Washington vízumkorlátozással szankcionál

Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke március 5.-én vízumkorlátozást léptetett életbe az Ukrajna területi egységét veszélyeztető oroszokkal és krímiekkel szemben. Ezen felül még aláírt az elnök egy olyan rendeletet is, amely befagyasztja az Ukrajnát veszélyeztetők vagyonát az Egyesült Államokban.

A szankciókkal sújtott emberek listáján nem szerepel Vlagyimir Putyin orosz elnök neve. Egy nevét eltitkolni kívánt magas rangú amerikai tisztségviselő állítása szerint „szokatlan és rendkívüli körülmény lenne egy államfő szankcionálása” és az Egyesült Államok se szeretné rögtön ezzel kezdeni a büntetéseket.

Az amerikai kormány még nem adott azzal kapcsolatban pontos választ, hogy a szankciók Moszkvát is érintik-e. A Fehér Ház nyilatkozatban közölte, hogy a rendelkezést azok ellen vezetik be, akik érintettek az ukrán helyzet destabilizálásában, beleértve a krími katonai intervenciót.

Az Egyesült Államok azonban kijelentette, hogyha a helyzet tovább romlik, további szankciók léphetnek életbe. Barack Obama ugyanakkor kifejezte készségét, hogy a büntetőeljárásban érintett személyekkel együttműködve kidolgozzon egy diplomáciai megoldást, amely csökkentené és segítene helyreállítani az ukrán helyzetet. Ezeken felül az amerikai elnök felszólított Oroszországot, hogy kezdjen mielőbb közvetlen tárgyalásokat Ukrajnával.

A büntetőeljárás azokat a személyeket érinti, akik az ukrán demokrácia és az új ukrán kormány ellen tevékenykednek, ezzel veszélyeztetve az ország békéjét és szuverenitását. A szankciók megtiltják az amerikai állampolgároknak az üzleti viszonyt az érintett személyekkel.

Az Egyesült Államok már korábban határozott arról, hogy nem ad beutazási engedélyt azoknak, akik megsértették az emberi jogokat Ukrajnában. A vízumkorlátozás azonnal hatályba is lépett.

Az amerikai kormány elítéli az oroszokat a Krím megszállása kapcsán. Ennek értelmében gyorsított ütemben dolgozik a kongresszus azon, hogy büntetőeljárásokat léptessenek érvénybe Oroszország ellen. A készülő intézkedések korlátozásokat vezetnek be az orosz kormány tisztségviselői, orosz bankok, vállalatok és petrokémiai cégek ellen. Ezeken felül a kongresszus újabb hitelgaranciákat kíván nyújtani Ukrajnának.

Az Egyesült Államok úgy gondolja, hogy szankciójuk akkor lesz csak sikeres, ha az Európai Unió is hasonló szankciókat léptet életbe.

Források:

http://www.theguardian.com/world/2014/mar/06/us-visa-restrictions-officials-ukraine-russia

http://articles.latimes.com/2014/mar/06/world/la-fg-wn-us-visa-restrictions-russians-ukraine-20140306

http://www.scpr.org/news/2014/03/06/42640/ukraine-crisis-us-announces-visa-restrictions-on-r/

http://rt.com/news/us-sanctions-russians-ukraine-206/

http://www.voanews.com/content/us-imposes-visa-restrictions-on-russians-crimeans-that-threaten-ukraine/1865441.html

„Puha szövetség”? Orosz-kínai kapcsolatok alakulása az ukrán válság következtében

Az ukrán válság nem csak az Orosz Föderáció és a Nyugat közötti kapcsolatokban hozott változást, hanem Moszkva és Peking közti kooperációt is intenzívebbé tette. Miután az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) szankciókat vezettek be Oroszország ellen, Vlagyimir Putyin elnök Kína felé fordult és számos megállapodást írt alá az ázsiai országgal, többek között egy 400 milliárd USD értékű gázszerződést. Kína, eközben egyedülálló lehetőséget lát a válságban, hogy növelje a hozzáférését az orosz természeti erőforrásokhoz, infrastrukturális szerződéseket írjon alá, és új piacot szerezzen a kínai technológiák számára.

            Három fontos stratégiai váltás zajlott le a két állam együttműködésében: első és egyben a legfontosabb az energetika területe, ahol három újabb gázvezeték megépítésében állapodtak meg. A „Sila Sibin” nevű vezeték, valamint egy Szibériából, illetve egy másik Vlagyivosztokból vezetne Kínába. A második terület a pénzügy, melynek keretében egy három éves valutaváltási szerződést írt alá a két ország. A harmadik az infrastrukturális és technológiai együttműködés, melynek alapján kínai cégek részvételével zajlik a moszkvai metróépítési projekt, továbbá a Huawei technológiáját beengedték a Sberbank rendszerébe.

