Párat összeválogattam a lusták vagy álmodozók kedvéért, és remélem kedvet kaptok valamelyikhez.
Nyuszi puszi, és akkor jönnek a filmek:

Ha a cipőm mesélni tudna- cipő története a kínai lepukkant városból egészen a fényesre sikált polcig...
http://www.youtube.com/watch?v=miiNgSSIgAo

Ez nem egy film- Jafar Pahani iráni filmrendező 6 évre házi őrizetben van, film készités miatt 20 évre eltiltották a filmezésről...az ő mindennapjairl szól.
http://www.youtube.com/watch?v=ajOgE_BPLVU

Különjárat- illegális bevándorlók Svájcban megépített menekülttáborban élnek....az ő életük, sorsuk...
http://www.volspecial.ch/en/page/20-trailer

5 broken cameras- Ciszjordánia, egy férfi kamerázza az eseményeket, ellenállás, lövöldözés, épités, rombolás...
http://www.youtube.com/watch?v=XID_UuxiGxM

Szemtől szembe- Etiópiában élő törzs és a modern világ...hogyan élik meg ezt...turizmus..:)
http://www.framing-the-other.com/

A vírusgazda- HIV pozitív nő élete, a környezete...mindez meglepően Afrikában
http://www.thecarrierfilm.com/the_carrier_trailer.html

Ezenkívül még nagyon széles a választék, ezek  a témák engem érdekelnek, de biztosan lesz, ami titeket is.
http://www.verzio.org/index_hu.html itt tudtok kedvetekre szemezgetni a filmekkel.
:)

Miért csatlakozzon Törökország az EU-hoz?

Törökország évtizedek óta komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy tagja lehessen az Európai Uniónak. Fáradozásai nem voltak hiábavalók, de még mindig számos, az EU által előírt feltételnek és változtatásnak kell eleget tennie ahhoz, hogy folytatódjanak a csatlakozási tárgyalások. Vajon megéri-e az EU követeléseit teljesíteni?

Kezdeti kapcsolat az EU-val

Törökország társult tagság iránt kérelmet nyújtott be 1959-ben az Európai Gazdasági Közösséghez (EGK), amelyet 4 évvel később kapott meg. Ekkor írták alá az Ankarai Megállapodást, amely fontos állomás volt az integrációhoz vezető úton. A szerződés legfontosabb cikke a három lépésben létrehozott vámunióról szól. 1970-ben egy kiegészítő jegyzőkönyv készült, amely tartalmazta a vámok eltörlésének folyamatát, és a személyek szabad mozgásáról szóló szabályt, amely lehetővé tette a török munkaerő korlátozott beáramlását. Ezek a dokumentumok készítették elő Törökország teljes jogú tagságát az EGK-ban, csakhogy a tárgyalások megszakadtak Ciprussal való feszült viszonya miatt.

A helyzet valamelyest rendeződött, 1987-ben Törökország benyújtotta teljes jogú tagság iránti kérelmét. A hivatalos tagjelölti minősítést csak 1999-ben kapta meg.

A szorosabb együttműködés érdekében 2001 óta elindították a jogharmonizációt, több alapvető fontosságú alkotmánymódosítás született, az emberi jogokkal kapcsolatos új jogszabályokat is elfogadtak. A csatlakozási tárgyalások 2005-ben megkezdődtek, de nem sokkal később meg is akadtak, mert a török reformok lelassultak. Az EU további változtatásokat követel a demokrácia, a jogállamiság, a szólásszabadság, a jószomszédi kapcsolatok, a kisebbségi jogok, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc területén. A tárgyalásokat az is lassíthatja, hogy több tagállam, mint például Németország, Franciaország és Ausztria Törökország csatlakozását a meglévő etnikai és szociális konfliktusok miatt kifejezetten ellenzik.

Miért csatlakozzon Törökország?

Az EU olyan integráció, amelynek hatásköre szinte mindenre kiterjed ezért, ha Törökország csatlakozni akar, önként fel kell adnia szuverenitását és el kell fogadnia az EU által előírt normákat, szabályokat, elveket és az uniós jogot, mivel az minden tekintetben felülírja a nemzeti jogot.

De mit kap cserébe Törökország?