Puha szövetség

            Moszkva és Peking már az ukrán válság kirobbanása előtt is nem demokratikus rezsimeket támogattak világszerte, ezzel fejezték ki tiltakozásukat a Közép-Ázsiai amerikai katonai jelenléttel szemben. A katonai együttműködés elmélyítésére a közeljövőben nincsenek reális esélyek, hiszen nem kívánnak sem területi vitába, sem egyéb konfrontációba keveredni egymással. A politikai kooperáció három területen terjeszthető ki: együttműködés Közép-Ázsiában, Bretton Woodsi intézmények alternatíváinak létrehozása, és fokozott együttműködés belpolitikai kérdésekben.

            Az ukrajnai válság kitörése előtt Moszkva vegyes érzelmekkel fogadta Peking terjeszkedését Közép-Ázsiában. Egyrészt a Kreml elégedett volt azzal, hogy Peking olcsó gázt keresett a térségben, ezáltal a Gazprom megvédhette részesedését az európai piacokon. Továbbá összefogtak az amerikai katonai jelenlét ellen a térségben, melynek következtében megszűntek az üzbegisztáni és kirgizisztáni amerikai bázisok. Másrészt, Moszkva aggódik, hisz a volt szovjet szocialista tagköztársaságok napjainkban nagyobb mértékben függenek Pekingtől, mint Oroszországtól. Úgy tűnik, hogy Moszkva kész elfogadni Peking új szerepét, mint jelentős gazdasági hatalom a Közép-Ázsiai térségben, és reméli, hogy a biztosított pénzügyi forrásokból ő is részesülhet.

            2014-ben Oroszország támogatta Kína tervezetét, melynek értelmében a BRICS keretein belül egy fejlesztési bankot hoznának létre. Moszkvának nem sikerült a kínai alapítású Ázsiai Infrastruktúra és Befektetési Bank alapító tagjává válnia, ellenben csatlakozhat 2015-ben.

            Mivel nem demokratikus államok, ezért Kínában és Oroszországban számos közös pont van. Az első együttműködési terület az internet lesz, amelyre mindkét állam eszközként tekint, mely révén az ellenzék hatalmát tudják gyengíteni. 2014-ben megszületett egy keretmegállapodás tervezet számítógépes biztonság területén, de az aláírást elhalasztották, mert tovább szeretnék mélyíteni az együttműködést a kiberbiztonság területén.

A két állam közötti kapcsolatok a jövőben valószínűleg erősödni fognak, de Oroszország számára Kína nem tudja teljes mértékben helyettesíteni az európai, valamint nyugati piacokat, azok tőkéjét és technológiáit, viszont mentőövet nyújthat, hogy az orosz gazdaság működőképes maradjon. Bárhogy is alakul a reláció, befolyással lesz az Európai Unióra, például alááshatja a szankciók hatását. Hosszú távon súlyosabb következményei lehetnek az intenzívebb együttműködésnek, elsősorban megerősítheti Pekinget, ami még inkább magabiztossá teheti a környéken. Eddig az EU a két országot külön-külön elemezte, de most szükség van egy hosszú-távú koherens stratégiára. Az Uniónak két lehetősége van a fellépésre: USA-val közösen nyomást gyakorolni azokra a kínai vállalatokat amelyek üzleti kapcsolatokat folytatnak a szankcionált orosz cégekkel és magánszemélyekkel; illetve megpróbálhatja aláásni az orosz-kínai kapcsolatokat más ázsiai országokat (Japán, Dél-Korea) ösztönözve arra, hogy működjenek együtt Oroszországgal.

Források:

http://thediplomat.com/2015/03/what-to-expect-from-chinese-diplomacy-in-2015/

http://thediplomat.com/2015/03/china-and-russia-vs-the-united-states/

http://www.businessspectator.com.au/article/2015/1/6/china/russia-and-chinas-tenuous-strategic-relationship
http://nationalinterest.org/feature/washingtons-creation-russia-china-alliance-10843
http://www.theguardian.com/world/2014/may/20/russia-looks-to-china-as-relations-with-west-get-worse

http://darussophile.com/2014/05/a-very-brief-history-of-chinese-russian-relations/

Az ukrán helyzet négy szemmel – második rész

Az ukrán válságot az emberek szemszögéből vizsgáló sorozat második részében újabb két személy történetén keresztül kaphatunk bepillantást a történések mögé. Ezúttal egy igen elszánt, orosz önkéntes harcos, illetve egy ukrán polgár lesz az elemzés alanya. Olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy milyen a modern kori keresztes háború orosz változata, vagy, hogy mire jó egy játék pisztoly, ha már minden elveszett.

Pavel Rasta
38 éves – pénzügyi menedzser 

A szakadárok fellegvárában, azaz Donyeck városában gyakran hallani, hogy ott bizony szent háború folyik. Sőt van, aki ennél messzebb megy, és egyenest Jeruzsálemhez hasonlítja a várost. Azaz a modern kor egy keresztes háborúja zajlik. „Ami itt történik, az az orosz emberek szent háborúja a saját jövőjükért, a saját eszményeikért”- nyilatkozott Pavel Rasta az ukrán válságról.

Pavel Rasta orosz állampolgár, egy önkéntes csoport tagjaként érkezett Ukrajna területére. Fegyvert még sosem fogott a kezében, mégis, úgy tekint magára, mint egy középkori lovagra. Célja pedig az, hogy megvédje a védteleneket. Jelen esetben tehát az ukrán területen élő oroszokat, akiket veszély fenyeget az ukrán kormányzat felől. Ez alatt értendő a kulturális ellehetetlenítés vagy akár a tényleges fizikai elűzetés. 

Elmondása szerint ő és társai nem a pénz vagy kitüntetések miatt vállalták a feladatot, hanem az orosz, cári birodalom újjáépítésének érdekében. „A 25 éve felbomlott hatalmas országért is küzdünk” – teszi hozzá. Ennek ellenére az sem meglepő, hogy utazási költségeit illetve a fegyverzetének jelentős részét magának kellett beszereznie, saját pénzen. Persze vannak csatornák, amiken Oroszországból érkezik némi felszerelés és élelmiszer, s ezekből Pavel is részesült. A csapat jelvénye is meglepően hat az előbb felvázolt ortodox szellemiség ellenére. Egy koponya szerepel rajta, melyet körülvesz az alábbi szöveg: Több ellenség, több becsület.

 

Hogy meddig bírják majd Pavel és társai a küzdelmet, jó kérdés. Azonban ő határozottan kifejezte magát: „csak akkor megyünk haza, ha az egész munkát bevégeztük.” Azt pedig, hogy meddig terjed a munkájuk, valahol Ukrajna legnyugatibb határán kell keresnünk. Legalábbis addig, amíg Pavel csoportjához hasonlóak adják a ritmust.

Alyona
24 éves – családanya

A Nobel díjas Médecins Sans Frontieres (Orvosok Határok Nékül, továbbiakban MSF) nevű szervezet aktívan részt vesz az ukrán válság okozta felfordulás humanitárius orvoslásában. Az általuk ellátottak közül Alyona története nyújt betekintést a védtelen, békére vágyó, és válságos időket élő polgárok életébe. Az MSF-nek adott beszámolójából olvashatunk most.

Alyona családja Debaltseve-ben lakott, mígnem ott is harcok törtek ki. Egy távolabbi településre menekültek, ahonnan hamarosan vissza kellett térniük, mert a férje közel állt állása elvesztéséhez. Az újabb harcok és bombázások elől a pincékbe menekültek. Hónapokon át több emberrel együtt osztoztak földalatti szállásukon víz és elektromosság hiányában. Huszon néhány embernek egy hideg, dohos, kvázi bunker nem fenntartható életforma. Alyona elbeszélése szerint a városban minden pince zsúfolásig megtelt akkoriban. Ehhez társult az állandó fegyverropogás és a fejük felett bekövetkező robbanások moraja.

A gyógyszerellátás akadozott, az élelmet is nehéz volt beszerezniük. Az ellehetetlenült helyzetből végül önkéntesek segítették kimenekülni Alyona családját és másokat is. A szálláshelyen már az MSF kezei alatt leltek biztonságot. A gyermekekkel külön foglalkoznak pszichológusok, játékokat is szereznek nekik. Alyona kisfiának játék pisztoly is jutott. A Donyeck régióban található 19 MSF tábor egyikében tehát egy kis időre fellélegezhettek a reményüket vesztett emberek.

„Nincsenek terveink a jövőre nézve. Nehéz a remény. Az embereknek megvolt mindenük, de így most a fiam hajléktalanná vált. Az idő kerekét lehetetlen visszafordítani”- hangzik Alyona záró sora.

Források:

http://www.bbc.com/news/magazine-30518054

http://www.bbc.com/news/world-europe-31055060

https://www.msf.org.au/about-msf/what-is-msf.html

https://www.msf.org.au/from-the-field/field-news/field-news/article/ukraine-when-the-shelling-startsyou-just-run-to-the-closest-basement.html

Folytatódik Kárpátalja mozgósítása

Az egyre mélyülő ukrán-orosz konfliktus miatt minden harcra fogható ukrán állampolgárra szükség van. Viszont a mozgósítás alól nem bújhatnak ki az ország területén élő kisebbségek sem, mint például a románok, lengyelek és persze a magyarok. Vagy mégis? Hogyan viszonyul a helyzethez hazánk kormánya?

Jelenleg kétféle toborzás zajlik Ukrajnában. Egyrészt mozgósítják a tartalékosokat, tehát azokat a 20 és 60 év közötti férfiakat, akik már túlestek a sorkatonaságon. Nekik kell a fronton harcolniuk. Másrészt sorkatonai szolgálatra sorozzák be azokat a 20 és 27 év közötti fiatalokat, akik még nem voltak katonák. Az ő szolgálati idejük másfél év, és nem a fronton kell letölteniük azt. Az előbbi intézkedés Kárpátalján mintegy háromezer, országosan ötvenezer személyt érint. A mozgósítás 4.- egyben jelenleg is folyamatban lévő- szakasza január 20-tól április 1-ig tart. Erre a Kárpátalja megyei hadkiegészítő parancsnokság vezetőjének elmondása szerint azért van szükség, hogy felváltsák a kelet-ukrajnai terrorellenes műveleti övezetben tavaly óta szolgálatot teljesítő katonákat.