Az Európai Unió számos lehetőséget kínál, amellyel a tagállamok abszolút nyereségre tehetnek szert, tehát a csatlakozott országok közül nem csak egy, hanem mindegyik állam profitálhat.  A tagok közötti kommunikáció és együttműködés megnövekszik, hatékonnyá válik az információcsere, a válságkezelés, a békefenntartás, és piacgazdaság. A közös kül- és biztonságpolitika erőteljesebbé válik, de ha mégis vita alakulna ki, akkor fennáll kooperatív probléma-megoldási lehetőség és Ciprussal is rendezhetné évtizedek óta tartó feszült viszonyát. Az EU célkitűzései nem az egyoldalú érdekmaximalizáción alapulnak, hanem a határokon átnyúló kooperáción. A céljai közé tartozik a konvergencia, vagyis a regionális egyenlőtlenségek csökkentése és a szegénység eltörlése.

Az EU legfőbb alapelvei közé tartozik a négy szabadságelv, vagyis termékek, tőke, szolgáltatások és személyek szabad áramlása illetve mozgása. A csatlakozással teljesen kinyílnak Európa kapui, megszűnik a protekcionista gazdálkodás, így gazdasági előnyökhöz juthat az ország.

Ahhoz, hogy egy tagállam részesülhessen EU-s támogatásból, meg kell felelni az addicionalitás elvének, vagyis minden tagállamnak be kell fizetnie az unió által megállapított összeget, így pályázhatnak különböző kategóriákban, ahol összesen a befizetett összeg egészét vagy akár annál többet is elnyerhetnek. Az már a tagállamok feladata, hogy jól gazdálkodjanak a pályázaton elnyert pénzzel.

A török állampolgároknak egy részének már 1970-től lehetősége nyílt, hogy EU-s országokban telepedjenek le és ott vállaljanak munkát. Ezzel a lehetőséggel éltek is, hiszen a nyugat-európai országokba rengeteg török emigrált, csak Németországban több millióan élnek. A csatlakozás után a tagállamok közötti mozgás még egyszerűbbé válik.

De azoknak a törökök számára is előnyt jelenthet a csatlakozás, akik nem kívánnak külföldön letelepedni és munkát vállalni. Ha a török kormány jól használja fel a támogatásokat, akkor a lakosság életszínvonala gyors ütemben növekedhet. Ezek az összegek fordíthatók például infrastruktúra, oktatás, egészségügy fejlesztésére vagy munkahelyteremtésre. Ha az unió által kínált lehetőségeket a kormány jól ki tudja használni, akkor az ország és az állampolgárok számára is előnyös lesz a csatlakozás.

Az Európai Unió számára is fontos stratégia kérdés Törökország csatlakozása, hiszen a Nabucco gázvezeték Törökországból szállítana földgázt nyugati irányban Ausztriáig, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül. Így az EU enyhíthetné az orosz földgáztól való függését.

Robert Keohane - neoliberális institucionalizmus

Az Unió lesz a NATO kistestvére?

Az Afrikai Unió elnökével tárgyal Barroso, a Maliban kialakult helyzet katonai beavatkozásáról. Lehetőségeket vázolt fel Thomas Yayi Boni benini elnöknek az országban kialakult súlyos események megoldására.

Az afrikai országban március óta zajlik egy, az arab-tavaszhoz hasonló háborús helyzet. A konfliktus kiinduló pontja volt, hogy a katonaság elűzte a regnáló elnököt, az ország nagy részét pedig lázadók szállták meg és terjesztették ki uralmukat.

A fekete kontinens polgárháborúiban gyakran álltak a harmadik oldalon az európai katonák, vagy az ENSZ békefenntartói. Erre példaként szolgál az 1992-ben Szomáliában, vagy 1994-ben Ruandában a hutuk és a tuszik között kialakult polgárháború.

Az Európai Bizottság is beavatkozást helyezett kilátásba a Maliban kialakult háborús helyzet megoldására. Több lehetőség is felmerült, amely magában foglalja a katonák kiképzését illetve esetlegesen a gyengén felszerelt mali-i hadsereg támogatását.

Barroso, Afrika belpolitikájába történő beavatkozást azzal magyarázta, hogy Európát is fenyegeti, a Mali északi részét elfoglaló iszlamista terroristák jelenléte. Nem azonnali fegyveres harcokat sürget, hanem alternatívákat kínál a fennálló helyzet megoldására. Utolsó lehetőségként említi az Európai Bizottság elnöke, a tényleges katonai beavatkozást.

A hadsereg egy részét Mali adná, az EU pedig a fegyverkezést segítené.

Az európai vezetésnek fontos mérlegelnie , hogy milyen mértékben kell és szabad beleszólnia idegen országok belpolitikájába. Az apartheid rendszer valamint a saját polgárok megölése, belpolitikai kicsengése ellenére nem egy ország szuveneritása alá tartozik.

Az emberek élethez való joga az első generációs emberjogok közé tartozik, amelyet mindenkinek elsődlegesen tiszteletben kell tartania.

Az Európai Uniónak meg kell találnia a beavatkozásnak azon formáját, amely nem sérti más államok önrendelkezését, de védelmezi a saját államának polgárait.

(Konstruktivizmus)

H.E.

Hollande Afrikában

Holllande Afrika-politikája sikeresebb lesz, mint Sarkozyé?

Alexander Wendt- szociálkonstruktivizmus

Franciaországban a 2012-es elnökválasztás során François Hollande legyőzte ellenfelét Nicolas Sarkozyt, aki hosszú évek óta irányította az országot és annak külpolitikáját. Hollande győzelmével egy teljesen új politikai irányító elit került hatalomra, amely szakított az elődeik eszmerendszerével és a jövőben egy nyugodtabb, nyitottabb kapcsolatot igyekszik létrehozni a külpolitikájában az Afrikai államok kormányaival.

Hollnade helyzete nem könnyű, ha a célja az, hogy a fekete kontinens államaival békés és jövedelmező kapcsolatot akar kialakítani. Franciaország és az afrikai kontinens államai között a kapcsolat sohasem volt békésnek nevezhető vagy épp nyugodtnak, a gyarmatosítás korától a mai nagyhatalmak közötti versenyfutásig a fekete kontinensért és annak értékeiért súlyos és feledhetetlen sebeket ütöttek a politikai kapcsolataikban. Közös történelmük során számos francia elnök többek között Georges Popidou, Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy Afrika-politikáját a gazdasági érdekek nagyban befolyásolták, mely érdekalapú barátságok sorozatát eredményezte, ezzel egy időben pedig a korrupt szervezetek kialakulását, az afrikai országok kiszolgáltatottságát.

Ezt az eleve sérelmekkel teli kapcsolatot tovább árnyékolta Sarkozy 2007-től 2012-ig tartó külpolitikai szerepvállalása, melyben az afrikai államokra úgy tekintett, mint a volt gyarmatokra, nem pedig úgy, mint szabad, egyenrangú államokra. Sarkozy személyéhez, elnökségéhez köthető továbbá, hogy erőteljesen fellépett az afrikai illegális bevándorlás ellen, mely tovább súlyosbította az afrikaiak ellenszenvét.

2012 októberében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban megrendezett tizennegyedik Frankofónia Nemzetközi Szervezetének találkozóján François Hollande kiemelte, hogy a jövő a fiatalok kezében van, támogatni kell a művészeket, a diákokat és a kutatókat, hogy a kultúrájuk minél szélesebb társadalmi rétegek körébe eljusson. Beszédében elmondta, hogy fontosnak tartja továbbá a fenntartható fejlődést és a biodiverzitás megőrzését, a konfliktusok békés és hatékony megoldását és a demokrácia tiszteletét, a pluralizmus és a szabad véleménynyilvánítás védelmét és a nők szerepének erősítését.

Franciaország Afrika-politikájában Hollande már az elnökké választása után váltást ígért, melyet a kongói csúcson, első afrikai szerepvállalásán szavakba is öntött. A kontinens államainak vezetőivel karöltve egy fejlődő, dinamikus régiót kíván létrehozni.

A fiatalok francia területeken való csereprogramjával és a már francia területeken élő afrikai értékeit és hagyományait őrző bevándorlók segítségével eljut az afrikai kultúra az európai polgárokhoz, és fordítva az afrikai államok lakóihoz is eljut az európai kultúra, ez pedig a kölcsönös együttműködés és a fejlődés alapja, főleg, ha a közös előbbre jutás mindkét oldalról olyan emberekhez jut el, akik nemcsak tudnak, hanem akarnak is tenni ezen ügy érdekében.

V.E.

Irán és a világ kapcsolata

Robert Keohane- neoliberalizmus (institucionalizmus)

Az Európai Unió gazdasági szankciókkal próbálja nyomását gyakorolni Iránra és ezzel megakadályozni az atomprogram fejlődését.  Az embargó célja az iráni kormány tárgyalóasztalhoz ültetése, amivel egy közös norma kiépítését remélik. Az intézkedések nem csak a fém és olajtermékek illetve a gázra vonatkoznak, hanem a pénzügyi szektort is teljesen aláássák.

 Azt mondhatjuk, hogy az Európai Uniótól nem kevéssé függő országot e lépések nem tántorították el, és megakadályozni sem sikerült a célba érést. A New York Times szerint ugyanis elkészült a földalatti urándúsító üzem, tehát a korlátozások nem lassították le az iráni atomprogramot.    