            A mozgósítás aggodalommal tölti el a határon túli magyar közösséget. A besorozás elkerülése érdekében többen egy ötletes módszerhez folyamodtak. Kilépnek az országból az ukrán útlevelükkel, majd belépnek a magyarral. Ez lényegében azt jelenti, hogy a határon be van jelentve, hogy az adott személy, mint ukrán kilépett, majd, mint magyar tért vissza, ami papíron már két külön embert jelent. A magyart pedig nem sorozhatják be, hiába hívják ugyanúgy, mint az ukránt. Innentől az átvétel hiányában megmaradt mozgósítási parancsokat visszaküldik a katonaságnak. Emellett a családtagok írásban igazolják, hogy rokonuk valóban külföldön tartózkodik. A sorkatonai behívók kézbesítését azonban már nehezebb lesz kijátszani, mivel azt a hozzátartozók is átvehetik.

Ez a fokú aggodalom azonban megalapozatlannak bizonyul, hiszen a Kárpátalja megyei hadkiegészítő parancsnokság parancsnoka szerint mindössze négy magyart hívtak be az ukrán hadseregbe a legújabb mozgósítás keretében.

A magyar kormány egyelőre higgadtan szemléli az eseményeket, és folyamatosan figyelemmel kíséri azokat. Továbbá következetesen kitart azon álláspontja mellett, miszerint a behívónak eleget kell tenni, de eközben a magyar közösség helyi képviselőivel együttműködve ügyel arra, hogy számarányuknál nagyobb mértékű behívásra ne kerüljön sor. Szijjártó Péter külügyminiszter januári Ungváron tett látogatása alkalmával kijelentette, hogy a kormány kiemelt jelentőséget tulajdonít a magyar közösség támogatásának és erősítésének.

Források:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20150226-ez-nem-a-mi-haborunk.html

http://nepszava.hu/cikk/1045188-mozgositas-karpataljan

http://www.politics.hu/20150123/szijjarto-meets-transcarpathia-hungarian-organization-local-leaders-in-ukraine/

http://www.origo.hu/nagyvilag/20150123-szijjarto-a-karpataljai-magyarok-behivasa-ne-legyen-aranytalan.html

Tűrhetetlen tatár állapotok

Napjaink egyik legizgalmasabb történése éppen a szomszéd államban, Ukrajna keleti felén folyik. A szituáció vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Krím-félsziget második legnagyobb kisebbségét alkotó krími tatárokat (a legutóbbi 2001-es népszámlálások szerint 12%-a a lakosságnak tartozik ide).  Vajon Oroszországnak mennyire lesz könnyű megnyernie vagy megfélemlítenie őket, és miket tesz ez érdekében?

                

            A krími harcok során az embereknek általában csak az orosz kisebbség jut az emberek eszébe, ám ez korán sem így van. Számottevő tatár kisebbség él ezen a területen, amely jelentősen megnehezíti Vlagyimir Putyin orosz elnök helyzetét abban, hogy Dél-Oszétia, Abbházia , vagy Transznisztria állapotához hasonló szituációt tudjon teremteni, esetleg fent is tartani. De kik is ezek a tatárok? Ők egy őshonos iszlám népcsoport, akiket még Sztálin telepített ki a Krím-félszigetről, majd pedig a Szovjetunió felbomlása után lassan visszatértek. Azóta ők, és a képviselőik is együttműködnek a kijevi kormánnyal (Mustafa Dzhemilev és Refat Chubarov a tagjai is a parlamentnek). Már a harcok kirobbanásakor is kiálltak az ukrán vezetés oldalán.  Az oroszok már 1990 körül próbálták őket magukhoz édesgetni, amikor Borisz Jelcin felajánlott nekik egy autonóm területet, ha visszatérnek az orosz fennhatóság alá, ám ők nem éltek ezzel a lehetőséggel. Jelen helyzetben is kaptak hasonló felajánlást, amit szintén elutasítottak, mivel nem bíznak az orosz kormányban, és szeretnék, ha a visszatérhetnének Ukrajna alá.

Sergiy Korsunsky Ukrajna törökországi nagykövete kéri Törökország segítségét a helyzet megoldásában a tatárok miatt. Elmondta, hogy 1991-től napjainkig (tehát mióta visszatértek a tatárok a hazájukba) minden a legnagyobb rendben működött: építhették a mecseteiket, iskoláikat, faluikat, könyvtáraikat és házaikat. Ám a háború óta már azért is letartóztathatnak valakit, ha a saját anyanyelvén szólal meg, illetve bezárták a kormányzati szervüket, a Mejlist is. Felkérte emellett a török kormányt arra, hogy növelje a segítséget Ukrajna irányába, azon belül is a tatárok számára.

Ezek mellett miért is van nehéz dolga Putyinnak a tatárokkal? Ők egy összetartó kisebbség, ám ami a legfontosabb, mindig is az erőszak ellen voltak. Iszlám közösség, így az orosz kormány szeretné őket az irányítása alatt tartani, mint ahogy próbálja tenni a többi muszlim közösséggel is. A vezetőiket is folyamatosan inzultálják. Dzhemilev megpróbált visszatérni a félszigetre előző év májusában, mire a rendőrség megbírságolt a tiszteletére összegyűlt tömegből 100 embert. Emellett a hétköznapi lakosság is folyamatos veszélynek van kitéve. Egy tavalyi tüntetésben résztvevő tatárt holtan találtak meg, testén különböző kínzás nyomaival, ketten pedig eltűntek. A Mejlis épülete sem úszta meg károk nélkül: vulgáris graffitiket rajzoltak fel rá.

                Az orosz hatóságok egyéb dolgokkal is próbálják őket félelemben tartani. A Koránt már régóta tilos oroszra fordítani, és egyéb iszlám könyvek is tiltólistára kerültek. Az ukrán zászló is be van tiltva. Emellett nem engedélyezték a kitelepítésük 70. évfordulójára rendezett megemlékezést sem, mert túl „veszélyesnek” ítélték meg. Dzhemilev könyvét is betiltották az iszlám könyvek mellett. Egyetlen független TV csatornájuk maradt csak meg, ám az is igen erős nyomás alatt áll, rengeteg újságírója, bloggere és aktivistája kényszerült elhagyni a Krímet.

                Az Orosz Birodalom megszűnt, a Szovjetunió szétesett. Többek között oka volt az is, hogy nem tudta kezelni a nemzetiségi kérdéseket. Megpróbálta elnyomni a nemzeti kisebbségeket és lefizette a vezetőiket, nem hagyva teret az emberi jogoknak, demokráciának vagy pedig a döntéshozatali részvételnek. A krími tatárok jövője jól mutathatja az utat Oroszország számára, csak úgy, mint a lengyelek, zsidók, és grúzok sorsa is meghatározta az Orosz Birodalmat 100 évnek ezelőtt.

Források:

http://www.theguardian.com/world/2014/nov/25/-sp-russia-crimean-tatars-soviet-ukraine

http://www.economist.com/blogs/easternapproaches/2014/09/russia-and-tatars

http://www.todayszaman.com/interviews_ukrainian-ambassador-requests-urgent-aid-for-crimean-tatars-ukraine_374469.html

http://www.washingtonpost.com/blogs/monkey-cage/wp/2014/03/01/who-are-the-crimean-tatars-and-why-are-they-important/

A medve és a farkas – avagy a Putyin-Erdogan páros

Az utóbbi hónapokban a Déli Áramlat gázvezetékkel kapcsolatos módosítások borzolták a kedélyeket Európa szerte. Vlagyimir Putyin úgy tűnik új barátra talált Recep Tayyip Erdogan török államfő személyében. Vajon a személyes szimpátia, vagy a nemzeti érdek, esetleg a kettő együtt áll az orosz medve és a török farkas együttműködésének hátterében?

            Törökország és Oroszország kapcsolata igen ellentmondásos az utóbbi időben. Ankara NATO tagként hivatalosan elítéli az orosz beavatkozást Ukrajnában, Kijev területi integritása mellett foglal állást. Nem csupán Ukrajna okán került sor kenyértörésre a két ország között. A szíriai konfliktus kapcsán a két fél ellentétes nézeteket képvisel. Míg Putyin szövetségese a szíriai kormányerőknek, és jó viszonyt ápol Bassar al-Aszaddal, addig Erdogan a szír vezető egyik legnagyobb ellenlábasa. Kérdéses, hogy az ily módon terhelt viszony hogyan is fordulhatott jóra az utóbbi időben.

            Tavaly tavasszal jelentette be az orosz államfő, hogy a Déli Áramlat gázvezeték tervezett útvonalát megváltoztatja. A döntés sokk-ként érte az európai vezetőket Míg az orosz gázt Ukrajnát kikerülve eredetileg Bulgárián keresztül vezették volna az Európai Unió területére, addig a módosított útvonal Bulgária helyett Törökországon át ívelne. A döntést figyelembe véve nem meglepő, hogy Törökország nem hajlandó csatlakozni az Unió által Oroszországra kivetett szankciókhoz. Emellett Putyin hat százalékos gázár csökkentést ajánlott a törököknek, így téve még csábítóbbá a velük való együttműködést. Ha a gázzal kapcsolatos adatok nem lennének elegek, a képet színesíti, hogy Oroszország fogja építeni Törökország első nukleáris erőművét, mely újabb húsz milliárd dolláros beruházást jelent.