Láthatjuk, hogy míg az Európai Unió szankciókkal és tárgyalásokkal próbálja Iránt az együttműködés felé terelni, Izrael és az Egyesült Államok politikája eltér. Bár nem tagadható, hogy elsősorban mindenki a gazdasági megszorításokra és bojkottra gondol, viszont a katonai beavatkozás sem tekinthető kizárt lépésnek.

         Az érintett témában nem csak államok közti kapcsolatáról beszélünk, hanem a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) szerepét is figyelembe kell vennünk. Nem rég ismét látogatást tettek Iránba a nemzetközi szervezet ellenőrei, tárgyalásukról ugyan még nincs jelentés, viszont tudjuk, hogy folyamatos ellenőrzéseket tartanak.

Az iráni atomprogram egy globális problémát jelent, egy olyan veszélyt jelenthet, ami az egész világot érinti. Ezzel is magyarázható a nemzetközi összefogás, akár az Izrael- Egyesült Államok, az Európai Unió, vagy Oroszország szerepét nézve.  

Az eddigi gazdasági megszorítások ugyan generáltak feszültséget az országban, de se kooperációhoz se további konfliktusokhoz nem vezettek a nyugattal szemben. Az Iránnal való esetleges összefogásból eredhet egy rezsimváltás, ami elősegíthetné a béke fenntartását, és a harmadik világháború kitörés esélyét is csökkentheti.

B.H.T  

Embargó

Irán a válság szélén!

 Thomas Schelling 

Irán még egy éve a világ negyedik legnagyobb olajexportálók egyike volt, mára a közel – kelet politika egyik legfontosabb szereplője a túlélésért küzd, mert az USA embargóval kényszeríti térdre.

                 
                                                         Netanyahu és Obama

  A konfliktust kiváltó ok, hogy az iszlamista fundamentalisták 52 amerikai állampolgárt ejtettek túszul és tartottak fogva 444 napig az USA teheráni nagykövetségén. Ezt követően az amerikai kormány több hullámban is tett lépéseket Irán ellen; megszakította Iránnal a gazdasági kapcsolatokat, továbbá lekapcsolta a dollár alapú pénzügyi rendszerről. Elmondások alapján Irán terroristákat és nukleáris fegyvereket finanszíroz, továbbá pénzmosási ügyletei is vannak.

  Amerika elrettenti a világot attól, hogy üzletet merjen kötni Teheránnal. A kormány meg akar akadályozni egy nukleáris háborút a nyomásgyakorlás által, hiszen a köztük lévő feszültség egyre nő. Washington szerint az eljárások alkalmazásánál a fokozatosság nagyon fontos dolog.3 részben nyilvánul meg: Először – Az amerikai kormány nem szeretne hirtelen olajsokkot. Másodszor – Csökkenteni kell az olajmennyiséget és mással kiváltani az olajt.

Harmadszor – További kapcsolatok ápolása Kínával, Indiával, Japánnal és Dél - Koreával.

  Elterjed a cserekereskedelem jól működik, India a szállítási díj fejében rizst, orvosságot, mérnöki berendezéseket, acélt importál Iránnak, Törökország arannyal fizetett. Ezzel a helyzettel és a maradék devizatartalékkal nyerhet néhány hónapot Irán.

  Ami a szállítást illeti, több olajtankerrel is szállítottak úgy hogy a hajó fedélzetén tanzán zászló lobogott, de mivel az amerikaiak megvonták az engedélyt most az olajtankerek ki vannak kötve Irán partjainál.

Megállapodás, vagy korlátozás?

  Megállapodás révén az amerikai kormány ellenőrizze Iránban a szankciók betartását, ami azért szükséges, mert ha Irán szövetséget kötne egy másik állammal és folytatná nukleáris fegyvereinek fejlesztését, akkor a világ minden pontján pánik uralkodna, ugyanis a fejlesztések hatalmas pusztításra képesek.

  Washington jogos intézkedéseket tesz ez ügyben, miszerint meg kell fékezni a nukleáris fegyverek fejlesztését és embargóval megtámadni Iránt. Biztosabb a korlátozás, mint a megállapodás, előnyösebb egy világméretű katasztrófát megelőzni, mint részesévé válni. Ha az embargóval az amerikai kormány sikerrel jár hasonló korlátozás lesz kivetve Észak – Koreára és a Perzsa – Öbölre.

    DR.