           

  A Guardian áldozott egy cikket Putyin és Erdogan személyiségének vizsgálatára. Az újság kiemeli, hogy mindkét elnök a hatvanas évei elején járó, a politikai életben nagy múlttal rendelkező, erőskezű egyéniségek. Putyin 1999, míg Erdogan 2002 óta játszik kiemelkedő szerepet országaik kormányzásában. Mindketten átéltek már komolyabb megmozdulásokat, tüntetéseket személyük ellen, mégis a mai napig sikerült megőrizni hatalmukat. Mindkét elnök vezetési stílusát a nacionalizmus illetve az antiliberális tradícionalizmus jellemzi. Putyin és Erdogan is az erős nemzeti érzésre apellálva szereznek újabb híveket. Emellett mindketten hajlamosak összeesküvés elméletekben hinni, politikai ellenfeleik támogatásával vádolni elsősorban a Nyugatot.

A vezetők személyisége mellett a két ország között is felfedezhetőek a hasonlóságok. Oroszország és Törökország aránylag fiatal államnak tekinthetők, melyek egy-egy birodalom maradványai. Mind Oroszországra, mind Törökországra jellemző az erős központi hatalom jelenléte, az ellenzék működésének korlátozása, illetve a média és internet feletti állami kontroll. A társadalom nagy részének igénye van a Putyin és Erdogan által megtestesített, a birodalmi múlt vezetőire emlékeztető erőskezű vezetőkre.

A fentieket figyelembe véve a Putyin –Erdogan páros kapcsolata világos. A két vezető rájött, hogy saját nemzetük érdekeit nem a Nyugattal való harmonikus viszony által érvényesíthetik. Mind Putyin, mind Erdogan hatalmának alapja a nacionalizmus illetve a gazdasági siker. Így tehát hiába képviselnek különböző nézeteket az ukrán válság vagy Szíria kapcsán, a két vezető felismerte, hogy a két ország gazdasági kapcsolatainak feláldozásáért túlságosan nagy árat kellene fizetni.

Források:

http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/oct/29/europe-two-angry-men-west-vladimir-putin-recep-tayyib-erdogan-russia-turkey

http://www.todayszaman.com/anasayfa_putin-erdogan-is-a-man-of-strong-character_367328.html

http://www.hurriyetdailynews.com/i-am-fed-up-with-the-bulgarians-putin-tells-erdogan-.aspx?pageID=238&nID=75182&NewsCatID=510

http://www.hurriyetdailynews.com/russia-does-not-keep-its-promises-over-crimea-turkey.aspx?pageID=238&nID=76928&NewsCatID=510

           

Ukrajna és az Európai Unió kapcsolata – a közeledés akadályai

Az EU-val történő társulási szerződés aláírása ellenére sem valószínű, hogy Ukrajna a szervezet teljes jogú tagjává válik belátható időn belül. Ennek oka nem csupán Ukrajna politikai és gazdasági fejlettségében rejlik; számos ok található az EU-n belül is.

Bővítési fáradtság

Az EU 28 tagállamában egyre csökken a támogatottsága a bővítésnek, főként Ukrajnával kapcsolatban; ezt támasztják alá a 2009-től végzett EuroBarometer felmérések. Lévén pedig, hogy a bővítés a tagállamok egyhangú szavazata alapján mehet csak végbe, amíg nincs konszenzus, nem történhet meg egy állam csatlakozása.
Gazdasági nehézségek

Ukrajna a jelenlegi tagjelölt országok közül a legnagyobb népességgel rendelkezik (Törökországot leszámítva), és egyben a legszegényebb is. 2013-as World Bank adatok szerint Ukrajnának az egy főre jutó GDP-je megközelítőleg a fele a legszegényebb EU-tagállam, Bulgária GDP-jének, ezáltal az EU strukturális és kohéziós alapjából is jelentős összeget kellene az ország felzárkóztatására fordítani. Ukrajnának nincs olyan régiója, ahol az egy főre jutó GDP az EU-s átlag 75 %-át meghaladná.

Határvita
Az EU Közösségi Joganyaga (acquis communautaire) előírja a tagállamok számára a területi integritás meglétét. Ez azt jelenti, hogy Ukrajnának egységes módon kellene fellépni a Közös Biztonság – és Védelempolitika területén, az EU által hozott szankciókkal és megszorító intézkedésekkel kapcsolatban is. A határviták megoldása is előfeltétele a csatlakozásnak: ez alatt a Krím-félsziget bizonytalan helyzetét és a kelet-ukrajnai szecessziós törekvéseket kell érteni. A Krím esetében, amíg Ukrajna át nem adja a területet teljes egészében Oroszországnak vagy Oroszország le nem mond róla, a csatlakozás alapvető feltétele nem valósul meg.

Migráció

Az EU-nak készen kellene állnia, hogy akár azon ukrán munkások millióit is befogadja, akik jelenleg Oroszországban dolgoznak.

Az integráció több kell, hogy legyen, mint csupán tagság

Az EU és Ukrajna kapcsolatának szorosabbra fűzése kisebb lépésekben tűnik megvalósíthatónak: először az energiaügyben – főként a gáz- és villanyszektorban – történő integráció területén, ezzel is kompenzálva Ukrajnát a kedvezményes orosz gázár elvesztéséért. Továbbá az EU által előírt jogszabályok átvétele és teljesítése, a megfelelő infrastruktúra és piaci szerkezet kiépítése, a korrupció leépítése is időt és anyagi áldozatot  kíván, mind az ukrán kormány, mind az EU részéről.

Forrás:

https://www.opendemocracy.net/od-russia/hilary-appel/eu-accession-and-ukraine-crisis

http://www.atlantic-community.org/app/webroot/files/articlepdf/Memo%207%20Ukraine.pdf

http://carnegieeurope.eu/strategiceurope/?fa=59025

http://carnegieeurope.eu/strategiceurope/?fa=58996

Egy patthelyzet előnyei az ukrán sakktáblán

Az ukrán kormányerők visszavonulása Debalcevéből a látszatok ellenére sem válhat a szakadárok győzelmi státusszimbólumává: ez a megállapítás az oroszbarát erők összes eddigi győzelmére igaz lehet. Hiába nyernek csatát akkor, ha a háborút mégsem tudják megnyerni. A fegyveres konfliktusok továbbra is napirenden lesznek, így gyors győzelem egyik oldalon sem várható. Viszont éppen ez a vontatottság lehet Ukrajna esélye.

Egy héttel a Minszkben aláírt fegyverszüneti egyezmény megkötése után az ukrán hadsereg látszólag súlyos vereséget szenvedett Debalceve feladásával. Ám a statisztikák szerint a szakadárok, és az oroszok veszteségei a nagyobbak. Jóllehet egy győzelem szimbolikus értékkel is bír, a mondás az orosz-ukrán konfliktus ezen pillanatképénél is alkalmazható: nem csatát, hanem a háborút kell megnyerni. Az elfoglalt kelet-ukrajnai területek – az orosz támogatás nélkül gyakorlatilag életképtelen Donyeck és Luhanszk szakadár köztársaságok – gazdaságilag, infrastrukturálisan és katonailag is súlyos terheket rónak az oroszokra. Egy elhúzódó konfliktus – mint jelenleg az ukrán háború – csökkenti az orosz fél gyors győzelmének esélyét.

Alexander Motyl – a New Jersey-i Rutgers Egyetem politológusa – friss elemzésében éppen az oroszok fenntarthatatlan helyzetére hívja fel a figyelmet: Oroszország a végsőkig elment a nemzetközi közösség szankciói ellenére, hogy a számára hagyományos befolyási övezetet jelentő Ukrajnát térdre kényszerítse. Az ukrán hadsereg, és főként a hadvezetés gondjai súlyosak, de mindeddig mégsem sikerült átütő győzelmet aratniuk az oroszbarát szakadároknak. Motyl véleménye szerint a nyugati fegyverszállítások, az ukránoknak nyújtott támogatás sikerre viheti a konfliktus ügyét: a kívánatos célt az elemző egyfajta patthelyzet kialakulásában látja.

A patthelyzetet az ukránok az orosz előrenyomulás feltartóztatásával tarthatják fenn: ehhez azonban elengedhetetlen a további – és fegyveres segítségnyújtást is jelentő – támogatás. Ha az ukrán hadseregnek sikerül megerősödnie, szilárd akadály gördül az orosz terv elé: a gyors győzelem, az ország teljes lerohanásának esélye gyakorlatilag nullázódik. Oroszország – súlyos gazdasági gondjai miatt – nem tudja vállalni a további elhúzódást: tartós eredményekkel kecsegtető tárgyalások következhetnek. Igazság szerint jóval előnyösebb lenne Oroszország számára egy széleskörű autonómiával bíró, de mégis Ukrajna részeként létrejövő, erősen oroszbarát terület: így Ukrajnára nehezedne ezen területek ellátása, a közigazgatás és a polgári élet helyreállításának terhe.

Oroszország továbbra is hangulatkeltéssel, hazugsággal, háborús propagandával vádolja a Nyugatot, s mi több: polgárháború szításával. Az erőtlen nyugati fellépés bátorította Oroszországot a szakadárok támogatására, a Krím annektálására. Ha az ukrán fél mégis megkapja a nyugati katonai segítséget, lehetősége nyílik a patthelyzet fenntartására, és ezáltal a kivárásra – egyetlen esélyként az orosz agresszióval szemben.

Tóth Bálint Péter

 http://foreignpolicy.com/2015/03/04/a-stalemate-ukraine-can-win-russia-war-donetsk-donbass/
 http://rt.com/op-edge/238029-us-lethal-aid-supply-ukraine/
 http://rt.com/op-edge/238389-us-ukraine-war-propaganda/
 http://sputniknews.com/voiceofrussia/news/2014_07_16/Ukrainian-troops-encircledby-Lugansk-self-defense-fighters-in-Izvaryne-1686/

Nagy szavak és politikai passzivitás - avagy Törökország az ukrán válság kapcsán

Törökország, mint nagyhatalmi pozícióra áhítozó állam, nem maradhat ki az orosz-ukrán konfliktus elemzéséből. Az ország bár hivatalosan elítéli az orosz agressziót, úgy látszik érdemben nem cselekszik eszerint. Az utóbbi időben az orosz-török gazdasági kapcsolatok szárnyalásának lehetünk tanúi.

Törökország állásfoglalása az ukrajnai konfliktus kapcsán igen ellentmondásos. Mivel mind Oroszország, mind Ukrajna, mind Törökország partjait mossa a Fekete-tenger, így az ukrán válság érzékenyen érinti Ankarát. A török vezetés jelenlegi külpolitikáját a nagy szavak, és a politikai passzivitás kettőssége jellemzi.

Ankara kétségkívül nehéz helyzetben van. Az ország 1952 óta oszlopos tagja a NATO-nak. Törökország csatlakozásának egyik indoka éppen az orosz közelség fenyegetésként való értékelése volt, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük a két ország birodalmi múltját. Ugyanakkor Oroszország a modern Törökország meghatározó kereskedelmi partnere. Moszkva a török gazdaság második legnagyobb aktora Németország után. Ankara összimportjának legnagyobb része, több mint 13 százaléka származik Moszkvától, ezzel az oroszok negyedik legfőbb exportfelvevő piaca. A nagyhatalmi pozícióra törekvő Ankara álláspontja tehát nem elhanyagolható az ukrán válság kapcsán.

Törökország igyekszik kiegyensúlyozott külpolitikát folytatni mind a két fél irányában. Természetesen mélyen elítéli az orosz agressziót, és Ukrajna területi integritásának sérthetetlensége mellett érvel. Hogy is tehetne másképp, hiszen Törökország szintén érintett a szeparatizmus kérdésében. A keleti tartományaiban élő kurdok az anyaországtól való elszakadásért, önálló államért küzdenek, így tehát evidens az ukrajnai-török párhuzam tükrében a török álláspont. A Krím-félsziget elcsatolása komoly konfliktusforrás a két ország között, hiszen a Krímben 300 000 tatár él, akik a türkmén népek családjába tartoznak. Ankara többször szót emelt a kisebbség helyzetének érdekében. Abdullah Gül egykori államfő és utódja, Recep Tayyip Erdogan is a diplomáciai út és a nemzetközi jog betartásának fontosságát hangsúlyozza lépten-nyomon. Azonban az ankarai vezetés hajlamos határozott fellépésre, nagy szavak hangoztatására a valós lépések megtétele nélkül. Az orosz-török gazdasági kapcsolatok tendenciáit vizsgálva az az érzés támad, hogy az ukrán válság valójában nem érinti a gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat. Sőt! Az Európai Unió szankciói és Putyint bíráló kirohanásai épphogy Ankara malmára hajtják a vizet.

Az ma már világos, hogy a Déli Áramlat gázvezeték az eredeti tervektől eltérő útvonalon fog megépülni. A vezeték eredetileg Oroszországból a Fekete-tenger alatt Bulgárián keresztül biztosítaná a gázellátást az Európai Unió számára. Ám a jelenlegi feszült EU-orosz viszony mérlegelése után az orosz fél inkább Törökországon át építené a vezetéket, ami természetesen jelentős beruházási lehetőségekkel kecsegteti a török félt. Arról nem is beszélve, hogy Putyin kedvezményes gázt is felajánlott az igencsak energia szűkében lévő Törökországnak.

Nos, krími tatárok, ukrajnai egység és nemzetközi jog sárba tiprása ide vagy oda, Erdogan hatalmának alapja a rendkívüli ütemben fejlődő gazdaság. Ameddig az államfő képes fenntartani a török gazdaság erősödését, sikerül általánosan emelnie a török életszínvonalat, nem kell félnie hatalma elvesztésétől. A jelenlegi helyzetet elnézve úgy látszik, az olcsó orosz gáz varázslatos mágiával rendelkezik, mely képes elfeledtetni bármilyen politikai szembenállást.


Forrás:
http://www.reuters.com/article/2014/12/02/us-russia-europe-pipeline-idUSKCN0JG0BU20141202
http://www.turkishweekly.net/columnist/3857/the-ukraine-crisis-a-view-from-turkey.html
http://www.todayszaman.com/diplomacy_turkey-treading-carefully-in-ukraine-crisis_341522.html
http://www.todayszaman.com/business_ankara-says-russias-south-stream-pipeline-could-run-to-turkey_344844.html
http://carnegie.ru/eurasiaoutlook/?fa=59069